Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6421 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6422 tervezett százmillió forint körüli összeg. Az államház­tartási törvényt ma épp annyira fontosnak tartom, mint a Számvevőszék felállítása körüli vitákban, ahol azt ja­vasoltam, hogy a teljes szervezetet majd csak az állam­háztartási törvény hatályba lépésétől szükséges mű­ködtetni, addig egy csökkentett létszámú szervezet működjön. Ez végül így is történik. Nem mondtam te­hát azt, hogy a törvény nélkül a Számvevőszék nem dolgozhat. Egyébként a törvény hiányát máris érzékel­hetjük a költségvetés újból módosított hiányának jegy­banki finanszírozása kapcsán. Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy a képviselői hozzá­szólásokkal arányosan csökkenthető lenne a Számve­vőszék költségvetése, de abban azért bízom, hogy a presztizs szempontok helyett a józan racionalitás fog dönteni. Őszintén remélem azt is, hogy a ma még egyedi esetnek tekinthető részletes elszámolás a követ­kező Parlamentben már nem fog szentségtörésnek szá­mítani. Végezetül a múltkori ülésszakon már felvetett gon­dolatomra térek vissza, a Számvevőszéket közvetlenül felügyelő testületre. Javasolom, hogy a majdani terv­és költségvetési bizottságon belül egy szűkebb létszá­mú testület közvetlenül foglalkozzon a Számvevőszék kérdéseivel, s megjegyzem, hogy a gyakorlatra épp az elnök úr hozott fel nemzetközi példákat, s tett ilyen irá­nyú javaslatot legutóbbi konzultációnkon. Tisztelt Országgyűlés! Nem-e költségvetés készítői­ben, hanem az elnök úr köztiszteletben álló személyé­ben és a költségvetés tárgyalásakor tanúsított nyíltság­ban megbízva javasolom a költségvetés bértartalékok nélküli elfogadását. Egyúttal remélem elnök úr, hogy a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetését már nem ugyanazok a munkatársai fogják ellenőrizni, akik eze­ket a költségvetéseket készítették. — Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A szó Dobos Ferencnét illeti, Pest megye 13. számú választókerületéből. DOBOS FERENCNÉ: Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék egynéhány gondolatot elmondani a Számve­vőszék felállításával, költségvetésével kapcsolatban. Képviselői beszámolómban felvetődött, hogy egyálta­lán szükség van-e Számvevőszékre? Újabb hivatal — ez volt a résztvevők véleménye; ösztönösen tiltakoznak minden hivatal felállítása eÚen. A Számvevőszék létre­hozásának szükségességéről magam győztem meg a résztvevőket, ma is hiszem, hogy munkájukra a jövő­ben szükség van. Amikor a költségvetést megkaptam, túlzottnak tar­tottam a 376 millió forintot, különösen a munkabére­ket. A Parlament átdolgozásra visszaadta, most az újabb változat van előttünk. A magam részéről ezt sem tartom reálisnak, a változtatás, a költségek csökkentése minimális, mindössze 30 millió. A munkabér 99 millió összesen, de egynéhány sorral lejjebb 18 millió van tar­talék címen feltüntetve, ez kéthavi bérnek felel meg. Néhágy sorral lejjebb 18 millió forint van jutalmazá­sokra, újabb kéthavi alapbérnek megfelelő jutalom­összegre nyújt fedezetet. Az eredeti javaslat nem válto­zott. Ha arra gondolok, hogy a decemberi ülésen mi­lyen kritikus döntéseket hoztunk a lakosság számára, akkor nem tudom elfogadni Kovács Andrásnak az előbbi mondatait, hogy a Parlament ne legyen olyan ki­csinyes, ha a munkabérek megállapításáról van szó. Én azt hiszem, hogy nagyon kemény és nagyon nehéz dön­téseket hoztunk decemberben. Összegezve a munkabé­rekről a véleményemet: túlzottnak tartom. Hagelmayer úr nyilatkozata a tévében bennem erő­sen vegyes érzéseket váltott ki. Ha a működési, fenn­tartási költségeket tekintem át, az ember egy nagyvo­nalú tervezéssel találkozik. Lehetne szerényebb. Kérdésem: egy működő irodahelyiséget kaptak, ennek átalakítási költsége mégis 10 millió 600 ezer forint. Kérdezem: feltétlenül szükséges? A Számvevőszék működésének szükségességével egyetértek, de az a kérésem, hogy a költségeket mérsé­keljék, méghozzá jelentősen. Egy sokkal takarékosabb gazdálkodást tudnék elképzelni. — Köszönöm figyel­müket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Biacs Péter képviselőtársunk hozzá­szólása következik, Budapest 30. számú választókerü­letéből. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Kedves Képvise­lőtársaim! Az állami vagyonnal gazdálkodás egyre több választópolgár jogos igénye, de nemzeti érdekünk is. Feddhetetlen és megvesztegethetetlen szakembere­ket kell kiválasztani az Állami Számvevőszék munka­társaivá, magas bérekkel, biztonságot nyújtó jövede­lemmel. Helyeslem, hogy az Állami Számvevőszék munkatársai már megkezdték tevékenységüket, vizsgá­lataikat, ellenőrző munkájukat, anélkül, hogy mi a lét­számukat, éves költségvetésüket jóváhagytuk volna. Mi ugyanis bizalmat szavaztunk nekik, ennek az egész intézménynek, amely új a magyar közéletben. Rájuk bíztuk az állami vagyon ellenőrzését, tehát hagyjuk jóvá működésük feltételeit is. Van és lesz is munkájuk, a jelen és a jövő Országgyűlése számára is, a közvéle­mény megnyugtatását elsődlegesen figyelembe véve. Képviselőtársaim! Dr. Hagelmayer Istvánt idézve: vannak hibás döntések. Nekünk, a magyar Országgyű­lésnek is voltak és vannak hibás döntéseink, tán az utóbbi feszített programú üléseinken egyre több, mint korábban. Több képviselőtársammal együtt ilyennek ítélem az átalakulási törvényt, az 1989-es 13-as törvény 30. §-a (4) bekezdésében hozott döntésünket is, amely­nek ismételten a törlését javasoltuk. Megítélésünk sze­rint ugyanis az ingyenes részvényjuttatás leértékeli az állami vagyont, bénítja annak jövedelemtermelő ké­pességét. Kérem az Állami Számvevőszéket, annak elnökét, hogy vizsgálja meg az élelmiszerfeldolgozó ipar állami vagyonát, és következő ülésünkön nyilatkozzon róla. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A vitában több képviselőtársunk nem kért szót, ezért azt lezárom. A határozati javaslathoz dr. Ballá Éva képviselőtársunk élőszóban, majd írásban is módosító javaslatot nyújtott be, ezt véleményezésre ki kell adni a terv- és költségvetési bizottságnak. Azt ké­rem, hogy tartson a bizottság ülést a főemelet 64-es

Next

/
Thumbnails
Contents