Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-76
6337 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6338 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Biztos, hogy az ebédszünet előtt már nem tudjuk befejezni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját. Viszont az is biztos, hogy elhangzott már eddig három olyan módosító javaslat, ami bizottsági ülést igényel. Tekintettel arra, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ebédszünetben ülésezik, szerencsés volna, ha a szünet előtt azok a módosító javaslatok elhangzanának, amelyeket képviselőtársaink most a vitában esetleg fenn kívánnak tartani, illetve be akarnak jelenteni. Kérdezem azoktól a képviselőtársaimtól, akik a monitoron jelezték hozzászólási szándékukat, van-e aki szóban, a hozzászólása során módosító szándékot kíván bejelenteni? ZSIGMOND ATTILA: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy elhamarkodottan készült, kidolgozatlan és már akkor szakmai megítélés szerint rossz sajtótörvény módosításáról tárgyalunk. A magam részéről jobban örültem volna egy új médiatörvénynek, már most. De különösen időszerűnek tartom, — ha már arra nem kerülhetett sor — a módosítást. Én még egyszer hangsúlyozom: a választások kezdeti időszakában. Elsősorban a 8. §-ban foglaltakról szeretnék beszélni. A kampány kezdetén, de azt megelőzően is megjelent a lejáratás, a rágalmazásig menő mocskolódás. Ez a módszer a politikai kultúra szintjét, az etikai állapotokat mutatja mindazoknál, akik ezt a módszert választják a pozitív kampány helyett. Zavart keltve a választók között és rontva külföldi megítélésünket. Az ilyen szándék a szenzációs hír kísértéseként kerül kapcsolatba a sajtóval. S bár alapelvem a bizalom, és ezt őszintén vonatkoztatom a sajtóra is, mégis úgy vélem, szükséges — különös tekintettel a választásokra — megfelelő visszatartó erő. Olyan bírság kilátásba helyezése, amely valóságosan visszatart. A szenzációs hírek óriási hasznot hozhatnak, így a törvénymódosító javaslatban szereplő félmillió forintot kevésnek tartom, és hasonlónak a művészi giccsadóhoz, amely a haszonból vígan kifizethető. A megfelelő mértékű bírság a lapgazda és a szerkesztő fokozott figyelmét eredményezheti a hírek, nyilatkozatok alapos megválogatásában. Mindezért javaslom, hogy a kilátásba helyezett bírság összegét egymillió forintra emeljük fel. Másodszor azt, hogy a lapalapítók úgy kapjanak engedélyt lapjuk indítására, ha letesznek egymillió forint biztosítékot az esetleges bírság fedezéséül. (Zaj a teremben.) Mindezt a Magyar Demokrata Fórum elnökségével egyeztetett álláspontként terjesztem Önök elé. Végezetül: a Magyar Demokrata Fórum támogatja Veikéi képviselőtársunk beszédének szellemiségét, szándékait, és módosító javaslatához csatlakozik. Köszönöm, (laps.) ELNÖK: Kérdezem, van-e elmondandó módosító javaslat hozzászólni kívánó képviselőtársaim részéről? TÓTH ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Mondandóm lényegét képviselőtársam az imént említette, a bírság összegére vonatkozóan. Annyival szeretném ezt kielégészíteni —illetve a törvényjavaslatot kiegészíteni —, hogy függjön kaució letételétől. Én ötszázezer forintot javasoltam bírói letétbe helyezni, és a megjelölt összeget kizárólag sajtóperekben a sértett javára megítélt kártalanításra lehetne felhasználni. Ez esetben a letét bírósági végrehajtás alól mentes volna. Amennyien a bíróság az (1) bekezdésben megjelölt összegből kifizetést rendel el, a sajtótermék kiadója köteles a letétet ötszázezer forintra — vagy amit a tisztelt Országgyűlés megszavaz — kiegészíteni a kifizetéstől számított 30 napon belül. Ennyi volt a kiegészítő javaslatom. Szeretném a tisztelt Országgyűlés tájékoztatni arról és a sajtó tisztelt képviselőit biztosítani arról: a sajtónak nagy tisztelője vagyok, eddigi életem és tevékenységem során csak segítségemre voltak és sokat köszönhetek közreműködésüknek. Tudomásom szerint az irigyelt jogállamiságban, az előttünk járó országokban természetesnek tűnik a gyakorlat: a kaukció kötelező megléte. Általam nagyra becsült személyek, a témában jártas miniszter urak és a sajtó különböző területein dolgozó személyiségek támogatták javaslatomat. Tiszteletreméltó jogalkotók kifejtették abbéli aggályukat, hogy ennek végrehajtása nem lesz könnyű. Ha Önök támogatják javaslatomat, erre a feladatra mégis csak szeretnék őket tisztelettel megkérni — egyben kifejezve azt, hogy ebben a munkában az a legszebb, hogy olyan nehéz. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további módosító javaslat? Nincsenl Hadd mondjam el akkor, hogy munkánkat 15 órakor folytatjuk, a sajtóról szóló törvényjavaslat vitájával. Azt követően határozathozatal következik az állami vagyonról és az állami vagyonügynökségről. Utána az Állami Számevőszékről szóló előterjesztést tárgyaljuk meg, majd az ülésszak befejezéséig azokat a határozattervezeteket, amelyekkel kapcsolatban megállapodunk, hogy még a mai napon programunkba iktatjuk. (Közbeszólások.) Igen, a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatról is döntenünk kell. (Zaj.) Amiről eddig még nem döntöttünk, arról döntünk. (Derültség.) Képviselőtársaim! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság most kezdje meg munkáját a főemelet 37—38-ban — ellátásukról a Ház gondoskodik. A módosítójavaslatokat tevő képviselők feltétlenül vegyenek részt, mert így nem volt pontosan érzékelhető, nyilván nem rögzült, hogy mi a pontos javaslatuk. Ugyancsak most kezdi meg munkáját az a tanácskozás, amelyen a Kormány elnöke, a februári programban érintett, beterjesztő miniszterek, a parlamenti tisztségviselői, bizottsági elnökök és a politikai frakciók vezetői vesznek részt — remélem, rólunk is gondoskodik a Ház. Tizenöt órakor folytatjuk munkánkat. (Szünet: 12.32—15.11 — Elnök: Jakab Róbertné)
