Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6151 Az Országgyűlés 74. ülése tosabb feladata a törvénytelenségek feltárása és minél hamarabb nyilvánosságra hozatala. Azt hiszem, valamennyi képviselőtársunk egyetért ezzel a gondolattal. Azért kértem szót, hogy vitatkozzam Tamás Gáspár Miklós képviselőtársam indítványával, a törvénytervezet 6. §-ával kapcsolatban. Megértem a politikai indokait az ő előterjesztésének; ez tudvalevően az, hogy hagyjuk el a 6. §-t, hogy a rendőrség a bűnügyi felderítő munkában ne alkalmazhassa a különleges technikai eszközöket. Konkrétan nem akarom részletezni ezeket, önök valamennyien emlékezhetnek arra a két és fél évvel ezelőtt közfeltűnést keltő bűncselekménnyre, amikor Horváth Renáta 3 éves kiskorú gyermeket ismeretlen személy elrabolta a Halló Bár elől. Valószínűnek tartom, hogy közel másfél éves nyomozó munkával rendőrségünk ha különböző technikai eszközöket nem vethettek volna be e nagyon súlyos bűncselekmény — egy emberrablás — tettesének felderítésére, nem valósíthatta volna meg a nyomozást, nem lehetett volna eredményes. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a gondolatot is megfontolva szavazzanak erről a kérdésről. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólal Raffay Ernő képviselőtársunk, Csongrád megye l-es számú választókerületéből. RAFFAY ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az előttem elhangzott felszólalásokhoz tisztelettel annyit szeretnék hozzátenni: úgy vélem, hogy megindult a választási propaganda e ház falai között is. Rendben van. A magam részéről viszont a vita mostani hangnemével, nem magával a vitával, hanem a vita mostani hangnemével sem az SZDSZ sem az MSZP részéről nem tudok egyetérteni abban a vonatkozásban, amikor egyik-másik vagy egymás személyes lejáratásáról tehát nem elvek közötti vitáról, hanem egymás személye sárba tiprásáról van szó. (Taps.) A magam részéről nem kívánok a tagja lenni olyan Országgyűlésnek, ahol ilyesmi előfordulhat. Amikor pedig ilyesmi elő fog fordulni, akkor azt közös erővel valahogyan meg kell szüntetni. Másrészt pedig a tisztességes parlamentarizmushoz az is hozzátartozik tisztelt hölgyeim és uraim, hogy amikor nem értünk egyet valakivel, mondjuk Tamás Gáspár Miklós képviselő úrral, akkor ne ordítsunk, mert ez Parlament, kérem, nem iskola! (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott, hogy egyes agresszív pártok szét akarják verni az államapparátust, ha kell erőszakkal is. Az a politikai mozgalom, a Magyar Demokrata Fórum, amelynek én is a tagja vagyok, nem kívánja erőszakkal és nem kívánja szétverni az államapparátust, hanem a mostani államapparátus helyébe minden körülmények között békés úton kíván egy másikat, nézeteink szerint, feltételezéseink, céljaink szerint talán jobbat állítani. Nos, az MDF javasolta és erről nekem most már csak egy mondatot kell mondanom, a belügyminiszter úr, Horváth István úr felmentését, tehát nem lemondását, hanem a Parlament által történt felmentését. Ez a kérdés megoldódott. ]

90. január 24-én, szerdán 6152 Ugyanakkor, amiket most mondani fogok, nemcsak a saját, hanem a Magyar Demokrata Fórum álláspontja is. Az MDF fenntartja azt a javaslatát, hogy az ügy kivizsgálására parlamenti bizottság jöjjön létre, azzal a módosítással, hogy ez a bizottság a Parlamentben képviselt pártok egy-egy tagjából alakuljon meg. Tehát az országgyűlési határozattervezet „B" változatával ért egyet az MDF. Valamint: a IH/III. osztály feloszlatásával a Magyar Demokrata Fórum természetesen egyetért, azzal, hogy jöjjön létre valamikor egy alkotmányvédő testület, amely a miniszterelnök úr irányítása, illetve a Magyar Köztársaság Országgyűlésének ellenőrzése alatt működne, és amely a belső biztonsággal kapcsolatos feladatokat látná el. Ugyanakkor — teszem hozzá az MDF nevében — nem elegendő az állambiztonsági osztály, a IH/III. osztály puszta feloszlatása. Ugyanis álláspontunk szerint egy megfelelő testület előtt — például ha most létrejön a héttagú országgyűlési bizottság, akkor ez előtt - teljes áttekintést kellene adni a feloszlatott testület személyi állományáról. Ugyanis nemcsak a felelősök felelősségre vonása a fontos, hanem az osztály személyi állományának a társadalomba való beilleszkedése, ennek lehetősége, módjai és mindenképpen figyelmet kívánnak. Egyfelől, mert ők államtitkok birtokában levő személyek, akik esetében belső, netán külső — értünk ezalatt külső hatalmakat — függőségi láncba való tartozásuk is jelentőséggel bírhat, és minden bizonnyal bír is. Másrészt pedig lehetnek olyan nyilvántartási, dekódolási és egyéb kitűnő szakemberei a fent említett személyi állománynak, akiknek az egyedülálló szakismerete a majdani — értem a március 25-e után időszakot — alkotmányvédelem szempontjából — ismétlem, alkotmányvédelem szempontjából! — is fontos. Véleményünk szerint a létrehozandó országgyűlési bizottságnak foglalkoznia kellene a már kikerült anyagok sorsával, hiszen az alkotmányellenesen illetéktelenek kezébe juttathat fontos, sok esetben döntő ismereteket politikai szervezetekről, és ezen kívül személyiségi jogokat is sérthet, illetve sért is. A parlamenti bizottság kívánja meg az Alkotmánybíróság további állásfoglalását az információs anyag sorsát illetően! Egyebekben pedig, végezetül, továbbra is áll a Magyar Demokrata Fórum korábbi nyilatkozata, hogy az Alkotmánybíróság tisztázza az új alkotmányos szabályok — illetve az alkotmánymódosítás utáni alkotmány —, illetve a titkos információszerzés jogi konfliktusát. Sólyom László professzor erre utalt. Végezetül egy kérdést szeretnék föltenni, gondolom, a belügyi államtitkár úrnak kell föltegyem, de az is elképzelhető, hogy a főállamügyész úrnak. A Magyar Demokrata Fórum egy levelet írt a Ház elnökének január 15-ei dátummal a lehallgatási botránnyal kapcsolatban. A hetedik pontja — egy mondat, felolvasom — így hanzik; kérdésem ehhez tartozik majd: „Azt is ki kell deríteni — mondja az MDF elnöke által aláírt levél —, hogy milyen kapcsolatban áll a belső elhárítás a szovjet belügyi szervekkel, és ezután ezt a kapcsolatot, amely sérti a nemzeti szuverenitást