Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5447 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5448 seggel kell számolni ebben az országban, azokra nézve, akik tudnak dolgozni, nem lehet elfogadni a reálbércsökkenés pozícióját. Abból kiindulni, hogy nagyobb teljesítményt várunk és cserében reálbércsökkenést ígérünk, szerintünk ez gazdaságilag is hibás, nem egyszerűen szociális nézőpontból elfogadhatatlan. És ezzel függ össze az a határozott véleményünk — és igazat adok itt is Tomsits Erikának: — a bérmechanizmus kötöttségeit fel kell oldani. Nem a bérmegállapodás rendszere felelős az inflációért. És e tekintetben én nem fogadom el Kemenes Ernőnek az 1989-es évre vonatkozó sommás megá#apításait. Abból az tűnt ki, mintha itt az idei inflációs viszonyok kialakulásában bér oldalról és a megállapodásokat túlhaladó keresetkiáramlás oldaláról történt volna hiba. Én ezt nem fogadom el, a tények nem ezt támasztják alá. Az árszínvonal alakulását év közben háromszor kellett pontosítani. Ehhez képest a bérek, keresetek év végére — majd nézzék meg a tisztelt képviselőtársak — nem tudom megmondani pontosan, hogy hány százalékig, de reálbér-csökkenést fognak mutatni. Fél éves mutatókkal, fél éves adatokkal nem lehet és nem szabad becsapni á közvéleményt. Júniusban hiába 23 százalék a keresetkiáramlás — első féléves összehasonlításban —, attól még év végére nem ezek az adatok maradnak, s év végére reálbér-csökkenés lesz Magyarországon. Persze, hozzáteszem, akkor nem lesz, hogyha fennhagyjuk a bérszabályozás jelenlegi formáját, és a vállalatok minden erőt megmozdítanak, hogy úgymond bázist csináljanak maguknak a jövő esztendőre. Akkor valóban teljesítményen felüli bérkiáramlással, további bérkiáramlással számolhatunk. Ezért nem vagyunk hívei ennek a szabályozásnak, és mivel nagyon sokszor elmondtam, nem akarom megismételni: minden nyereségtől függő bérszabályozás a mi viszonyaink között szükségképpen inflációs hatású, s ezt nem lehet fenntartani már csak ilyen okok miatt sem. Negyedszer: nem szeretnék az adókérdésekbe belemenni, mert nem ez van napirenden, de megemlítem: alapvető gondunk van az adóterhek mértékével, a teljesítmény-visszatartó erővel, azzal, hogy nem mozdul el az eltartottak számát figyelembe vevő konstrukció irányába, s sorolhatnám tovább a pótlékokat és egyéb problémákat. De itt ezt a példát hozom csak szóba, hogy itt is érzékeltessem egy lehetséges antiinflációs magatartás szempontjait. Ha tudniillik alacsonyabb lenne az átlagos adóteher, akkor alacsonyabb bruttó nominálkeresetek mellett állna be ugyanez a reálbér nívó. És ereményeképpen mérséklődhetne az infláció. Csak mivel az adórendszer és az infláció is döntően a költségvetési egyensúly oldaláról van végiggondolva, ezért nem szempont az, hogy milyen adómértékekkel dolgozik ez a személyi jövedelemadórendszer. Most hangsúlyozom: nagyon leegyszerűsítve mondom. Tudom, hogy ez szakmailag pontatlan így, de az idővel való takarékosság kedvéért most nem akarom ezt részletekben menően kifejteni. És itt van az ötödik kérdés, az infláció. Teljességgel egyetértek mindenkivel, ma Magyarországon az egyik legfőbb veszély a kezelhetetlenné válható infláció. És én szeretném határozottan kijelenteni, hogy az ebben a programban foglalt inflációs mérték egyszerűen nem felel meg az igazságnak. Amit a program tartalmaz, az nem 15 százalékos infláció, az annál jóval magasabb infláció, ha az élelmiszeripari termékek szabad árával számolok, ha az itt most nem kalkulált valutaárfolyammal számolok, és nem akarom tovább sorolni. Ennél lényegesen magasabb, és végre el kellene kerülni, hogy már a tervek elfogadásának pillanatában — mindenki tudja, hogy — nem annyi az annyi. És utána csodálkozunk, hogy a bérmegállapításoknál eleve bekalkulálják a sokkal magasabb inflációt, és csodálkozunk, hogy létrejönnek a bér-ár vagy ár-bér vagy inflációs folyamatok. Végül lenne — ha úgy tetszik — egy ügyrendi természetű megjegyzésem is. Nevezetesen az, hogy én zavarban vagyok a tekintetben, hogy három egymással szorosan összefüggő kérdéskört: a kormányzati programot és ezen belül az 1990-es esztendő elgondolásait, a költségvetés irányelveit és az adótörvényeket most ugyan együtt tárgyalja a Parlament, de ebből kettő döntésre csak decemberben jön vissza. Nézetem szerint ezeket külön kezelni lehetetlen. Én csak egyetlen példát mondok — sokkal több van: — én például a személyi jövedelemadó-rendszerhez nem tudok hozzászólni, ha nem tudom, milyen a kilencvenes bérmechanizmus. Tehát azt indítványozom, hogy azokban az erőteljesen összefüggő pontokban egymással összehangolt döntés szülessen, mert egyébként kezelhetetlenné válik az egész döntési sorozat. Befejezem: azt javaslom, hogy a Kormány a vitában elhangzottakat és természetesen az általam elmondottakat is vegye figyelembe, s ezeket a szempontokat mérlegelve, újra mérlegelve egy olyan programot terjesszen az Országgyűlés elé, amely legalább egyes fontos pontjain ezekhez a szempontokhoz közelít. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Sasvári József, Komárom megye 8. számú választókörzetének képviselője következik. SASVÁRI JÓZSEF: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A két átfogó jellegű hozzászólás után engedjék meg, hogy a hároméves gazdaságpolitikai program terület-, településfejlesztési és környezetvédelmi fejezeteihez szóljak, de nagyon röviden. Bizottságunk, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság 1985 óta állandó jelleggel foglalkozott e kérdésekkel, több alkalommal jelzést adva a Kormánynak, mely területen nem kielégítőek az eszközök, hol lassabbak a megtett intézkedések. De ezeket most az idő kímélése céljából nem említem, inkább a koncepcióval kapcsolatos véleményemet mondom. A területfejlesztésről — erről Mayer Bertalan képviselőtársam is szólt. A terület- és településfejlesztési koncepció nem tekinti a gazdaságfejlesztést aktív tényezőjének, hanem csak kiszolgálójának. Ezt, — mivel a költségvetési források szűkülnek —, úgy fogalmazza meg, hogy — idézem: „Csak az állapotromlás ütemének mérséklésére nyílik lehetőség, előrelépésre kizárólag a termelési szerkezetváltás szempontjából is döntő szolgáltatások mellett van lehetőség". Lényeges hiányosságnak tartom, hogy a hibás alapelv érvényesítése révén a részletek sem eléggé előremutatóak. To-