Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6393 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6394 A másik az, hogy a gyámhatóságok a szükségesnél és indokoltnál sokkal kevesebb esetben kezdeményeztek bírósági eljárást. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat következő pontjaival a hármas bizottság tagjai teljességgel és észrevételek nélkül egyetértettek. így azzal, hogy az anya a gyermek születése előtt is rendelkezhet anonim örökbefogadásáról, örökbeadásáról, de ezt a döntését a gyermek két hónapos koráig visszavonhatja. Helyeseltük azt, hogy ha a szülő hat évnél idősebb gyermekéről kíván lemondani, ehhez a gyámhatóságjóváhagyása szükséges legyen. Budapesten tavaly mindössze 59 gyermek örökbefogadására került sor, és ebből az 59 gyermekből mindössze 9 volt hat évnél idősebb. Egyetértettünk azzal is, hogy bírósághoz lehessen fellebbezni az örökbefogadással és kiskorú intézeti nevelésével kapcsolatos határozatok ellen, és a bíróság a gyámhatóság döntését felülbírálhatja. A bizottságok ülésein képviselői észrevételek az 1. § (5) bekezdésében és a 2. § (1) bekezdésében leírt javaslatoknál hangzottak el. Ezek a szakaszok rendelkeznek ugyanis a gyámhatóságok illetékességének visszaállításáról az intézeti nevelésben vagy kiskorú szülői felügyeleti jogának megszüntetésében, illetve örökbefogadhatóságának megítélésében. Ezekben az esetekben — mint hallottuk — nem szükséges szülői hozzájárulás, és a 86-ban bevezetett bírói út helyett gyámhatóságok kezébe kerül ismét a döntés. A kialakult vita azonban nem a képviselők között, hanem az igazságügyi szakemberek, már a minisztériumi szakemberek és a szakértőként megjelent jogászok között folyt. Azok az érvek, melyet az előterjesztők, az igazságügyminisztériumi szakértők sorakoztattak fel, a lehangoló örökbefogadási adatok, a széles körű jogorvoslati lehetőség és az, hogy a gyámügyi hatáskör az 1986 előttinél lényegesen szűkebb lesz, a bizottságok számára egyértelműen meggyőző volt, és egyöntetűen támogattuk a családjogi törvény módosításának egészét. így döntött egyébként előző napi ülésén az ifjúsági és sportbizottság is. Képviselői módosítást Koltai Nándorné nyújtott be. Ezt miniszter úr az előbb már részletezte, ezzel a bizottság teljességgel egyetértett, és a Kormány is támogatja, mint hallottuk. Dr. Horváth Jenő az előzőkben bőven részletezett gyámügyi hatáskör visszaállítását kifogásolja, és a döntést változatlanul a bíróságok hatáskörében kívánja tartani. Gondoljuk csak végig, ez az egész törvénymódosítás azért született, hogy az örökbefogadási eljárás gyorsabbá váljék. Horváth Jenő képviselőtársunk javaslata azonban ezt nem igazán segítené. A bíróság ismert túlterheltsége reméljük csökkenni fog, de ez a remény vezetett bennünket 1986-ban is. Most a helyzet az, hogy a gyermekügyekben elrendelt sürgősségi tárgyalásokat rendre el kell halasztani, mert a szülők nem jelennek meg a tárgyalásokon. Itt azokról a szülőkről, anyákról van szó, akik gyakran föl sem lelhetők, nem érdeklődnek a kórházban hagyott, vagy saját mulasztásuk, hanyagságuk miatt intézetbe került kisgyermekük felől. A bírói út elvi helyességét nem vitatjuk, de a gyakorlat sikertelen, és nem szolgálja az érintett gyermekek érdekeit. így dr. Horváth Jenő módosító javaslatát nem támogatjuk, és ezzel — mint hallottuk — miniszter úr sem értett egyet. A családvédelmi albizottság helyeselte a törvénymódosítási javaslatban szereplő házasságkötés előtti, addig kötelező három hónapos várakozás csökkentését, de megítélésünk szerint ennek teljes eltörlése a meggondolatlanul, egyik napról a másikra kötött házasságok felbontásánál újabb peres ügyek sorozatát jelenthetné, és így egy hónapos várakozási időt javasolunk a házasulandóknak és a tisztelt Háznak. A bizottsági jelentésekben szerepel még néhány kisebb módosítás, ami a családjogi törvény bevezető rendelkezéseit hozza összhangba az Alkotmánnyal, továbbá még két rövid szakasz beiktatása, mely eredetileg a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslatnál hangzott el. Erről a miniszter úr is említést tett, de kodifikációs szempontból — a jogi bizottsággal egyetértve — helyesebbnek tartottuk ideilleszteni. Tamás Gáspár Miklós szintén a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslat vitájában elhangzott javaslatát is elfogadtuk, ez a családjogi törvény 75. §-át érinti. Végezetül a mintegy 20 ezer, intézetben élő gyermekre gondolva, akik akár egy várost is benépesítenének, a családvédelmi albizottság másik két bizottsággal együtt javasolja a gyámhatóságok megerősítését olyan jogi erőkkel, hogy működésük szakszerűbben, gyorsabban és hatékonyabban történhessék az érintett gyermek érdekében. Köszönöm szíves türelmüket, és kérem önöket, hogy a családjogi törvény módosításának javaslatát a bizottsággal egyetértésben támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Mivel, amint hallották, a törvényjavaslathoz több képviselőtársunk módosító indítványt is nyújtott be, ezért a törvényjavaslatról általános és részletes vitát kell folytassunk. A módosító indítványokat a családvédelmi albizottság 547. számon kiosztott jelentése tartalmazza. Most tehát hozzászólások következnek. Bejelentem, hogy eddig öten jelentkeztek a témához hozzászólásra. Megadom a szót első hozzászólónknak: Árvái Lászlóné képviselőtársunk, Heves megye 1. számú választókörzetének képviselője. ÁRVÁI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy emlékeztessem a Házat; tavaly ilyenkor januárban hozta létre az Országgyűlés a családvédő bizottságot. Ez később, két-három hónapot követően albizottsággá vált az egészségügyi és szociális bizottságon belül vagy mellett. Jelentőségét ez nem csökkenti. Feladatunk volt bőven. Annak a jelzőnek, hogy védő, nem tettünk eleget. Most engedjék meg, hogy gondolataimat az idő medrébe tereljem, és ragaszkodjam jegyzetemhez, szeretném betartani a kapott időt. Ha visszagondolok, hány parlamenti döntés, megszorító intézkedés született a bizottság tagjainak véleményét mellőzve, akkor az előző megállapításom igaz. Hiába éreztük, hogy a többletteher elsősorban a családokat sújtja, s féltettük,