Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6497 Az Orszaggyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6498 Ezek alapján úgy tűnik, hogy a népszavazás döntésének végrehajtására senki nem érez felhatalmazást, és ezért arra nem történt kellő intézkedés. Véleményem szerint az országban nem lehet olyan hatalom, amely kétségbe vonhatja a nép döntését. És ha kell, a jogot kellene a népakarathoz igazítani, és nem jogi kifogással elhárítani a népakarat végrehajtását. Ezért a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK: A képviselő a választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a Bercsényi Botond kormánybiztos úr által elmondottakat? Szavazzunk! (Szavazás.) (Igen: 87, nem: 55, tartózkodás: 59) Kimondom a határozatot: a válasszal az interpelláló képviselő és az Országgyűlés nem értett egyet (néhányan tapsolnak a jobb oldalon), ezért azt a terv- és költségvetési bizottságnak adom ki. László Béla képviselőtársunk interpellálni kíván a miniszterelnökhöz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1990. évi egységes pénzalapjának hiánya tárgyában. László Béla képviselőtársamat illeti a szó. DR. LÁSZLÓ BÉLA: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési vitában kifejeztem hozzászólásomban aggodalmamat amiatt, hogy az 1990. évi költségvetés — amennyiben a megyének adott kiegészítő állami támogatás összege nem növekszik — nehéz helyzetbe hozza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tanácsait. A baj sajnos bekövetkezett: a magyei tanács igen magas szavazataránnyal elutasította az 1990. évi költségvetési tervet — a pénzügyi tervezés megállt a megyében. Nem tudta elfogadni a testület a döntést, mely szerint a 600 ezer lelket számláló megye jóval szükségletei alatt részesült a kiegészítő állami támogatásból. Az eddig is nagy gondokkal küzdő országrész lakossága nem érti, hogy az új tanácsi pénzügyi szabályozás következtében a megyék és települések egy igen jelentős hányada a korábbinál kedvezőbb pénzügyi pozícióba jut, míg a kisebbség — és benne a mi megyénk egyes tanácsai — a már elért szint alá, esetenként működésképtelen helyzetbe kerülnek. Nem a másét akarjuk, de mélyen igazságtalannak tartjuk, hogy az ország lakosságának 5,7 százalékát kitevő közösség 1989-ben csak 5,1 százalékkal — s ami elsősorban interpellálásra késztetett —, 1990-ben már csak 4,9 százalékkal részesedik az állami támogatás és a jövedelemadó együttes összegéből. Ez 340 millió forint támogatáscsökkenést jelent abban a megyében, amely — nem saját hibájából — a hazai létfeltételek minden jelentős mutatója tekintetében utolsó az országban; abban a megyében, ahol az intézményrendszer kiépületlensége miatt a saját bevételek és a normatív támogatás alakulása is a legkedvezőtlenebb. Vitatjuk a két fô bevételi forrás elosztását. Hiszem, hogy joggal tehetjük, mert az állami támogatás és a személyi jövedelemadó együttes összege megyénkben csak 17 százalékkal növekszik, a költségvetésben tallózva találunk viszont olyan megyéket, ahol ez a növekedési ütem 55—43—35 százalékos, ami 1—2—2,5 milliárdos növekedést jelent. Hogyan lehet ezt egy krízisköltségvetsében helyénvalónak tartani? Nem többet kérek, mint amennyit mások kapnak, hanem csak annyit, amennyi másoknak természetesen kijár ebben az országban. Kérem, hogy a költségvetésen belüli átcsoportosítással a Kormány enyhítse a tanácsaink költségvetésében feszítő forráshiányt, növelje a kiegészítő állami támogatás összegét, a költségvetési tartalék vagy a központi elosztásra elkülönített lehetőségek valamelyike terhére. Tegye ezt, mert lakosságunk életfeltételeinek romlása, tanácsaink többségének pénzügyi nehézségei, a fenyegető munkanélküliség, a nagyon rossz lakossági hangulat ezt követelőén előírja. Tisztelettel kérem államtitkár úr, az írásban beadottnál kedvezőbb válaszát. Köszönöm szépen. ELNÖK: dr. Békési László pénzügyminiszter írásban adott válaszát 577 számmal kapták meg képviselőtársaim. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e még szóban hozzáfűzni észrevételt? Igen. DR. KUNOS PÉTER: Nem sok sikerélményem volt az eddigiekben, ezek után még nehezebb lesz, mert nem tudok annál kedvezőbbet mondani a tisztelt képviselő úrnak, mint amit Békési úr levele tartalmaz. Gondolom, nem fogja megnyugtatni, hogy minden megyéből hasonló visszajelzéseket kapunk. Igen, látom, hogy mindenütt bólogatnak. Nagyon nehéz az 1990-es költségvetést összeállítani. Mi mégis azt mondjuk, hogy a tervező munkában — és ezt azért tudjuk igazolni is — a működés feltételeit a költségvetés, most az állami költségvetésről beszélek, biztosítja. Ez nagyon nehéz feladat minden megyei tanácsi testület számára, tisztában vagyunk vele, de a működés, a folyamatos működés feltételei megvannak és úgy gondolom, hogy a legtöbb helyen a folyamatban lévő beruházások is befejezhetők. Én azt kérem, hogy egyrészt mint a levélből kiderül, nem teljesen pontos információk alapján folyt a tervező munka, tehát ennek figyelembe vételével még egyszer tekintsék át, másrészt pedig azt, hogy súlyozzanak úgy, hogy a folyamatos működést jelentő feladatok ne sérüljenek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdezem László Béla képviselőtársamat, elfogadja-e a választ? DR. LÁSZLÓ BÉLA: Kedves Államtitkár Úr! Sajnos nem tudom elfogadni a válaszát, bár ezt vártam. Bujkált bennem a kisördög, hogy sokkal jobb esetenként nem főnökhöz menni, hanem kisebb beosztotthoz. Én most is reméltem, hogy hátha ez sikert hoz. (Derültség.) Sajnos ebben is csalatkoznom kellett, elnézést kérek ahumorizálásért. Kiegészítő javaslatom lenne, amennyiben ezt megtehetem, elnök asszony: éspedig az, hogy az Országgyűlés ne foglaljon állást ebben az interpellációban, illetve