Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5961 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5962 Mi lehetne akkor az elosztás alapja? Tehetnénk fel jogosan a kérdést, hiszen ehhez lehetne szabályszerűen beállítani az odaítélés mértékét. Véleményem szerint erre az államháztartás törvényének keretében lehetne sort keríteni, amikor is tisztázandó, hogy tulajdonképpen mi az állami feladat, és hogy ha az állami feladat átvállalásával egy társadalmi szervezet, társadalmilag indokolt és hasznos tevékenységet vállal át, akkor ebben az esetben természetesen a központi költségvetésből támogatásra igényt tarthat, vagy nyújthat be. Amennyiben viszont ez az elosztási rendszer még nem tisztázott, addig mindig csak az alkumechanizmusnak az útján dől el. Erre ennyi idő birtokában és ilyen felkészültségű szakmai előkészítéssel ez a bizottság nem vállalkozott. Ezért csak az elosztási elvekre, a kényszerű helyzet miatt a következőket ajánlotta az Országgyűlésnek. Lerövidítve és egyszerűsítve a dolgot a következőket szeretném mondani. Az 1.1. megajánlott költségvetési kerettel szemben állt a 2.9 milliárdos igény. A költségvetés 67. és 69. oldalán felsorolt társadalmi szervezeteket próbáltuk úgy csoportosítani, hogy melyek azok a társadalmi szervezetek, amelyek érdekképviseleti tevékenységet látnak el, melyek azok, amelyek különböző nemzetközi kapcsolatokat is tartanak fenn, és melyek azok a közhasznú humanitárius feladatokat ellátó szervezetek. És ezen három kosárba — ha fogalmazhatok így — elhelyezett szervezetek körében próbáltuk azt kialakítani, hogy a csökkentés minek a rovására mehet. Mivel — hangsúlyozom — az elosztás normatívái nincsenek kidolgozva, ezért csak egy olyan ajánlást tudtunk tenni az Országgyűlésnek, hogy a közhasznú és humanitárius feladatokat ellátó szervezetek költségvetési támogatása ne csökkenjen, lehetőleg inkább növekedjen az 1989-es költségvetési támogatás mértékéhez képest. A 2.9 milliárd forint 1.1 milliárd forintra való leszorítása a kosár másik kettő társadalmi szervezeteire vonatkozzon és ennek az elosztására, mivel jobb és kidolgozottabb rendszer még nincs, azt az ajánlatot tettük, hogy vagy létszámarányosan, vagy pedig — mivel vannak itt olyanok, hogy már eleve érdekképviseletek osztozkodnak egymás között — hogy az érdekképviseletek alkuja alapján történjen a csökkentés mértékének a megállapítása. A határozati javaslatba próbáltunk hangot adni annak a véleményünknek, hogy ez az elosztási elv tulajdonképpen csak erre a költségvetési évre vonatkozhat, mert nagyon sürgős feladata a kormánynak az, hogy az államháztartás törvény keretében megfogalmazzák az állami feladatok körét és ennek szabályozása megtörténjen, hiszen csak ez lehet az alapja a társadalmi szervezetek jövőbeni elosztásának, támogatás elosztásának, egyik alapja. Ezért itt volt olyan képviselői indítvány, nevezetesen Roszik Gábornak és Rózsa Editnek, hogy alakuljon egy kuratórium, és tulajdonképpen ezek oszszák el, vagy határozzák meg majd a különböző társadalmi szervezetek támogatásának a mértékét. Én figyelmükbe ajánlom azt is, hogy addig amíg az államháztartásnak az előbb említett eleme még nincs kidolgozva, nem tudom, hogy ez nem egy újabb vitafórummá minősülhetne-e egyáltalán, hiszen egyik eleme, és nagyon lényeges eleme, hogy ez a normatív szabályzás tulajdonképpen megszülessen. Ezzel kapcsolatban tisztelt Országgyűlés lenne még egy bejelentenivalóm. Vegyük észre, hogy itt, ez a döntési mechanizmus, ami jelen esetben a társadalmi szervezeteknél is nyomonkövethető, nagyon sok formában és sok színben már az Országgyűlés elé került. Hadd emlékeztessek. Ugyanaz a téma tulajdonképpen amit a múlt ülésszakon már elfogadtunk, a pártok támogatásának odaítélése, vagy az a téma, amit ezen ülésszakon a napirendről végülis az Országgyűlés levett, nevezetesen a vezető tisztségviselők díjazásának a meghatározása, egy olyan döntési mechanizmuson megy keresztül, amit régebben más ülési fórumokon hoztak meg. Ezt a feladatot most tulajdonképpen maga az Országgyűlés látja el, ugyanolyan szakmai és politikai előkészület nélkül. Ez az én véleményem szerint helytelen, én ezzel egyetérteni nem tudok, és így amikor olyan kompromisszumos megoldási lehetőségeket kell keresnem, ami a terv költségvetési titkári funkciómból adódott, akkor a feladat elől természetesen nem hátrálhatok meg. Mivel azonban elviekben én ezzel egyetérteni nem tudok, ezért az önök bizalmából eddig élvezett titkári funkciómról lemondok. Ezt a lemondásomat a tervés költségvetési bizottsági ülésen pénteken megtettem, írásban az ülésszak előtt elnökünknek, Fodor István úrnak ezt a lemondási nyilatkozatomat beadtam. Kérem, hogy ezt szíveskedjenek elfogadni. Eddigi támogatásukat munkámhoz pedig köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni a törvényjavaslat általános vitájában? (Nagy Sándor szólásra jelentkezik.) Nagy Sándor kér szót. Tessék! NAGY SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Néhány percre kérem csak a türelmüket, mert szeretnék egy félreértést eloszlatni, bár ma már ezt másodszor teszem és a parlament előtt többedszer teszem. Úgy tűnik, hogy vannak tények, amelyekről van, aki nem akar tudomást szerezni, vagy ha tudomást szerez, akkor félreteszi. Roszik Gábor felszólalásában a SZOT támogatásaként aposztrafálta azt az öszeget, amelyet — azt gondolom, mostmár egyre többen és régebben tudják —, a szakszervezetek által működtetett, de szinte kizárólag állami tulajdonú művelődési intézmények fenntartására fordítunk. Ismételten szeretném kijelenteni, hogy ebből egyetlen forint szakszervezeti célokra nem fordítódik, nem mehet szakszervezeti célra, mert a Pénzügyminisztérium és minden más arra illetékes szervezet ellenőrzi. Roszik Gábornak szíve joga, hogy ne szeresse a szakszervezeteket, pontosabban a Szakszervezetek Országos Tanácsát, de ez nem ok arra,