Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6295 Az Orszaggyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6296 kapcsolatban, ennek gazdasági okai vannak. A visszaadást szorgalmazók és követelők nyilván gazdasági alapokon kívánják ezt elérni. Bognár professzor úr, képviselőtársunk tegnap említette, hogy a tőke annyit ér, amennyi a hozadéka alapján számítható. Nyilvánvalóan senki sem akar úgy tőkéhez jutni, hogy annak ne legyen pozitív és értékes hozadéka. Azt hiszem, a megváltott földterületek árának utólagos rendezését mindannyian — ez a TOT-kongresszuson az agrár értelmiség részéről egyértelmően megfogalmazásra került — helyénvalónak és szükségesnek tartjuk. A megváltás ára meghatározandó, a forrása úgyszintén. Nem hiszem, hogy most abban a helyzetben vagyunk — ismerve a nemrég tárgyalt költségvetési vita alapján a büdzsé állapotát, ismerve a vállalatok vállalkozó kasszáját, de ismerve az állampolgárok zsebét is —, nem hiszem, hogy ezekben tovább kotorászhatunk. Az utóbbi, azt hiszem, már robbanásveszélyes is lenne. Nem hiszem, hogy most bárki is meg tudná teremteni a forrását a földmegváltás utólagos rendezésének. Miről van szó? Ha a megváltott 3,5 millió hektár földterület, akár 20 000 Ft-tal hektáronként, aranykoronánként 1000 Ft-tal — nagyjából 20 aranykorona ennek az átlaga — utólag kártérítéssel rendezésre kerülne, ez 70 milliárd forintot jelentene, de az a számítás is megállja a helyét, amelyet MDF-számításként citált itt valaki, nyilván 100 000 Ft-os hektáronkénti ár felletti árral kalkulálva. A 70 milliárd nagyságrendjét érzékeltetni akarván hadd említsem, hogy a termelőszövetkezetek összes nyeresége 17 milliárd forint. A 17 milliárd viszonyulna a 70-hez, és a 17 milliárd viszonyulna ehhez az említett 4—500 milliárdhoz is. Itt tehát erről van szó. A földek tulajdonba adása és haszonbérbe adása dolgában engedjék meg, hogy az egyik politikai párt „nemzetmentőknek titulált gazdasági programjából idézzek — nem akarom a pártot népszerűsíteni, de a gondolkodásmódot érdemesnek tartom figyelembe venni. Ez is bérletekre gondol, természetesen, hiszen a mezőgazdaságból nem tudnak többen főállásban megélni, mint amennyien ma élnek, inkább csak kevesebben. Azt mondja: ,,A bérlő lehet egyéni vállalkozó, tsz, állami gazdaság. A bérleti díj szabad megegyezés tárgya; kiindulásul az aranykorona-besorolást már nem vehetjük alapul, mert a művelési ágak időközben megváltoztak. Ezért inkább az adott fökdterületen elért termlés 25 százaléka vagy ennek pénzbeli értéke legyen a bér." Tallóssy képviselő úr említette, hogy semmi köze a bérleti díjnak az árakhoz. (Tallóssy Frigyes közbevetése: Nem az árakhoz, a tulajdonhoz!) A tulajdon azért tulajdon, hogy hozammal járjon! A hozama bérleti díj, amennyiben nem saját maga használja. Miután a megváltott földek tulajdonosai többnyire már nem ott élő és ott lakó emberek, nyilvánvaló, hogy bérbeadnak. Ha gabonaalapon számolok, s azt mondom, hogy a 25 százalék — a mai gabonaterméssel számolva — hektáronként 7,5 ezer forint, és ezt a termelőszövetkezeti földekre kivetítem — 5 és félmillió hektárra —, közel 42 milliárd forint. A mostani, az elviselhetőség határát súroló mértékű élelmiszer-áremeléssel azonos mértékű áremelés teremtene erre fedezetet, (egy közbeszóló a padsorokból: Úgy van!) Én tehát ezért tartom ezt megfontolandónak mostani helyzetünkben, és nemcsak meggondolandónak, hanem lehetetlennek is. Mindezek után Vass Mihálynak arra a kérdésére, hogy mit válaszolnék vagyonukból kiforgatott embereknek, azt mondom, hogy többségüknek már semmit, mert örökre távoztak közülünk. A még élőknek járjon ki a legnagyobb erkölcsi elégtétel; az örökösöknek pedig azt mondom, hogy ott, ahol dolgoznak, munkájukkal, járuljanak hozzá egy mainál jobb társadalmi teljesítményhez, amely fedezetet nyújt a kártalanításra. Mert a kártalanítással most is — és gondolom, a későbbiekben is — mindenki egyetért! Varga László képviselő úr szóban elhangzott javaslatát szívem szerint ugyan támogatnám — a 2. szakasz módosításáról van szó amely szerint a mezőgazdaságban dolgozók külön részközgyűlése döntsön a földértékesítés felet, de ez jogilag és praktikusan keresztülvihetetlen; úgy tudom, el is álltál javaslatodtól. Köszönöm mindenkinek az észrevételét, javaslatát, és még egyszer kérem a Parlamentet, ismerjük el és foglaljuk jegyzőkönyvbe, hogy a megváltott földek megváltási ára a föld értékét nem tükrözte, ezért utólag majd rendezni kell. Hogy mikor, az a jövő kérdése, a következő öt esztendőben — azt hiszem — inkább meditálni lehet róla. Ma ennél nagyobb léptékű változtatásokat tenni, mint amilyeneket a mostani földtörvény — termelőszövetkezeti törvénymódosítási javaslat indítványoz, több lenne, mint kockázatvállalás, meghaladná az egészséges kockázatvállalás határát, tehát ne menjünk ezen túl! Kérem, a vitában elhangzottak alapán, a válaszom alapján szíveskedjenek a beterjesztett törvénymódosítási javaslatot elfogadni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, ehhez készítsék elő az 545. számú jelentést. Előbb azonban még dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk kér szót. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Elnök Úr! Egy ügyrendi kérdésben kérek szót. Tisztelettel kérem ezért néhány percnyi türelmüket. Cselőtei László professzornak volt egy indítványa. Ezt se a mezőgazdasági bizottság nem tárgyalta meg, sem szövegszerű előterjesztés itt nincs. Márpedig ennek az indítványnak a tárgyában meggyőződésem szerint dönteni kell. Vagy elfogadja a Parlament, vagy elutasítja; ezt a kérdést nem lehet kikerülni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdezem Cselőtei László képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslatot szövegszerűen módosító javaslata van?