Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6489 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6490 a felfogásban kell értelmeznem azt. Tehát nincs másik, korrektebb válaszom. Másrészt zavarban vagyok azért, mert nem tudom, hogy az ügyrend szerint a miniszternek a képviselő megjegyzéseivel, és általában a képviselői megjegyzésekkel mit lehet tennie. Én azt tudom megígérni, hogy — bár fővárosi kórház létesítése sem most nem tartozik, sem a későbbiekben nem fog tartozni a szociális és egészségügyi miniszter hatáskörébe, mert az helyesen a főváros hatáskörében marad, hogy bár a kórházak finanszírozása sem az idén, sem a későbbiekben nem lesz a szociális és egészségügyi miniszter feladata, mert ez a társadalombiztosítás hatáskörűbe kerül —, a megjegyzésekben foglaltakat támogatóan továbbítom mindkét szervhez. Valamint hangsúlyoznám, hogy egyetértek, hogy használjuk fel a terület lakosainak jobb ellátására a kiürülő kórházat. De szeretném megjegyezni, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha tudomásul veszik, hogy ez az épület nem a ma hiányzó aktív ellátásra használható fel, hanem — elsősorban az épület jellege miatt — csak szociális célokra és ápolási feladatokra lesz a későbbiekben is alkalmas. Harmadrészt hadd ne tegyek Ígéretet a következő Kormány minisztere nevében. Azt ígérhetem meg, amit jelenleg módomban áll teljesíteni. Kérem, válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem Géczi képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ. DR. GÉCZI ISTVÁN: Igen. ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzunk. (190 igen, 2 nem, 6 tartózkodó szavazat.) Köszönöm. Az interpellációra adott választ mind az Országgyűlés, mind a képviselő elfogadta. Dr. Hellner Károly interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a személygépkocsik megrendeléses vásárlásáról szóló 95/1988. MT számú rendelet 1. § (4) bekezdése tárgyában. Hellner képviselőtársamat illeti a szó. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tavaly májusban interpelláltam ebben a témában Békési László miniszter úrhoz. Én már akkor kértem, hogy a minisztertanácsi rendeletben mint korlátként jelentkező kamatot a Minisztertanács szabadítsa fel, és a bankok versenyére bízza, hogy ki, melyik bank, milyen feltételek mellett milyen kamatot és milyen egyéb juttatást ad a gépkocsiletétet elhelyezőknek. Akkor a miniszteri válasz elutasító volt, és ígéretet kaptam rá, hogy erre ennek az évnek elején vissza fog térni a kormányzat, illetve a miniszter úr. Én január 8-án, január 9-én beadtam egy interpellációt a pénzügyminiszter úrhoz, és mint később megtudtam a pénzügyminiszter úr ettől függetlenül — emlékezve az ígéretére — a minisztertanácsi rendelettervezetet nyújtott be a Kormánynak, és a Kormány azt — ha jól tudom — január 21-én — hajói tudom — vasárnap elfogadta, és február 1-jei hatállyal bevezetni kívánja. Nincs róla tudomásom, hogy a jogszabály megjelent volna. De én időközben elkértem a jogszabályt és azzal kapcsolatban | továbbra is fenntartom az interpellációmatz a következő témákban. Az újságokból is értesülhettek Önök, hogy a jogszabálynak az a lényege, hogy a gépkocsielőleg, kamatának felső határa a Magyar Nemzeti Bank elnöke által mindenkor megállapított, látra szóló betét kamatának a plafonja. Ez a kamatplafon a harmadik évtől érvényes. Ez a kamatplafon január 1-től jelenleg 14 százalék. A jogszabály korlátozást vezet be az első évre, amikor ennek a bizonyos mindekori plafonnak az 50 százalékát engedélyezi, a második évre ennek a plafonnak a 70 százalékát engedélyezik. És rögzíti a jogszabály azt is, hogy a mindenkori legkisebb ilyen jellegű kamat 6 százalék lehet, és bármilyen kedvezményt is nyújtanak az egyes pénzintézetek, azt ennek a kamatfedezetnek terhére tehetik meg. Mindez február l-jétől lép hatályba. Amit én kifogásolok, az az első és második esztendőre vonatkozó korlát. Én azt hallottam a Kormánytól eddigiekben, hogy egy deregulációs programot hajt végre. Én arra számítottam, hogy ez az egész szabályozás hatályon kívül helyezésre kerül, ezért javasoltam én az eredeti interpellációmban a kamatoknak az ilyen irányú felszabadítását. Kompromisszumos megoldásként jelenleg el tudom fogadni ezt a plafont, de nem tudom elfogadni ezt a bizonyos első és második évre szóló korlátozást. Indokaim a következők: Időközben a kamatok jelentősen emelkedtek, időközben bevezetésre került a lakáskamatadó, és időközben jelentősen megemelkedett a személygépkocsiknak az ára. Ezek mind olyan tényezők, amelyek rendkívüli módon irritálják azt a 300 ezer előjegyzőt, akit jelenleg a személygépkocsi-értékesítő vállalat nyilvántart, de irritálják a Magyar Autóklub mintegy 620 ezres tagságát, mint ahogy levélben ebben a témában megkerestek engem. Tehát azt javaslom, hogy kompromisszumként ebből a megjelenés alatt lévő minisztertanácsi rendeletből fogadjuk el azt, hogy éves korlátozás nélkül a mindenkori látraszóló betéti kamat felső határa legyen a plafon, és van még egy kiegészítő megjegyzésem: a bevezetés határideje ne február 1. legyen, hanem január 1. Gondoljunk arra, mennyire bonyolult számítást jelent az, hogy régi kamatfeltételek mellett egy hónapra kell valamit kiszámítani, új kamatfeltételek mellett tizenegy hónapra kell kiszámítani, és gondoljunk arra, hogy az OTP-ben most pontosan a lakás- hitelkamatok miatt milyen nagymérvű a leterhelés. Ez a lényege interpellációmnak. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra dr. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár válaszol. DR. KUNOS PÉTER pénzügyminitériumi államtitkár: Tisztelt Képviselők! Hellner képviselő úrnak igaza van abban az esetben, hogy ha itt most betétről van szó, tehát igaza lenne, ha itt betétről lenne szó. De itt letétről van szó! Ennek megfelelően a kamatfeltételeket is egészen másként kell meghatározni, mint egy betét I esetében. (Zaj.)