Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6051 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6052 kon, ártatlanok véráldozatával érvényesült, akkor lát­hatják a különbséget: Magyarországon nem történtek drasztikus összecsapások a hatalmi erőszakszervezet és a nép között, nem volt tömegméretű ütközés. Azt gondolom, egyetlen józan ember sem vitatja, hogy ebben a minisztérium apparátusának is szerepe volt. Ugy érzem ugyanakkor, hogy okom van kimonda­ni: ha a Belügyminisztérium ellen indított hajsza így folytatódik tovább, akkor milliókat szorongás fog el, hisz aligha kétséges az indulatok várható eszkalációja. Félek, hogy ez a mostani kampány újabb inkvizíció nyitánya. Éppen most, amikor az internálások, a kite­lepítések, a koncepciós perek, a recski ügyek, az 1956 utáni tragédiák jóvátétele zajlik. De él bennem a remény is, mert nem lehet, hogy Magyarországon ne azok legyenek többségben, akik ezt a békés átmenetet akarják folytatni újabb áldoza­tok nélkül. Tisztelt Országgyűlés! Akik a távozásomat követe­lik, nyíltan kimondják, zavarja őket, hogy az egykori MSZMP tagjai, vezetői, akik a fordulatot Magyaror­szágon elindították, és ma a szocialista pártban, vagy a kormányban tevékenykednek, éppen korábbi telje­sítményük és a jövőre vonatkozó terveik révén az új magyar demokráciának is hiteles szereplői lehetnek. Es mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen áron, ezt akarják megakadályozni. Szocialista vagyok, és számomra ez azt jelenti, hogy a jövőben is legjobb tudásom szerint dolgozom a közösség érdekeinek, törekvéseinek szolgálatáért. Mérlegelni kell, hogy a nyolcvanas években kifej­tett tevékenységem és a Belügyminisztérium átalaku­lási folyamata hogyan aránylik a most kierőszakolt botrány súlyához. Ugy tűnik, jelenleg nincs esély arra, hogy e mérlegelés higgadtan, a józan realitások kere­tei között történjék. Végiggondolva mindazt, amiről beszéltem, ami az elmúlt hetekben és napokban ért, arra a következte­tésre jutottam, hogy felállók, lemondok miniszteri megbízatásomról, mert egy jogállamban, egy demok­ráciában, amit mindannyian akarunk, ez így szokás. Megőrzöm a tiszteletemet a Parlament, a minisz­terelnök, a minisztertársaim és munkatársaim iránt; akik egy ilyen kritikus és felgyorsult időszakban felül tudtak emelkedni önérdekeiken és felelősséggel hoztak döntéseket a nemzet sorsát meghatározó kér­désekben. Megköszönöm önöknek a lehetőséget, amit annak idején a kezembe adtak, a bizalmat, amellyel megtisz­teltek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a mostani ülésszakunk tárgy­sorozatában külön napirendi pontban szerepel egy tá­jékoztató azokról az eseményekről, amelyek dr. Hor­váth István belügyminiszter elhatározását motiválták. Ezért javasolom, hogy a belügyminiszter bejelentését, miszerint lemond miniszteri tisztéről, azzal vegyük most tudomásul, hogy ezzel kapcsolatban a hozzászó­lásokra a napirend érdemi tárgyalásánál kerül sor. Egyetértenek ezzel képviselőtársaim? (felkiáltás­sal: Igen!) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság közvetlenül az ülésszak megkezdése előtti tanácskozásán alakította ki állásfoglalását né­hány, a képviselők által beterjesztett önálló indítvány­ról. Azért, hogy ezeknek az indítványoknak a napi­rendre tűzéséhez megalapozott javaslatot tehessek, egy rövid egyeztetésre van szükség, ezért tíz perc technikai szünetet rendelek el. (Szünet:! 0.31 órától 10.4 7 óráig) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgy­sorozatának megállapításával folytatjuk munkánkat; a megszokottnál kicsit hosszabb bevezetést kell monda­nom. Még a legutóbbi, decemberi ülésszakra és az Or­szággyűlés márciusi határidővel történő feloszlására is készülve, egyeztetést folytattunk a Minisztertanáccsal a hátralévő időszak várható törvénykezési programjá­ról. A program meghatározásánál figyelembe kellett venni egyrészt, hogy az alkotmánymódosításról szól 1989. évi 31. törvény kötelezi a Minisztertanácsot arra, hogy 1990. április 30-áig terjessze az Országgyű­lés elé mindazokat a törvényjavaslatokat, amelyek a módosított alkotmányhoz igazítják jogrendszerünket. Másrészt könnyen kiszámítható, hogy a minden bizonnyal kétfordulós, márciusi-áprilisi választásokat követően az új Országgyűlésben érdemi törvényhozói munkára csak az őszi hónapokban kerülhet sor. Ilyen hosszú, majd háromnegyedéves kimaradás a törvény­hozói munkában, akadályozná a gazdaság átalakításá­nak minimálisan szükséges ütemét. Feltehetően az elmondottak figyelembevételével készítette el a Kormány azt a programot, amely még ennek az Országgyűlésnek a feladatait megszabja. A Kormány által megjelölt program közel 30 törvényja­vaslatot tartalmaz. Politikai pártokkal és érdekképviseleti szervekkel folytatott megbeszélés eredményeként abban álla­podtunk meg, hogy az Országgyűlés megbízatásának márciusi határidővel történő kimondása esetén csak azok a törvényjavaslatok és előterjesztések kerülhet­nek napirendre — ebben az időben, amelyek a gazda­ság működőképessége és a kormányzati munka folya­matossága érdekében feltétlenül szükségesek. Megbízatásunk időtartamába legfeljebb két ülésszak iktatható be, amelyeken a feltétlenül megtárgyalandó törvénytervezeteket és előterjesztéseket napirendre kell tűznünk. A mostani ülésszakra benyújtott törvényterveze­tek és előterjesztések megtárgyalására és azok tekin­tetében döntéshozatalra négy nap nem látszik elegen­dőnek. Nehezíti dolgunkat a korábbinál nagyobb szá­mú önálló képviselői indítvány, továbbá a már két ülésszakon elnapolt és az újabban benyújtott interpel­lációk és kérdések tárgyalására vonatkozó kötelezett­ségünk. Ez utóbbiakról, a kérdésekről és interpellációkról külön is szeretnék szólni. Mindenekelőtt azt kívánom

Next

/
Thumbnails
Contents