Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6191 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6192 ELNÖK: Jó reggelt, Országgyűlés! Megkezdjük mai ülésnapi munkánkat. A döntési folyamat folytatása előtt két percre szót adok Roszik Gábor képviselőtársunknak, aki választ kíván adni a tegnapi vitában neki címzett kérdésnek. Övé a szó. (Többek: nincs itt!) Mindenesetre a készség bennem megvolt; úgy látszik, ő feledkezett meg erről. Most pedig visszatérve a titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat határozathozatalára, megadom a szót dr. Kereszti Csabának, a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság előadójának. DR. KERESZTI CSABA: A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a honvédelmi bizottság tegnapi ülése ismét megvitatta, megtárgyalta a törvényjavaslat 3. szakaszával kapcsolatos azt a választási lehetőséget, miszerint a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának engedélyezése a legfőbb ügyész vagy pedig a parlamenti biztos hatáskörébe tartozzon. A bizottságok más lehetőséget is mérlegeltek; végül is az eredeti álláspontjukra szavaztak döntő többséggel. Ennek indokai a következők: A két bizottság úgy ítélte meg, hogy olyan személy kaphatja ezt a jogosítványt és egyben felelősséget, aki közvetlen parlamenti irányítás alatt álló személy — ez a legfőbb ügyész. A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a Parlament választja, neki beszámolni tartozik, interpellálható, visszahívható, jogosítványait közvetlenül a Parlamenttől kapja. Az Országgyűléshez tartozó hatalmi ág közvetlen irányítása alatt álló, a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint depolitizált, pártsemleges szervezet élén áll. Fontolgattuk azt is — mint ahogyan felmerült —, hogy talán az ügyészi szervezet érdekelt a rendőri nyomozás sikerében, és ezáltal ez az érdekeltsége is esetleg káros irányba befolyásolhatja a legfőbb ügyészi döntést. A bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ilyen érdekeltség az ügyészi és a rendőri szervezet között a nyomozás során nemigen áll fenn, de ha mégis fennállna, ez a kapcsolódás az alsó ügyészi és rendőri szervek között állhat fenn logikailag. Azonban a szervezet csúcsán álló legfőbb ügyész személyében ez az érdekeltség annyira távoli és esetleges, közvetett jellegű, hogy döntéseinél ez az érdekeltség nem esik latba. A legfőbb ügyész személyében nyilván a szakmai ismeretek is mellette szólnak. Végezetül hivatkozni szeretnék arra, ami a törvényjavaslat címében is szerepel, hogy ez egy átmeneti rendelkezés. Az államtitkári tájékoztató szerint a februári ülésen tárgyalná a Parlament a Nemzetvédelmi Hivatalról szóló magas szintű jogszabályt, alkotmányerejű törvényt, és ez az átmeneti rendelkezés tulajdonképpen csak arra az időre vonatkozna — tehát lehet, hogy csak egy hónapra, maximális kettőre. Ha ezt vesszük figyelembe, ez alatt az idő alatt olyan más szervet, parlamenti biztost megválasztani —jelölni, kiválasztani, munkába állítani —, aki az egyik napról a másikra átveheti ezt a funkciót, igen körülményes és nehézkes lenne. A bizottság úgy ítélte meg, hogy majd a Nemzetvédelmi Hivatallal kapcsolatos törvény felállításakor kell majd behatóbban vizsgálni ezt a kérdést, hogy véglegesen milyen funkciót betöltő személy, milyen ellenőrzés, milyen felelősség mellett végezheti ezt az engedélyezési eljárást. Addig is az idő sürget bennünket, és ezek a bizonyos praktikus szempontok is számításba jöttek annak megítélésében, hogy a két bizottság végül is a legfőbb ügyész személyét tartja a döntés meghozatalánál alkalmasnak arra, hogy engedélyezze a titkosszolgálati eszközök alkalmazását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik a döntés. A bizottságok megújított ajánlását figyelembe véve, először ismét az ,,A" változatot teszem fel szavazásra. (Zúgás.) Dr. Gál Zoltán államtitkár kért szót. DR. GÁL ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Két nagyon rövid mondatot szeretnék csak szólni. Az egyik az, hogy a Kormány tegnapi ülésén, azoknak az érveknek az alapján, amiket Kereszti Csaba elmondott, elsősorban szintén a legfőbb ügyészt ajánlja figyelmükbe ebben a vitatott kérdésben. A másik mondat pedig arra vonatkozik: tegnap nem válaszoltam Raffay képviselő úr kérdésére: a KGB-nek és a szovjet Belügyminisztériumnak nincsenek tanácsadói Magyarországon; vannak azonban képviselői, ahogyan a magyar Belügyminisztériumnak is vannak képviselői az előbb említett két szerv mellett. Köszönöm szépen. ELNÖK: Eke Károly képviselőtársunk kért szót, de elnézést kérek Eke Károlytól. A döntési folyamat végén tartunk, vagy ha úgy tetszik közepén? Új vitát nyitni. . . DR. EKE KÁROLY: Én is elnézést kérek az elnök úrtól, de új tényeket hallottunk itt, amihez még nem volt módunkban álláspontunkat elmondani. Szükségesnek tartom, hogy elmondjam álláspontomat a legfőbb ügyész ilyen feladattal történő megbízásával kapcsolatban. Maga az a tény, hogy ez a botrány kirobbanhatott, annak is köszönhető, hogy a legfőbb ügyész nem állt hivatása magaslatán. A legfőbb ügyésznek hivatalból kötelessége lett volna a köztársaság kikiáltása után vizsgálni azokat a törvényeket, rendeleteket, amelyek az Alkotmánnyal ütköznek, és ezt a legfőbb ügyész nem tette meg. Én ezért felelősnek tekintem a legfőbb ügyészt a botránnyal kapcsolatban, és semmiképpen sem ajánlom azt, hogy a további ellenőrzésekkel az ő személyét, vagy helyetteseit bízzuk meg. Azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy teljesen független és ettől a botránytól teljesen mentes parlamenti biztos legyen, aki ezt a feladatot ellássa a jövőben, és kérem képviselőtársaim támogatását ebben. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Azt kérem, és javaslom az országgyűlésnek, hogy döntsön úgy, hogy új vitát már ne nyissunk.
