Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6033 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6034 szövetkezetek voltak, ma önálló állami vállalatként működnek, mert más rendet vezettek be korábban a gazdálkodásban. Kérem, hogy hagyjuk meg az eredeti határozatunkat, mert a mezőgazdaság továbbfejlődésének egyik módszere ez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Bognár József képviselőtársunk kért szót. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ez egy rendkívül fontos probléma, és azt kell mondanom: fontosabbnak látszik annál semhogy egy képviselői indítvány, illetve ellenindítványok alapján dönthessük el ezt a kérdést. (Egyetértő moraj.) Nagyon komoly, több évtizedes gazdasági problémáról van szó, mert megfelel a valóságnak az, hogy Magyarországon az élelmiszeripar túlcentralizált; megfelel a valóságnak az, hogy Magyarországon egy olyan begyűjtési rendszer volt, amely hosszú időn keresztül az élelmiszeripart kivételezett helyzetbe hozta; megfelel a valóságnak az is, hogy a magyar mezőgazdaság, a termelő ember — hogy úgy mondjam — rendkívül elégedetlen a jelenlegi helyzettel, tehát ennek felülvizsgálatára van szükség; megfelel a valóságnak az is, hogy a termelői és a fogyasztói árak között kilométeres differenciák vannak, és amennyire egyetért az ember azzal, hogy a termelőknek az ösztönzése végett esetleg magasabb felvásárlási árakat fizessünk, annyira nem lehet egyetértem azzal, hogy a piacon az árak a háromszorosát, a négyszeresét teszik ki a felvásárlási áraknak olyan termékek esetében is, ahol nincs élelmiszeripari átalakító vagy feldolgozó munka. Ez összefügg azzal, hogy egész agrárkereskedelmünk nagyon rossz állapotban van ebből a szempontból. Talán egyik leggyengébb szektorunk — az építőipar kivételével persze, — az agrárkereskedelem a jelenlegi időszakban. Ezért én azt javaslom: az elnök úr döntsön úgy, hogy kiadja ezt a kérdést megvizsgálásra a mezőgazdasági, a kereskedelmi bizottságnak, talán a terv- és költségvetési bizottságnak, és azok a legközelebbi Országgyűlésre hozzanak ide egy előterjesztést. Ezt annál is inkább megtehetik, mert ráadásul még mind a két tevékenység egy minisztérium hatáskörébe tartozik, tehát azt gondolom, hogy magának a mezőgazdasági minsztériumnak is kell, hogy legyen hozzászólása, hiszen hozzátartozik a termelési és az élelmiszeripar is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Király Zoltán kíván szólni. KIRÁLY ZOLTÁN: Megbocsássák, hogy felszólalok, mert ez az a terület amihez nem értek, és nem is szoktam beleszólni olyasmibe, amihez nem értek. De elhangzott itt néhány felszólalás és különösen dr. Eleki János felszólalása volt az, ami arra késztetett, hogy felálljak. Szakmai szemszögből természetesen nem tudom megítélni, — bár elolvastam, áttanulmányoztam — Biacs Péterek módosító indítványát, és végiggondolva — laikusan — számomra elfogadható volt mindaz, amit leírtak. Amikor Eleki János felszólalt, akkor arra gondoltam, hogy itt végre érveket is kapunk, hiszen úgy kezdte, hogy nem ért egyet a Biacs-féle előterjesztéssel. Azután kiderült, hogy Eleki János a sztálinista gazdasági modellezés idejének lejártáról szónokolt, a monopóliumok átmentéséről, stb. Én tőle érvet Biacs Péter indítványával szemben nem hallottam. Ezeket a lózungokat annál inkább, aminek viszont számomra az ő szájából nincs hitele. Megkérdezném tőle, hogy van-e érve is, szakmai érve a Biacs-féle javaslattal szemben, mert ha nincs, akkor az a kérdésem: vajon a TOT, amelyet képviselt, mikor lépett fel és hogyan a zöldségmaffia megszüntetéséért, mikor szállt keményen szembe a monopóliumokkal, hogy most oly erőteljesen harcol Biacs Péter javaslatával szemben. A másik dolog: Varga János — ha jól értelmeztem az általa elmondottakból, amely számomra is érthetőbb volt — a termelőszövetkezeteket, a termelő vállalatokat képviselte, vagy azok érdekében szólt. Csipkó Sándor is tulajdonképpen azok érdekében szólt. Az ő érveik számomra már áttekinthetőbbek, érthetőbbek is, csak úgy érzem, hogy itt most az alapanyagtermelő vállalatok vitáznak a feldolgozókkal. De a kutya nem szól a termelőkről. Nem érzem itt, hogy az egyéni termelő, a termelők érdekképviselete egyáltalán szóba került volna. Amikor Sásdon jártam, vagy egy másik kis községben, akkor azt hallottam, hogy ott a termelőszövetkezet ugyanúgy monopolhelyzetben van. A termelő nem tud hová menni, diktálják az árakat, a felvásárlási árakat, egyszerűen nincs választási lehetősége. A kis- és nagy monopóliumok sora van a termelő előtt. Ki hát a termelő, hol van tehát a termelő érdeke és érdekképviselete? Ezért azt javaslom, hogy ezeket a szempontokat is figyelembe véve — egyetértve a professzor úr által elmondottakkal — most ne döntsünk abban — mondom laikusként, illetve abból a megközelítésből, amit kifejteni próbáltam. Sokkal fontosabbnak érzem ezt a törvényjavaslatot annál, hogy most itt szavazással lezárjuk. Adjuk vissza a bizottságoknak, keressünk valódi érdekképviseleteket ehhez, kérjük ki az ő véleményüket, hallgassuk meg őket, és így talán érdemibb lenne a döntésünk is erről. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Több hozzászólási szándék nincs. De igen. Kasó József képviselőtársam kíván szólni. KASÓ JÓZSEF: Attól teszem függővé a hozzászólásomat tisztelt Képviselőtársak, hogy visszakerül-e az indítvány az állandó bizottság elé. Ha igen, akkor nem kívánok ehhez szólni. (Számos képviselő hangosan