Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-76
6331 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6332 ágáló állampolgárok nyilvános lejáratása bizonyít talán a legjobbban. Gondolom, ez a folyamat a választási küzdelem élesre fordulásának szakaszában még kíméletlenebbé válik, mert a küzdelemben résztvevő jelöltek közül többen nem annyira saját erényeinek, tehetségének igazolásával, mint az ellenfelek gyengéinek hangsúlyozásával, bizonygatásával kivánják a választók szimpátiáját elnyerni és előnyösebb helyzetet maguknak kicsikarni. Aligha kétséges, hogy ebben bizonyos csoportok a sajtónak is szerepet szánnak majd. Hiszen nem újkeletű, hogy a hatalom letéteményeseinek a sajtó berkeiben is voltak, vannak olyan bizalmi emberei, akik a viszonosság elve alapján segítettek, segítenek nekik az egzisztenciális előbbrejutásban. Ezzel együtt kíméletlenül igyekeznek majd semlegesíteni az olyan erőket, melyek felfogásban, törekvésben egyéni színt jelentenek a politikai élet palettáján. Tisztelt Országgyűlés! A sajtótörvény módosítása kapcsán a személyiséghez fűződő jogok megsértése esetén sajtóhely reigazítási vagy a sajtóval szemben indított egyéb perben alkalmazható szankcióról egy-két szót. A magyar polgári jogalkotás egyféle fogyatékosságának tekintem, hogy csak igen szűk körre testálta a nem vagyoni kár megtéríttetésének lehetőségét. Mivel a becsület védelmének nem voltak jogi garanciái, egyes sajtótermékeknek lehetőség adódott állampolgárok becsületét, jó hírét sértő írások gátlástalan közlésére. Ezt az anomáliát igyekszik mérsékelni dr. Horvát Jenő képviselőtársunk, valamint a kulturális bizottság ismertetett módosító javaslata, amely hatásos szankciót helyez kilátásba a személyiségi jog megsértésének eseteire. Számomra az a javaslat szimpatikusabb, amely a személyhez fűződő jogában megsértett állampolgár számára lehetőséget nyújt, hogy a sérelmet okozó szervvel szemben kárpótlás iránt igényt érvényesítsen. A közcélra megítélt bírság ugyanis egyáltalán nem szolgálná a sérelmet elszenvedett állampolgár személyes érdekeit. Hiszen a személyiségi jog megsértésének, a jó hírnév sérelmének elkövetése számottevő részében erkölcsi hátrányon kívül kedvezőtlen anyagi kihatásai is lehetnek a jogaiban megsértett állampolgárra nézve. Mert ha valakit a szűkebb vagy tágabb környezetében lejáratnak, képtelenné válhat a tehetsége, képzettsége szerinti érvényesülésre. Különösen, ha valamely munkaköri beosztásba kerüléshez, esetleg annak ellátásához a tömegek bizalmára van szükség. A témával összefüggésben egyetlen módosítást tartok célszerűnek, mely a szankció vágrehajtásának mikéntjét érinti. A szankciót javaslom kiegészteni egy olyan rendelkezéssel, hogy a személyiségi jogot megsértő sajtó mindaddig nem egzisztálhat tovább, amíg a jogerős bírósági ítéletben kiszabott kártérítés teljes összegét a keresetet indító állampolgárnak meg nem téríti. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat — mint az indokolásban olvasható — csak átmenetileg jelent megoldást a sajtóval kapcsolatos szabályok betartattására és a sajtó hatalmával való visszaélések mérséklésére. Az e tárgyban egy későbbi időpontban megalkotandó jogszabállyal, esetleg súlyosabb szankciók törvénybe foglalásával feltehetően méginkább gyéríteni lehet majd az elburjánzó, tájékoztatóbeli vadhajtásokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK :Köszönöm; dr. Velkey László képviselőtársunk hozzászólása következik. DR. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1986. évi sajtótörvény-tervezet 3. §-ának 1. pontjában egyszóval volt olvasható a közerkölcs. Az indoklás 10. oldalán a következő meghatározás szerepelt: ,,A közerkölcs megsértését jelenti a megbotránkozást kiváltó, brutális, trágár, pornográf jellegű, társadalmi, emberi kötelékeket semmibevevő életvitelt hirdető sajtótermékek közlése." A sajtótörvény előző vitájában is szót kértem, hozzászólásomból idézem: „Hazánkban az elmúlt évtizedekben számos eleve téves vagy rosszul értelmezett, s a gyakorlatban eltorzult pedagógiai, pszichológiai, szociológiai elmélet, elképzelés kapott széleskörű publikációs lehetőséget, melynek káros és kórós hatásai, kinövései az életben rövidesen érezhetővé váltak. A szabadságot, a rendszert és a rendet, családi és iskolai nevelésben, életvezetésben, emberi kapcsolattartásban, életcélokban, munkakészségben egyre inkább és egyre szélesebb körben felváltotta a rosszul értelmezett önmegvalósítás szülte szabadosság, célnélküliség, közömbösség. A társadalom egészségét veszélyeztető szokások és a társadalom más részének a közérzetét veszélyeztető társadalmi beilleszkedési zavarok terjedése. Modernségre törekedve, annak álarcában, az irodalomban is helyt kapott a közönségesség, szalonképessé vált a trágár beszéd egyes színházi darabokban is, amely tovább rontotta a közízlést. A televízióban sugárzott filmek alkoholizmusra, dohányzásra, könnyű életmódra, ösztönös, felelőtlen szexuális szabadosságra, agresszivitásra, végsőfokon egyesek számára bűnözésre adtak késztetést éretlen, otthon kellő erkölcsi alapot, nevelést nem kapó rétegeknek. A homo sapiens, kiművelt emberfő fogalmát végletesen megcsúfolta szórakoztatóiparunk. Több tánczenekar megjelenésével, öltözködésével, decerebrált, narkomániás állapotra utaló magatartásával arra adtak késztetést és példát. A tánczenék szövegeiben egyre nagyobb helyt kapott az ízléstelenség, az örök emberi értékek tagadása, azok gúnyolása, megkérdőjelezve az emberi magatartási, együttélési normákat, nem utolsósorban a normális szülő-gyermek kapcsolatot is. Az egészséges életmódra neveléssel, egészségügyi és pedagógiai erőfeszítésekkel szöges ellentétben álló életstílus hirdetésével azok hatásfokát is rontották és rontják." '86-os felszólalásomból idézek újra: ,, A magyar társadalom jobbik része nevében, az ifjúság testi, lelki, szellemi egészségének védelme érdekében kérem a sajtótörvény elfogadásával azt, hogy annak végrehajtása során a közerkölcsre vonatkozó kérdésekben is biztosítva legyen a végrehajtás."
