Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6353 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6354 előtt megerősíteni — a tulajdonreformot az Országgyűlés plénuma előtt kell elfogadni, nem pedig szakértői javaslatokra. Mi tehát arra tettünk javaslatot ezzel az úgynevezett midi-koncepcióval, hogy kapcsolódjunk egy megindultprivatizációs folyamathoz, és addig megpróbáljuk a társadalom kontrollja alatt tartam az eseményeket, kifejezni a többség akaratát és óhaját, amíg az új Parlament nem dönt a tulajdonreform kérdésében. Ennek megfelelően én itt szeretném nagyon határozottan visszautasítani azoknak a véleményét, akik úgy gondolják — és a Magyar Gazdasági Kamara talán a legélesebb képviselője ennek —, akik szerint az állami vagyonügynökség fő célja az államigazgatásban dolgozó szakértők átmentése, és egyfajta vízfej létrehozása. Nos, ez nem így van! Én azt gondolom, hogy ennek a gyakorlatnak elsősorban az a célja, hogy a leendő tulajdonreform számára legyen mit elosztani. Ha lehet, ne csak a tulajdoni táblák átfestése folyjék, hanem valósuljon meg egy olyan tulajdoni decentralizáció, amely mindannyiunk jobbulását, főként a gazdaság stagflációjának feloldását, egy növekedést szolgál. Én azt gondolom, mindazok, akik úgy gondolják, hogy egy ilyen intézkedés elsősorban az üzleti vállalkozások korlátozását szolgálná — tévednek. Tévednek elsősorban azért, mert a zártkörű pályázatok, a zártkörű alkudozások elharapódzása a magyar társadalom egészén belül gyanakvást vált ki — márpedig a privatizációnak örömet és fellendülést kell adnia. A külföldi befektetők jelentős része kétségekkel fordul a magyar kormányzat felé, amikor látja, hogy itt bizonytalan helyzetű vállalatigazgatók bizonytalan helyzetű alkudozásokat kötnek. Ezt szeretnénk megváltoztatni, nem pedig az üzleti közösséget szeretnénk csorbítani. Éppen ellenkezőleg: azt gondoljuk, hogy ennek a két törvénynek a fő célja, hogy valódi, erős, a szociológiai értelemben is megóvott üzleti középréteg jöhessen létre. Többen felvetették — és joggal —, hogy a vagyonpolitikai irányelvek nem készültek el, legalábbis nem hivatalos formában. Ezért én szeretném megerősíteni azt, hogy az Önöknek tájékoztató formában előadott vagyonpolitikai irányelveket mi a Minisztertanácshoz benyújtjuk, és a Minisztertanács pedig elfogadás végett benyújtja a következő Parlamenthez. Ezt egy elég lényeges dolognak tartom, azonban egy kiegészítést szeretnék hozzáfűzni. Ennek az a lényege, hogy a vagyonpolitikai irányelvek jelentős feltételeket határoznak meg a vagyonügynökség számára, ugyanakkor a vagyonügynökség működése első szakaszában mindenekelőtt vagyonőri feladatot látna el. Miután a képviselők jelentős része úgy vélte, hogy a vagyonügynökség kontrollja az Országgyűlés felügyeletével valósítható meg, ezért ezzel a megoldással egyetértünk. Ugyanakkor javaslom, hogy valósuljon meg egy másik határozat is, végezzünk el még egy munkát — aminek elvégzését e helyről felajánlom. Az a lényege, hogy ugyanakkor a vagyonügynökség összes kapcsolódási pontját a működő kormányzathoz világosan és egyértelműen le kell rögzíteni. Hiszen, midőn a vagyonügynökséget a kormányzati irányításból az országgyűlési irányítás alá helyezzük, nyitva maradnak az államigazgatási koordinációs kérdések, és ezeket nyilván rögzíteni kell — mégpedig egyértelműen és hiánytalanul — a vagyonügynökség működési szabályzatában. Többen fölvetették, hogy a vagyonügynökség egyetlen célja a költségvetés szanálása. Szerencsésebb országokban az a kérdés, hogy a költségvetés pénzt keres, nem tartozik a bűnökhöz. Ezzel együtt úgy gondoljuk, és ebben a mostani törvénytervezetben is látni fogják a módosító indítványokban, hogy a mostani menetben egyértelművé azt tesszük: a vagyon utáni bevételek mindenekelőtt két célt szolgálnak. Elsősorban az állami adósság csökkentését, illetve a vállalkozás-élénkítést. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Hírlapban megjelent egy — számomra legalábbis — nagyon jellemző cikk, amely a vagyonügynökséget fogatlan házőrző kutyához hasonlította. Ez egy lingvisztikai-szemantikai újítás ugyan a magyar nyelv szokásaihoz képest, mivel itt eredetileg oroszlánról volna szó. Mégis hálás vagyok a szerzőnek. Azt kell önöknek jelentenem, hogy itt nem fogatlan kutyáról van szó. Ha ugyanis arról lett volna szó, akkor sem az Országgyűlésen kívüli, sem pedig azon belüli emberek nem jelentkeztek volna ilyen tömegben szérumért. Arra gondolok, hogy ez igen is, egy hatásos ügynökség kíván lenni. Ezzel kapcsolatban világosan szeretném fölvetni a hatalom kérdését. Annak a hatalomnak a kérdését, amelyet ez a vagyonügynökség szeretne gyakorolni. Szünetekben többször megkérdezték — elnézést, talán ez az utolsó előtti pont, amit fölvetnék —, hogy mekkora az a hatalom, amelyet a vagyonügynökség szeretne gyakorolni. Meg kell vallanom Önöknek: a kezdet kezdetén állandóan letagadtam, hogy ez a vagyonügynökség bármiféle hatalommal rendelkezne. Most azonban meg kell mondanom: igen is, hatalmat kér a vagyonügynökség, mégpedig pontosan akkora hatalmat, mint amekkora hatalmat a privatizáció megkövetel — nem kevesebbet, nem többet: pontosan akkorát. Ha Önök nem kívánnak privatizálni, akkor nem kell vagyonügynökséget létrehozni. Vagyonügynökséget azonban privatizációs, intervenciós lehetőségek nélkül létrehozni értelmetlen dolog. Felmerült a vagyonértékelés kérdése, mégpedig nagyon sok helyen. Elnézést kérek, ha erre nagyon röviden válaszolok, de ennek a válasznak — részint szakmai szempontok okán — rövid a magyarázata. Arról van szó, hogy vagyonértékelésről nem lehet törvényt hozni. A vagyonértékelés szakmai kérdés. Lehet számvitelről törvényt hozni, lehet számvizsgálatról törvényt hozni, és azon kívül lehet törvényt hozni arról — ebben a két törvénytervezetben próbáltunk erre példát hozni —, hogyan kell lemérni a vagyont, kinek kell bejelenteni, milyen módon kell megjeleníteni a nyilvánossági és regisztrációs szempontokat. Erről lehet törvényt hozni. Leltártörvényt hozni, és ezzel helyettesíteni a tulajdonosi döntést és felelősséget — nem lehet. Lényegesnek tartom végezetül a következő kérdés fölvetését. Önök dönteni fognak arról, hogy amennyiben az Országgyűlés felügyelete alá tartozik a vagyonügynökség — ha Önök ezt elfogadják —, milyen mó-