Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-74
6147 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6148 lehet. Azt szeretném, hogy a Bünetőeljárás intézkedései maradjanak irányadóak ebben a kérdésben. Azt hiszem, hogy ma Budapesten, január 24-én nem lehet a különleges eszközök alkalmazásának körét kiszélesíteni. Még egy szó, és ezzel befejeztem. Szeretnék mindenkit biztosítani afelől, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, de hitem szerint a többi ellenzéki párt sem törekszik azokra a dolgokra, amelyekkel itt megvádolták. Nekünk éppen úgy, mint minden más magyar állampolgárnak, nyugalomra és biztonságra van szükségünk. Mi sem akarunk félni, és azt sem akarjuk, hogy más féljen! Nemhogy a bélistázás, nemhogy boszorkányvadászat, nemhogy a szakembergárda szélnek kergetése — ellenkezőleg. Mi mindenki számára jogbiztonságot kívánunk, — politikai ellenfeleink számára is! (Taps.) HÁMORI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Támogatom a törvényjavaslatot a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti korlátozásáról. Előttem szóló képviselőtársunk vitatkozott a miniszterelnökkel, én a miniszterelnökkel értek egyet. Ugy vélem, hogy belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához értünk, nem túlzok, ha megállapítom, kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és módszereit elvetve a létező konfliktusokat ütközésig vigye. Súlyos szavakból, nehéz vádaskodásokból, hamis jelszavakból máris barikádokat emelnek. A lelki terrort a demokrácia, a politikai küzdelem eszközének tekintik. Jóllehet mindez éppen életrekeltőjükre fog majd visszahullani. így nemcsak felelősség terheli őket, hanem kétségbevonható az eddig hangosan hirdetett nézeteik őszintesége is. Szándékaik igazi célját a Belügyminisztérium, az államminiszter és más szocialista párttag miniszterek ellen indított politikai kampány tette nyilvánvalóvá. A békés átmenet szabályait felrúgva, mivel számukra kevés, amit eddig elérhettek, radikális hatalomátvételre törnek. Alkalmi koalíciójukban a kommunistaellenesség zászlaját lengetve valójában a Rákosi-időszakra emlékeztető módszereket alkalmaznak. Mivel hatalmi monopóliumra törnek, valójában egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Ezzel nemcsak a békés átmenet ügyét veszélyeztetik, hanem annak célját, a demokratikus Magyarország távlatait is. Ne téveszszünk újra utat. Önző pártérdekek ne tegyék kormányozhatatlanná az országot, működésképtelenné a gazdaságot, anarchikussá a közéletet. Mert értelmezhetnénk-e másképpen azokat a forgatókönyvszerű pontossággal végrehajtott és nagy propagandával körített akciókat, amelyeket a kormányzat szétverése céljából szerveztek és szerveznek. És nemcsak a kormányzat megingatása a cél. Csöndben ugyan, de megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné tétele is. Gödöllőn három hónappal ezelőtt az ellenzék vezetői is marasztalták a lemondani készülő tanácselnököt. Miután maradt, most a választási kampány kezdetekor kezdeményezték visszahívását, de nemcsak az övét, a helyettesét is. A következmények persze kiszámíthatók: zilált viszonyok, működésképtelenné váló közigazgatás. Persze az is lehet, hogy mindez csak próba, erőfelmérő kísérlet. A példák folytathatók. Idézni szeretnék. Az idézet sérteni fogja a Parlament 90 százalékát: ,,Az 1985-ben csalással és erőszak alkalmazásával megválasztott Parlament összevissza szavazgat, és csak növeli a zűrzavart.,',' Ez Tamás Gáspár Miklós tanult képviselőtársunk választási röplapjáról való idézet. (Derültség, zaj, pfujolás.) Az idézet úgy folytatódik: éppen ideje, hogy körmére nézzenek ennek a Parlamentnek. Hogy kik? A Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a FIDESZ és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Persze feltételezhetnénk jóhiszeműen, hogy ezek a tényekkel ellentétes, durva és sértő állítások nem az írástudó új képviselőtársunk, Tamás Gáspár Miklós véleményét tükrözik. Megemlítek még egy példát, mert a szabad választások előtt a politikai hangulatkeltésnek, az alaptalan vádaskodásnak olyan súlyos esete, amelyet itt nem hagyhatunk szó nélkül. Torgyán Józsefről van szó, aki az egyik Kisgazdapárt vezetője. Idézem: „Aki nem szakít 80 fokosán a bolsevik elvekkel, ... az fasiszta elveket vall. Ez jelenleg érvényes a Magyar Szocialista Munkáspártra, amely nem szakított korábbi bolsevik politikájával, de a Magyar Szocialista Pártra is. . . . . ." Aggódom, mert Torgyán Józsefet a mi Parlamentünk az Országos Választási Bizottság tagjává nevezte ki. Hogyan tudja majd biztosítani a választások tisztaságát ilyen nézetekkel? Tisztelt Ház! Demokrácia nincs jog és etika nélkül. A hamis beállítás, a gyűlöletkeltés, az ellenségkeresés mindig a jogfosztottság érzelmi előkészítője, és egyben erkölcstelen is. A politikai szűkkeblűség, a hangulatkeltés, a már meghaladottnak vélt módszerek visszacsempészése a közéletbe csakúgy, mint a jogos elégedetlenséget kihasználni igyekvő szociális demagógia hamis törésvonalakat és hamis megosztottságot hoz létre a társadalomban. Méltatlanul rossz irányba tereli azokat az energiákat, amelyeknek éppen a nemzet sorskérdéseinek a megoldásában kellene hasznosulniuk. Az ország sorsának meghatározásában a demokratikus erők érdekeltek abban, hogy elszigetelődjenek a szélsőséges nézetek. Mi az elmúlt év nyarán a demokratikus átalakulás érdekében ültünk le tárgyalni a háromoldalú nemzeti asztalhoz, az Ellenzéki Kerekasztalba tömörült pártok, társadalmi szervek és mozgalmak képviselőivel. Mindent megtettünk azért, hogy a szeptember 18-án aláírt megállapodás törvénnyé váljék. Sajnos, akadtak tárgyaló partnereink között olyanok, akik a nemzeti konszenzus alapjául szolgáló megállapodást nyomban megtorpedózták, és azóta is egyfolytában azon fáradoznak, hogy minél több zavart okozzanak a megállapodás megtartásában, vagy éppen hátráltassák annak végrehajtását. Ezzel szemben az átalakuló társadalom távlatokban is gondolkodó politikai erőinek az a véleménye,