Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6265 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6266 — egyes pártok javaslata alapján — a bruttó árbevétel 25 százalékát kellene fizetni. Az az összeg 6—8 ezer forint között van. A jelenlegi árrendszerben ez teljes lehetetlenség, vagyis 3600 forintból nem lehet 8 ezer forintot kifizetni. Ez az út még egy lényegesen alacso­nyabb bérleti díj mellett sem járható, tehát ez a helyzet a tsz teljes önfelszámolódását jelentené. Tisztelt Országgyűlés! Ha az új tulajdonos kiveszi földjét, nyilvánvaló, hogy ez is a tsz megsemmisülését jelentené. Ez azon­ban jónéhány más súlyos problémát is jelent. A kivett földön ugyanis vagy gazdálkodik, vagy eladja. Akinek gazdálkodási szándékkal kell a föld, — nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy azt meg kell becsülni és támogatni kell! De egyben óvatosságra kell inteni, mert Magyarországon jelenleg nincs meg a kisparaszti gaz­dálkodás feltételrendszere, hiszen a gazdálkodáshoz nemcsak föld kell, hanem nagyon sok más is, elsősor­ban és különösen az indulás idején: tőke, kedvezmé­nyes hitelek, adókedvezmények. Ez pedig a mai hely­zetben nehezen képzelhető el. Tisztelt Parlament! Nem kell különösebben jósnak lennem ahhoz, hogy feltételezzem: túlnyomóan az ilyen formában az örökö­sök tulajdonába visszaadott föld gyorsan az olcsó sza­badpiacra kerül, és ott spekulánsok martaléka lesz, vagyis sokan most úgy gondolkoznak, hogy gyorsan megszerezni örökös címén a szülők, vagy a nagyszülők volt földjét, és azt jó pénzért eladni a hirtelen meggaz­dagodás reményében és utána a nagypapa, vagy a nagyszülő mehet a szociális otthonba. Remélem, ez nem lesz jellemző példa, de — sajnos — ez is elkép­zelhető. Tisztelt Országgyűlés! Ha ezek után levonjuk a kon­zekvenciákat, a következőkhöz jutunk: súlyos veszély­be kerülne az ország kenyere! Élelmiszerhiányra kell számolnunk. A magas bérleti díj, amelyet a téesz eddig saját földje után nem fizetett, beépül az árakba, és to­vábbi élelmiszer-áremelésekkel fog járni. Ezt pedig az egész magyar nemzet fizeti meg. Nem hiszem, hogy Európában van olyan Parlament, vagy olyan Kormány, vagy olyan párt, vagy esetleg parlamenti frakció, aki, vagy akik ennek a következményét fel mernék vállalni. Tisztelt Parlament! Ha a javaslatot elfogadják, továb­bi nehézségek is következnek majd, amelyek elsősor­ban az államot fogják terhelni. A szüvetkezetek ilyen jellegű fondorlatos szétzilálásával megszűnik az a ter­melőegység, ahonnan az állam jelenleg 65—70 száza­lék körüli jövedelmet von el. Ezt a jelentős kiesést azt hiszem, hogy nem könnyen lehetne máshonnan pótol­ni. Ezek után felszámolunk egy olyan ágazatot, amely­nek külpiaci mérlege még eddig mindig dolláraktí­vummal zárt. A szövetkezetek jelentős hitelekkel rendelkeznek. Ha megszűnnek a szövetkezetek, ki fogja ezeket a hite­leket visszafizetni? Ez a javaslat hangsúlyozza a szövet­kezetek gazdálkodásának elsődlegességét, de ugyanak­kor ravasz módon annak megszüntetésére törekszik. Ez a tény pedig milliók egzisztenciális helyzetét súlyo­san veszélyezteti és további munkanélküliséghez vezet. Ugyanis ehhez tudni kell még azt, hogy a mai aktív té­esztagság 99 százaléka föld nélkül lépett be a termelő­szövetkezetbe. Itt nemcsak a mezőgazdasági üzemek­ben dolgozók konkrét érdekeiről van szó, hanem minden egyes olyan személyről is, aki a szövetkezeti mozgalom léte miatt különböző munkahelyeken dolgozik. A téeszek ellehetetlenülése tehát hátrányosan hatna a jelenlegi téesz-nyugdíjasokra is. Hisz ha a téesz meg­szűnik, ki fog gondoskodni arról, hogy a nyugdíjas mai áron körülbelül 20 ezer forint értékű terményjuttatás­ban részesüljön, háztáji járandóság címén. Vagy példá­ul ki fogja fizetni azt a nyugdíjkiegészítést, amit már nagyon sok termelőszövetkezet fizet? Tisztelt Országgyűlés! Itt most minden magyar ál­lampolgár szent kötelessége az, hogy az ország szekere kijusson abból a mély kátyúból, ahova egyesek vagy egyes ideológiák az elmúlt harminc évben juttatták. Ehhez azonban nem lehet egy régi igazságtalanságot újabbal tetézni, vagy orvosolni. Ha nem akarunk telje­sen megsemmisülni, meg kell találnunk a közös neve­zőt. Ez a közös nevező pedig csak a következő lehet. Ezek szerint biztosítani kell a teljes esélyegyenlőséget a szövetkezeti és a magángazdálkodás között. Az élet és a valóság döntse majd azt el, hogy melyik a jobb, az életképesebb, és a biológia törvényei alapján a jobb, az életképesebb maradjon majd életben. Tehát ki kell mondanunk, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Legyen az szövetkezeti paraszt, vagy magánparaszt. Hisz a nemzet érdeke az, hogy a föld teremjen, a raj­ta dolgozó emberé pedig az, hogy abból újból tisztessé­gesen és becsületesen megéljen ott, ahová az élet, aho­vá a sors rendelte. Tisztelt Parlament! A magam részéről azért sem tu­dom elfogadni Tallóssy képviselőtársam módosító ja­vaslatát, mert azt alkotmányellenesnek tartom. Alkot­mányunk egyaránt védi az állami» a szövetkezeti és a magántulajdont. Az elhalt tagoktól megvásárolt föld a közös megszerzett tulajdonának minősül, még akkor is, ha azt egy nevetségesen alacsony megváltási árért vette át a szövetkezet. Szeretném ezért hangsúlyozni, a megváltás intézményét nem a mai szövetkezeti paraszt­ság találta ki. Sőt a mezőgazdasági termékek felvásár­lási árát se ők határozták meg. Az akkori értékrendben ez központilag került így meghatározásra, törvényes úton. Igaz, hogy ez az értékrend erősen sértette a bevitt földek tulajdonosainak érdekét, és csak alacsony áron tette lehetővé a megváltást, de annak hasznát nem a szövetkezeti parasztság élvezte, mert kemény munká­val éppenhogy csak meg tudott élni. Mai példát is mondhatnánk: a szövetkezeti paraszt­ság még mindig hozzávetőlegesen 16 ezer forinttal van lemaradva az ipari munkásság vagy más területen dol­gozók jövedelmétől. (Elnök: Megkérem képviselőtár­samat, hogy további mondanivalóját egy percben fog­lalja össze.) Igen, köszönöm, hogy szóltál. Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül azt a vélemé­nyemet is el kell mondanom, hogy én magam is az 59-es, 60-as téeszesítést egy erőszakos bolsevista, ter­mészetellenes intézkedésnek minősítem. Viszont a megoldást nem ebben látom, a megoldás szerintem az, hogy jelen pillanatban átmeneti megoldásként fogad­juk el a miniszter úr javaslatát, és ne vállaljunk akkora

Next

/
Thumbnails
Contents