Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-77
6399 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6400 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A családjogi törvény módosításához megfogalmazott gondolataimat — az illetékesekkel, bírákkal, gyermek- és ifjúságvédelmisekkel, valamint a gyámügy isekkel foglalkozó szakemberekkel, nevelőszülőkkel folytatott konzultáció alapján véleményük egyeztetésével — szeretném önökkel megosztani. A családjogi törvény 1986. évi módosítása számos kérdésben a korábbi törvényi szabályozást hozzáigazította az élet új követelményeihez. Ugyanakkor többségében akkor látható volt, de ma már egyértelműen bizonyítható, hogy megnehezítette a családi viszonyok megnyugtató rendezését. Ezek között az örökbefogadás, a kapcsolattartás, a vagyonjogi kérdések a leginkább vitatottak. Őszintén remélem — s miniszter úr is megerősített ebben —, hogy a jövő Parlamentje mielőbb napirendre tűzi a gyermek- és ifjúságvédelemmel, a családdal kapcsolatos, ma még szétszórt és összehangolatlan elvek, szabályok és rendeletek felülvizsgálatát. Hiszem és bízom benne, hogy az Európához való felzárkózásunk abban is megnyilvánul, hogy az ENSZ gyermeki jogok nyilatkozatával összhangban olyan család-, gyermek- és ifjúságvédelmi törvény születik, amely törvényileg garantálja a családban élő gyermekek szellemi, fizikai fejlődésének a biztosítékát, és az állami gondoskodásban részesülő gyermekeknél sem csak a beutalási formákat, illetve a megelőző intézkedéseket tartalmazza. A jelenlegi családjogi törvény szelleméből fakad, hogy nincs kidolgozva a gyermekekkel kapcsolatban a szülők felelősségének a kérdése. Részletesen szabályozza a törvény a szülői felügyeleti jogot, viszont nagyvonalúan egyoldalúan érinti a lehetőségeket, és még keretjelleggel sem ad szankciót. Fontos lenne pedig — ha sor kerül egy intézeti beutalásra — az alapot adó ok felderítése. Amennyiben a szülőnek az felróható, legyen kötelezően előírt a büntető feljelentés! Ennek nem a megtorlás, hanem a prevenció lenne a célja. Biztos, hogy visszatartó erőt jelentene, ha a szülő felelősségét fokozottan érezné gondozásbeli mulasztásai és a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekménye miatt. Változatlanul fennáll a kérdés a gyakorlat szakemberei előtt: Kit is véd ez a törvény: a szülőt vagy a gyermeket? Az eddigi szabályozás hol az egyiket, hol a másikat helyezte előtérbe. Ezt az ellentmondást is feloldhatná az előbb már hivatkozott egységes szabályozás. Tisztelt Parlament! A jelenlegi módosításra javasolt tervezetében foglaltakkal egyetértve, két kérdésre szeretnék észrevételt tenni. Az örökbefogadással kapcsolatban jelenleg érvényben levő törvényben már hatálybalépésekor vitatott volt a hat hónapos várakozási idő meghatározása. Ez akadályozza meg, hogy a gyermek minél előbb családba kerüljön. Indokolt ezért, hogy a szülő már a gyermek születése előtt, illetőleg a szülést követően megadhassa hozzájárulását az örökbefogadáshoz. így lehetővé válik, hogy valóban a legrövidebb idő alatt határozatot hozzon a gyámhatóság, és ha ez keveseket érint is, a két hónapos kort betöltött gyermek örökbeadhatóvá váljék. A visszavonó nyilatkozat bejelentésének 2 hónapra történő csökkentésével egyetértek. Észrevételem viszont: a tervezet 1. §-a, a családjogi törvény 48. §-ának új 3. bekezdése utolsó mondatában a szövegezés nem szabatos. Már az 1952-es családjogi törvény is kimondja, hogy a szülőknek szülői felügyeleti joguk van. Ez olyan nevesített jogi kategória, mely csak ebben a formában használható. Kérdés ugyan, hogy a tervezett szabályozás a törvény erejénél fogva szünteti-e meg a szülők szülői felügyeleti jogát, vagy ezt a bírósági ítélet mondja-e ki. A tervezet szerint úgy tűnik a törvény erejénél fogva, mégis a pontosítást egyértelművé kellene tenni és akkor így hangzana a mondat : A két hónapos életkort betöltött kiskorút a gyámhatóság állami nevelésbe veszi, a szülő szülői felügyeleti joga pedig megszűnik. A másik észrevételem a tervezetben szereplő új 48/a § (1) bekezdésére vonatkozik, amely teljesen új családjogi intézményt vezet be, a kiskorú gyermek gyámhatóság általi örökbefogadhatóságának államigazgatási eljárásban történő kinyilvánítását. Csak abban az esetben legyen erre lehetőség, ha a gyámhatóság határozata bíróság előtt felülvizsgálható marad, olyan tartalommal, hogy a bizonyítási eljárás lefolytatása után megváltoztathatja a gyámhatóság örökbeadhatósági nyilatkozatát . A bíróságok jelenlegi munkaterhét ismerve nem látok lehetőséget dr. Horváth Jenő képviselőtársam módosító javaslatának megvalósítására, hogy csak a bíróságnak legyen döntési joga az örökbefogadhatóság kérdésében. Javaslata egy tökéletes időrendben működő bíróság esetén nagyon is célszerű lenne, hiszen ezekben az ügyekben hozott döntések akár az örökbefogadásnál, akár a szülői felügyeleti joggal, illetve a gyermek intézeti nevelésével kapcsolatban olyan alapvető állampolgári jogokat érintenek, amelyekben csak törvényességi garanciákkal biztosított eljárásban lehetne megnyugtató eredményt elérni. Ezt a garanciát biztosíthatná az egységes törvény megalkotásán túl a nyugat-európai példát is figyelembe véve a családjogi bíróság felállítása. A jelenlegi viszonyok között viszont a gyámhatósági intézkedés látszik gyorsabbnak és célszerűbbnek. Tisztelt Parlament! Az örökbefogadás intézménye egyfajta társadalmi kényszer, még ha az idevonatkozó törvény jogilag kifogástalan is. A végrehajtást nagyfokú humánum kell hogy jellemezze, hiszen Németh Lipót, a gyermekvédelem apostola szerint is, minden ilyen intézmény működésének sikere végül is, rajtunk, embereken múlik. ELNÖK: Köszönöm. Szabolcs-Szatmár megye 8-as számú választókörzetének képviselője, Soltészné Padár Ilona következik szólásra. SOLTÉSZNÉ PADÁR ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az 1986-os családjogi törvényünkkel nem arattunk nagy sikert. Különösen sok bírálatot kapott a törvényben a gyermekek örökbefogadására vonatkozó szabályozás. Ezért most a megkönnyítésére vonatkozó vál-