Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6023 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6024 El kell mondanom, hogy a nemzetiségi szövetsé­gek képviselőivel egyeztettük ezeket az elképzelése­ket, és ezen egyeztetés alapján egyértelművé vált, hogy számukra az első lehetőségként említett válto­zat elfogadhatatlan, elfogadható megoldásnak csak azt tartják, hogy ha az alkotmány módosítására és a nemzetiségi képviseletnek az intézményes megte­remtésére kerül sor. Ennél a megoldási lehetőségnél viszont figyelem­mel kell lenni arra, hogy az alkotmány módosításá­ra és a képviseleti rendszerre vonatkozó szabályozás­nak a kidolgozására nagyon törékeny politikai kon­szenzus részeként került sor. És ezért a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az akkori konszen­zust létrehozó partnerek kihagyásával, tehát a poli­tikai érdekegyeztető tárgyalásokon résztvett pártok véleményének a kikérése nélkül ebben az ügyen kez­deményezést tegyen. Tehát indokolt újra tárgyalást kezdeményez­nünk ez ügyben az érdekelt pártokkal, valamint a nemzetiségi szövetségeknek a bevonásával is. Hogy ha ezekre a tárgyalásokra sor kerül és egyetértésre tudunk jutni, akkor az egyeztető tárgyalások ered­ményéről az Országgyűlés, a kormány nevében én az 1990 januári ülésszakon tudom önöket tájékoz­tatni, és az esetleg elfogadható javaslatot ide, önök elé beterjeszteni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, szíveskedjenek ezt tudomásul venni, és egyetértésüket adni ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat lefolytassuk. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselő­társaimat, kíván-e valaki hozzászólni? Juhász Ferenc, Budapest, 62-es választókörzetének képviselője kíván szólni. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Ház! Én voltam az egyik képviselő, aki törvénymódo­sító javaslatot adtam be a választói törvény módosí­tásakor, akkor többen naivitással bíráltak, szakem­berek is, akik kidolgozták a kerekasztal tárgyalások során ezeket a módosításokat, s a sajtó egyes képvi­selői is. Hogy mégis volt igazság az indítványomban, azt az mutatja, hogy azóta is széles körben foglalkoz­nak vele, s örülök, hogy Horváth István belügymi­niszter úr elmondta ezeket a javaslatokat. Én a ma­gam részéről osztom a nemzetiségi szövetségek véle­ményét a 2-es variációt, — az alkotmány módosítás formát — választom magam is. Kérem, hogy ezt vizsgáljuk meg alaposan a januári Országgyűlésen. Szerintem is ez garantál megoldást. Igenis vállaljuk fel, — nem akarok itt az elmúlt napok tragikus ese­ményeire utalni - azt, hogy legyen helye ebben a parlamentben hivatalból a nemzetiségek képvise­lőinek. Ugyanakkor egyetlen dologban hiányérzetem van. Az indítványom — a leírt és a bizottság által először elfogadott indítványom — második részében én kez­deményeztem az egyházak képviselőinek jelenlétét is. Erre nem tért ki a miniszter úr válasza, kérem, hogy erre is adjon választ. Tehát a szóbeli tájékoztató alapján én a második variációt támogatom. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Ugy látom, hogy nem. Kérem akkor a miniszter urat a válaszadásra. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisz­telt Képviselőházó Az egyházak az ügyben nyilatkoz­tak, és nem tartanak igényt arra, hogy a parlamenti képviseletükről ilyen módon szülessék intézményes gondoskodás. Tehát a javaslatunk ezért nem tartalmaz ezzel kapcsolatban elképzeléseket. Meg kell hogy mondjam: Juhász képviselő úr indítványa szakmai körökben is egyébként teljes politikai tetszéssel talál­kozott. A kifogás pusztán az akkori állapotnak meg­felelő alkotmányjogi észrevételen alapult, hogy ez a képviselőválasztásokra vonatkozó elvvel akkor nincs összhangban. A módosítás — kétségtelen — azzal az eredménnyel jár, hogy a nemzetiségek Magyarországon egy ilyen szisztémával tulajdonképpen két csatornán is tudnak a Parlamentbe majdan képviselőt juttatni. Egyrészt a lakóhelyükön szavazva a pártelvűség alapján adnak szavazatot és választanak képviselőt, másrészt pedig külön a nemzetiségi létjoguk alapján. Ugy gondolom azonban, hogy tulajdonképpen ez a megoldás nem­csak hogy nem kifogásolható, hanem helyeselhető lesz azon elv alapján, hogy a nemzetiségek, mint kisebbségek az egyenjogúságuk érvényesülése érdeké­ben nem baj, ha ilyen tekintetben több joggal, több­letjoggal is rendelkeznek. Úgyhogy a kérdés meg­oldható lesz. ELNÖK: Jó. Köszönöm szépen. Kérem képviselő­társaimat, értsenek egyet azzal, hogy a kormányt az­zal bízzuk meg, hogy a szükséges politikai egyeztető tárgyalásokat folytassa le, és a tárgyalások eredmé­nyének a függvényében a januári ülésszakra az egyik, vagy mindkét változatot a Parlament elé terjessze be. Egyetértenek ezzel képviselőtársaim? (Igen.) Köszö­nöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! November 26-án érvényesen lezajlott az országos népszavazás négy kérdésben. A népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló tör­vény értelmében a népszavazás eredményét az Ország­gyűlés határozatban közli. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság elkészítette az erre vonatkozó hatá­rozat-tervezetet, amelyet 474. számú jelentésben ki­osztottunk. A választójogi törvény értelmében a bel­ügyminiszter beszámol az Országgyűlésnek a nép­szavazással kapcsolatos állami feladatok ellátásáról. A beszámolót, amelyet a belügyminiszter írásban ké­szített el, szintén megküldtük korábban képviselőtár­saimnak. Az Országos Választási Bizottság a népsza­vazás eredményéről az Országgyűlést levélben tájé­koztatta, amelyet szintén kiosztattam képviselőtár­saim között. Nekünk a határozatot a belügyminiszter beszámolójáról és a választás eredményéről kell hoz­nunk.

Next

/
Thumbnails
Contents