Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6093 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6094 rendje végrehajtási utasításban is szabályozható. A 13. §-ban szerencsésebb terminusnak érezném azt, hogy a vallási közösségeket, az egyházat elismeri jogi személyiségnek az állam — különben úgy tűnik, hogy a nyilvántartásba vétellel ezt adományozza a részére. Kedves Képviselőtársaim! Az egyház olyan lelki közösség, melyet a jog sem megszüntetni, sem létrehozni nem tud. Belső erejét híveinek összetartása adja, saját önértelmezése van, amely több, mint egy egyesület, ezért Ígéretesebb, ha sajátos jellegét jobban figyelembe vevő, egységes törvényben sikerül rendezni működésük garanciáit. A 3. bekezdés tulajdonképpen az Alkotmány 60. §-ának tartalmát, éppen az egyházak autonómiáját érinti. E helyes alapelvek rögzítése esetén tehát értelmét veszti a 15. § (2) bekezdése, illetve a 16. § (1) bekezdése. Ezek tulajdonképpen elhagyhatók. Ugyanakkor örömmel üdvözlik választó kerületem lakói, hogy a törvény értelmében az egyház már nem tartozik majd a társadalmi szervezetek közé, tehát például kezelői jogot kaphat korábbi vagy jelenleg is használt épületeire — rá nem vonatkozik az Országgyűlés tiltó rendelete. Végül a 20. §-ban indokolatlannak tűnik számomra a megkülönböztetés az állami fenntartású nevelésioktatási intézmények és az egyházi fenntartásúak támogatása között. Azt a kulturális hasznot, amit az egyházi intézmény eredményez, azok is élvezik, akik nem tartoznak az egyházi intézmény keretébe. Igazán sajnálatos, hogy a Pénzügyminisztérium vezető munkatársai a magyar sajtóban tett nyilatkozataikkal — nem is olyan rég volt tapasztalható — még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, tehát korántsem normatív támogatás mellett, azaz a maguk módján leértékelik, félpénzre méltatják az egyházi iskolákat, és ezzel — magunk között szólva — az állam hitelét is rontják. Pedig az egyház erős szál, amely a maga etikai rendjével, erkölcsi súlyával Európához köt. Az európai kultúra egyik alapja földrészünk történetében, és szomszédainkkal is összekapcsol. Valamennyien érezzük a lelkünk mélyén, hogy erkölcsi-etikai megújulásra van szükség. A vallásos és nem vallásos emberek — legyenek az utóbbiak ateisták, panteisták vagy szabadgondolkodók — kinyújthatják a kezüket egymás felé, segíthetnek megőrizni az ember tisztességét és méltóságát. Fogadjuk el és tartsuk tiszteletben a vallások több száz éven át fölhalmozott értékeit — mindannyiunk hasznára. A törvény elfogadását támogatom, képviselőtársaimnak ajánlom és javaslom. (Taps.) ELNÖK: Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Biacs képviselőtársunk hozzászólása erősen a részletes vitához kapcsolódónak minősíthető. Szeretném megkérdezni azonnal, hogy szövegszerű módosítást igényel-e. Nem. Köszönöm szépen. Dr. Tóth Károly országos listán megválasztott képviselőtársunk hozzászólása következik. DR. TÓTH KÁROLY: Tisztelt Elnökasszony! Tiszelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Köztudott — Kulcsár Kálmán miniszter úr is utalt rá, hogy az előttünk fekvő és vitára bocsátott törvényjavaslat az egyházak bevonásával készült. Az egyházak éltek a lehetőséggel, és széles körű vitában, megbeszélések, fórumok, tárgyalások, konferenciák során alakították ki véleményüket, állásfoglalásukat, javaslataikat. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezeknek a javaslatoknak csak egy része került bele a törvényjavaslatba úgy, ahogy itt előttünk van. A széles körű egyházi eszmecseréből az is kiderült, hogy nem mindenki tartja egyértelműen szükségesnek egy ilyen törvény megalkotását — az előttem szóló képviselőtársam is tett utalást erre. Szerintük elégséges lenne az Alkotmány erre vonatkozó garanciája. Valóban igaz, hogy vallási közösséget törvénnyel sem létrehozni, sem megszüntetni nem lehet. Én viszont személyesen úgy fogom fel, hogy jelenlegi társadalmi helyzetünkben a törvényre mégis szükségük van, ha csak átmeneti jelleggel is, a demokrácia teljes kibontakozásáig hazánkban. Ez a törvénytervezet — remélhetőleg törvény — része a békés átmenetnek és a demokrácia jogi garanciáinak miniszterelnökünk ma délelőtti expozéja szellemében. Mi mindenképpen előrelépésnek tartjuk a törvényjavaslatot és remélhetőleg a törvényt, mert sok jogos sérelmet orvosol. Ezek közül néhányat én is felemlítek. Szükségesnek és jónak tartjuk, mert kimondja, hogy a vallásszabadság alapvető emberi jog. Kimondja, hogy az egyházak működése a társadalom számára hasznos. Azt gondolom, egyik nagy előnye a törvényjavaslatnak ez. Kimondja továbbá, hogy az egyházak jogi személyek és majd védelmet nyújt, az egyházakat védeni fogja mindennemű állami beavatkozástól és felügyelettől és ugyanakkor világossá teszi, hogy az egyház és állam szétválasztása semmiképpen sem jelenti az egyház, az egyházak és a nép szétválasztását. Van azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatnak néhány pontja, amelyet kritikával szemlélünk, és amelyet szükséges véleményünk szerint kiegészíteni, illetve pontosítani. Ezekre most nagyon röviden utalni szeretnék. A II. fejezet 9. §-ának l/a pontja kimondja, hogy egyházat legalább tíz természetes személy alapíthat. Az én felfogásom szerint ez sérti az egyházak komolyságát, hogy ne mondjam: méltóságát, és nagy lehetőséget nyit visszaélésekre. Véleményem szerint legalább 100 személy, nagykorú magyar állampolgár szükséges ahhoz, hogy vallást, egyházat alapítson. Azután a 20. § (1) pontja szól az egyházi iskolák állami támogatásáról. Per tangentem elmondom, hogy Glatz Ferenc miniszter úr nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy a volt egyházi iskolák újra egyházi kezelésbe kerüljenek, illetve az átvétel folyamata meginduljon. Ugy tudom, hogy e tekintetben az előttünk fekvő törvénytervezetet a bizottsági ülés tanácskozása korrigálta, mindazonáltal én is szeretném hangsúlyozni, hogy szükséges, hogy az egyházi iskolák is olyan mértékben részesüljenek állami támogatásban, amilyen mértékben a hasonló szolgáltatást végző