Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-78
6475 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6476 közlő szerveink gyakrabban tájékoztatnának a rendőröknek az állampolgárok védelmében végrehajtott akcióiról, bátor helytállásukról. Minden társadalom, úgy Nyugaton, mint Keleten, fokozott figyelemmel kíséri és segíti a rendőrség munkáját . Erről szólt nemrégen a rádióban dr. Kulcsár Kálmán miniszter úr, amikor a magyar rendőrség társadalmi megbecsülését, illetve hiányát vetette fel. Felvetődik a kérdés, vajon megfelelően segítjük-e munkájukat. Véleményem szerint a rokonszenv ma már nem elegendő. Jelenleg 1500 rendőri állás betöltetlen az országban. Sem az anyagi megbecsülés szintje, sem a fárasztó, veszélyes rendőri munka nem vonzó az ifjúság számára. Nem kielégítőek a tárgyi feltételek. Elavult, hiányos a gépkocsiállomány, a technikai felszerelés. Egyre újabb igények jelentkeznek rendőrőrsök visszaállítására. Borsodban három város és öt község kéri ezt, joggal. Választókörzetemben Szendrő nagyközségben aláírásokat gyűjtöttek a rendőrörs visszaállítása érdekében, több ezren irták alá. Ma társadalmunkban a feszültségek fokozódnak, az életszínvonal csökken, a munkanélküliség növekszik, az elszegényedés egyre nagyobb, mindez serkenti a bűnözést. Ilyen helyzetben jogos igény, hogy a Kormány jobban figyeljen a közbiztonságra, és tegyen meg mindent a rend törvényes megszilárdítása érdekében. A társadalom nyugalmat, biztonságot vár, félelem nélkül akar élni és dolgozni. Nem engedhetjük meg egyesek garázda, társadalomra veszélyes magatartásukkal félelmet keltsenek a lakosság körében. Kérdésem államtitkár úrhoz, vajon megkapja-e a belügyi tárca a Kormánytól a kielégítő anyagi, erkölcsi támogatást, gondolva az elfogadható bérezésre is. Vannak-e tervek tehermentesítő új szervezetek létrehozására, a rendőrség munkájának racionalizálására? Kérdem továbbá: biztosítva vannak-e a megfelelő személyi, tárgyi feltételek? A megújuló társadalom, a pártok, különböző szervezetek elismerése és támogatása elengedő-e? A munkásőrség megszüntetésével a képzett állománytól kapott-e erősítést a rendőrség? A Király Zoltán képviselőtársam által is javasolt költségek átcsoportosítása megtörtént-e a Belügyminisztérium részére? Úgy vélem, az állampolgárok joggal elvárják a Kormánytól gyors és hatékony intézkedést, ami mindannyiunk közös érdeke. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra a belügyminiszter írásban válaszolt, amelyet 583. számon osztottunk szét képviselőtársaink között. Megkérdezem dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy kíván-e megjegyzést, kiegészítést fűzni a válaszhoz. Övé a szó. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminiszteri államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Természetesen kívánok, mert nem hagyhatom ki azt az alkalmat, amit e jó szándékú és a rendőrség ügy iránt elkötelezett képviselő nyilvánossága számunkra biztosított. Azokra a kérdésekre is a nyilvánosság előtt kell válaszolni, amelyeket Vodila Barna interpellációja végén feltett. Két mondatot engedjenek meg a dolog általánosságához, vagy a politikumához szólva. Azok a társadalmi jelenségek, amelyekről Vodila Barna képviselő úr beszélt, és amelyek a bűnözés kiváltó okai, közismertek. Utalni azonban mégiscsak kell rá, mert ezek a jelenségek egyhamar nem fognak eltűnni a magyar társadalomból. Ezzel a problémával, mármint a növekvő bűnözéssel, együtt kell élnünk. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a társadalom a harcot ez ellen ne vegye fel. Ebbe természetesen beleillik az is, hogy a társadalom támogatása — anyagi és erkölcsi egyaránt — azok iránt fokozódjék, akik a bűnözés elleni harcot az első vonalban vívják meg. A másik, amit itt ennek kapcsán meg kell jegyeznem, az hogy ennek a társadalomnak az államapparátussal szemben adóssága van. Szóval valahogy az elmúlt évtizedekben igazán nem tudtuk hogyan kezelni ezt az államapparátust, hol a jelentőségénél fogva nagyobb szerepet töltött be, hol pedig nem becsülte meg a társadalom. Ennek megfelelően honorálta anyagilag is, erkölcsileg is az apparátust. Ez vonatkozik a rendőrségre is. Bármennyire is fucsának tűnik, ez az elmaradás gondolkodásban, anyagi, technikai feltételek biztosításában ma sokkal élesebben jelentkezik. Ami a konkrét kérdéseket illeti, szeretném megemlíteni azt, amit a tisztelt Országgyűlés nyilván tud. A költségvetés jóváhagyásakor bizonyos fajta preferálása a rendőrségnek megtörtént. így központi költségvetésből mintegy 15—16 százalékos béremelésre volt módunk ebben az évben. A közszolgálatban dolgozóknak kevés rétege kapott ilyen lehetőséget. Mindjárt hozzá téve és nem kisebbítve ennek a jelentőségét, megjegyzem, hogy az árviszonyok tükrében ez a fejlesztési lehetőség a szintentartást sem nagyon biztosítja. Mindenesetre egy szándékot, egy irányt, a Kormány és az Országgyűlés egységes gondolkodását ebben a vonatkozásban kifejezi. A másik, amit megjegyeznék: a munkásörséggel való összefüggés. Ezt Vodila Barna kifejezetten kérdezte. Kifejezett anyagi átcsoportosítás a Belügyminisztérium részére nem történt. Az üres létszám helyek terhére 70 felsőfokú végzettséggel rendelkező, a munkásőrségnél hivatásos állományban dolgozót vettünk át, és átvette a Belügyminisztérium a munkásőrségnek egy ilyen technikai javítószertár-bázisát Foton, amelyet nagyon jól tudunk hasznosítani. Ezen kívül a Kormány döntése alapján és a pályázatot elbíráló Kormánydöntés alapján — mint ismert - a Belügyminisztérium kapta meg a Munkásőrség Országos Parancsnokságának épületét. Ezzel talán sikerül majd az Országos Rendőr-főkapitányságot olyan helyzetbe hozni —, a technikai feltételek bizotsításáról és maga az épület révén —, hogy egy egységes épületbe kerülhet a ma 5—6 vagy 10 helyen szétszórtan működő Országos Rendőr-főkapitányság. Ez az apparátus olyan munkát végzett, amelyben életkérdés a szervezet különböző részei közötti azonnali gyors információcsere. Ez — azt hiszem — önmagában is hatákonyságot növelő tényező lehet. A Belügyminiszétium vezetése évek óta törekszik arra, hogy a végrehajtó szolgálat feltételelit a lehetőséghez képest javítsa. Példaszerűen ezek közül meg-