Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6319 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6320 A végrehajtás további előkészítése azonban nem igényel több mint egy hónapot. Ezért azt javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek, értsen egyet azzal, hogy az alkoholisták bíróság által elrendelt kényszer-gyógykezelésének megszüntetéséről szóló most beterjesztett törvény 1990. február l-jén lépjen hatályba, tehát egy hónappal korábban, mint ahogyan azt a beterjesztett törvényjavaslatban jeleztük. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, szíveskedjék mindezek alapján az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot elfogadni, s azt a Magyar Köztársaság törvényei közé beiktatni. (Taps.) ELNÖK: Most pedig dr. Mezey Károlyt, a szociális és egészségügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. MEZEY KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Magyarország mind a fejenként elfogyasztott szeszmennyiség, mind az alkoholbetegek számát és az alkoholos halálozást tekintve az élen áll Európában. Sajnos, méltán nevezhetjük ezért az alkoholbetegséget új morbus hungaricusnak. Rendkívül súlyos társadalmi problémáról van szó, amit a betegség elterjedésének számszerűsége is jelez. Több mint 400 ezer kezelésre szoruló alkoholbeteg mellett körülbelül ugyanannyi rendszeres nagy ivóval kell számolnunk, akik az előzőek utánpótlását képezik. Családjaikat is figyelembe véve mintegy két és fél- hárommillió ember közvetlenül szenved tehát az alkoholizmustól. Bátran állíthatjuk, hogy a közvetett hatás mindenkit sújt ebben a hazában. Nem túlzás ez, ha figyelembe vesszük, hogy e kór számos betegség révén rontja a nemzet összegészségügyi állapotát, roncsolja a szürkeállományt, szétzilálja az erkölcsöket, bomlasztja a családot, részben felelős a rossz demográfiai helyzetért is. Mindezek okán az alkoholizmus miatt jelentősen csökken a nemzet gazdasági teljesítőképessége. Nyilvánvaló tehát, hogy mindent meg kell tennünk az alkoholizmus visszaszorítása érdekében. Ez irányú törekvéseink között tudvalevően vannak, sajnos, erőszakos módszerek is, amiket ma még nem nélkülözhetünk. Elérkeztünk azonban oda, hogy a legerőszakosab módszerek — melyek fegyvertárából a bilincs, vasrács, netán gumibot sem hiányzik olykor — már nem alkalmazhatók. A büntetésként végzett alkoholelvonás két ok miatt is elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan mindenekelőtt azért, mert kiforrot szakmai vélemény szerint az alkoholbetegség gyógyítása kényszer hatása alatt csaknem teljesen eredménytelen, ezért nincs értelme az erőszakkal végzett gyógyításnak. Eredményre csak akkor számíthatunk, ha önkéntes a gyógykezelés. Ennek az a feltétele, hogy az alkoholistában kialakuljon a betegségtudat, továbbá, hogy a családi háttér meglegyen. A másik oka, ami miatt el kell vetnünk az alkoholbetegek személyes szabadságának börtönszerű intézménybe való korlátozását, az emberi jogi szempont. Minden törvényünk forrása az emberi jogok tiszteletben tartása kell, hogy legyen. Kétségkívül könnyebb az alkoholbetegség miatt eltorzult lelkű és viselkedésű személyeket rács mögé dugva elkülöníteni a társadalomtól. Göröngyösebb, több emberi energiát és anyagi áldozatot igányel, de eredményesebb a másik út: elhárítani azokat a társadalmi működési anomáliákat, melyek ezekből az emberekből kiváltják a súlyos beilleszkedési zavart. A szociális és egészségügyi bizottság e gondolatok jegyében foglalkozott az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti kényszergyógyításának megszüntetéséről szóló törvényjavaslattal. A törvényjavaslat lényege a bíróság által elrendelt kényszergyógyítás jogintézményének, és ezzel együtt a nagyfai, alkoholisták gyógykezelését végző intézet ilyen minőségben történő megszüntetése. A törvénytervezet 2., 3. és 4. §-át illetően semmilyen vita nem alakult ki. Teljes mértékben egyetértettünk a kény szergyógyításnak mint önálló büntetésnek a megszüntetésével, amit a 2. § mond ki. A 3. § ehhez igazítja a bűnügyi nyilvántartási gyakorlatot, amikor törli a kényszergyógyítás mint önálló büntetés utáni nyilvántartást. A 4. § pedig a kény szergyógyítás végrehajtására vontakozó rendszabályokat helyezi hatályon kívül. A bizottságban némi vitát az 1. § váltott ki. Ez az egészségügyi törvényről szóló 1972. évi II. törvény 35. § (1) és (3) bekezdését módosítja. A módosítás indoka, hogy az alkoholisták gondozásra és kórházi alkohológiai osztályon történő kezelésre kötelezését összhangba kell hozni a bíróság által elrendelt intézeti kényszergyógykezelés megszüntetésével. A változtatás főleg arra vonatkozik, hogy a szövegben „kórházi alkohológiai osztály" elnevezés alatt tényleges kórházi osztály vagy részleg mellett munkaterápiás intézetet is ért a jogszabály. Ezen kívül az (1) bekezdés nem tartalmazza a gyógykezelésre kötelezés két korábbi okát: a közrend és a munka megzavarásának említését. Kifogásoljuk, hogy az 1. § (3) bekezdésében a korábbi jogszabályban is meglévő azon kitétel, miszerint a kórház alkohológiai osztályának vezetője a kötelező gyógykezelés negyedik hete után bocsáthatja a beteget alkalmazkodói szabadságra, a gyógyítás szabadságát sérti. Ezért kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a (3) bekezdést a bizottság által benyújtott módosító indítványnak megfelelően fogadja el. E törvénnyel tehát megszűnik a bíróság által elrendelt intézeti kényszergyógyítás, és ezzel a nagyfai, büntetés-végrehajtási intézményként működő egység is. Eleget teszünk a kibontakozó jogállamunkhoz illő emberi jogi követelménynek, és annak a szakmai szempontnak is, miszerint a kemény kényszerrel végzett gyógyítás nem eredményes. Jelentenem kell azonban a tisztelt Országgyűlésnek, hogy maradt egyik másik emberi jogi probléma. Nevezetesen az, hogy a nagyfai intézetből máris elbocsájtott többszáz alkoholbeteg az ország különböző részén a családoknak, környezetüknek károkat okozhat. Visszaeső, környezetükbe nehezen beilleszkedő, olykor renitens, általában már személyiségtorzulást szenvedett betegekről van szó. A társadalom védelméről továbbra is gondoskodni kell tehát, de úgy, hogy a betegek gyógyítására is remény legyen. Javasoljuk ezért az egészségügyi kormányzatnak, hogy mielőbb dolgozzon ki tervet kisebb, 200—300