Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5957 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5958 A vasutasok fegyelme közismert. Úgy szokták említeni, hogy a MÁV-nál nagyobb a fegyelem, mint a hadseregben. Ezt azért említem, hogy lássa a tisztelt képviselőház: kollégáim elkeseredése igen nagy, ha e végső eszközhöz kívántak nyúlni! A MÁV évtized óta tartó anyagi gondjai egyre in­kább az utazó személyzetnél csapódtak le. Azokat a feladatokat, amelyek még közel másfél évtizede is két-három dolgozó munkája volt, ma egyetlen ember, a mozdonyvezető végzi el. Munkánk, felelősségünk megszaporodott. Ma egyedül ülünk a mozdony veze­tőállásán, egyedül viseljük a terheket. Fokozódott az idegi leterheltségünk. Órákon, napokon, éveken ke­resztül vagyunk elzárva a külvilágtól, szólnunk sincs kihez, mióta a vonatkísérők száma minimálisra csök­kent. Megjegyzem: ennek is anyagi okai vannak. Nem vígasz nekünk az, hogy munkaszervezéssel — mint ahogy az újságban tegnap megjelent — többet is dol­gozhatnánk. Sajnos, a forgalomszervezéssel kapcso­latos feladatok nem tartoznak a vontatás hatáskörébe. Bár mi magunk is látjuk e problémát, így azonban csak követelőzhetünk, diskurálhatunk róla. Többen megjegyezték: sokat ácsorgunk, nem dol­gozzuk ki a munkaidőt. Ez nem igaz. Már többször elmondtam; a mozdonyvezető feladata a rossz kar­bantartás és a gyenge vontatójármó-üzemkészség, az alkatrészhiány miatt nemcsak a kifejezett vezetés, hanem állásidőben utazó szerelőként barkácsolva — bár ez nem munkaköri kötelessége — a vontatójár­művek üzemkészségének javításában is részt kell vennie. De nem a munka miatt panaszkodom, mi azt meg­szoktuk. Problémánk forrása a súlyos infláció ered­ményeként megjelenő és egyre fokozódó anyagi gondjaink. Az iparban dolgozók és a MÁV-osok kö­zötti bérolló két szára egyre jobban eltávolodik egy­mástól és még kísérletet sem látunk arra, hogy ezen ollót valaki megpróbálja összecsukni. Az évtized óta az inflációs rátát csökkentő néhány százalékos sze­mélyi béremelés valójában csak a 15—20 százalékos infláció élének csekély tompítására volt elegendő. A mi „világcsavargó" életmódunk nemcsak költséges, hanem azt is eredményezi, hogy ritkán látjuk csalá­dunkat, nincs szombatunk, vasárnapunk, nincs békés családi körben eltöltött karácsonyunk sem. Változó, rendszertelen munkakörben, zaklatott módon élünk. Az emberi szervezet valójában soha nem tud az ilyen életvitelhez hozzászokni. Egészsé­günk fokozatosan romlik, ezért igen kevés a ma­gas életkort megélt nyugdíjas mozdonyvezető. Az alacsony személyi bér kényszerít minket arra, hogy havonta jelentős túlórát vállaljunk, és ez az oka a létszámhiánynak is. Százak élete és sok százmilliós vagyon van egy fáradsággal, megélhetési gonddal küz­dő mozdonyvezető kezére bízva. Ennek ellenére nehe­zen tartjuk el családunkat. Fokozott leterheltségünk évek, évtizedek óta tart. Mi szeretjük a munkánkat. Ennek ellenére egyre nehezebben tudjuk megmagya­rázni családunknak, feleségünknek, hogy miért va­gyunk olyan sokat távol tőlük, s miért keresünk az át­lag alatt. Azt, hogy miért vagyunk még mindig vasuta­sok? A MÁV-dolgozók és általában a MÁV, a közleke­dés gondjait már igen sok esetben felvetettem, a kor­mány tudomására hoztam. Erről parlamenti jegyző­könyvek is tanúskodnak. Az építési és közlekedési bizottság is úgy foglalt állást, hogy mindent meg kell tenni a közlekedés, a biztonságos közlekedés fenntar­tása érdekében. Az elmaradt bérek mellett itt a le­romlott műszaki színvonalról is beszélek. A MÁV je­lenetős központi, kormányzati segítség nélkül, önerő­ből, rejtett erőforrásainak feltárásával és felhasználá­sával már nem képes lemaradását behozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom a figyelmet arra: a közlekedés leromlott állapota, a végrehajtó szolgálatnál meglevő nagy munkaerőhiány meghiúsít­hatja pl. a megrendezésre kerülő Bécs-Budapest Világ­kiállítás eredményességét is. Meghiúsíthatja a kor­mányfeladatokat, meghiúsíthatja azt a programot, amelyet magunk elé tűztünk. Nem támadok, hanem kérek. És nemcsak a mi érdekünkben, hanem az egész ország, a nép, a nemzetgazdaság érdekében kérek. A MÁV az ország vérkeringése, az ország fő ütő­ere. Ha e rendszer rosszul, akadozva működik, az köz­vetlen és igen gyors negatív kihatással van valameny­nyiünkre, a költségvetésre és az átalakulásra is. Gyors segítségre, mondhatom úgy, hogy intenzív kezelésre van szükség. Kérem a kormányt és a tisztelt Parlamentet, fo­kozott figyelmet fordítson vérkeringésére, az ország közlekedésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Biacs Pé­ter Budapest, 30-as választókerületének képviselője. DR. BIACS PÉTER: Elnök Úr! Kedves Képviselő­társaim! Az 1990. évi költségvetésről szóló törvény­javaslat expozéjában dr. Békési László pénzügymi­niszter úr ismételten biztosított minket arról, hogy a társadalombiztosítási alapból kapott 15 milliárd fo­rintot a következő évben vagyonalapként visszafize­tik. Az expozé 25. percében elmondott és hozzám személyesen is intézett megnyugtató nyilatkozata ar­ra indított, hogy ezen fellelkesülve kérjem a Közpon­ti Műszeki Fejlesztési Alaptól kölcsönvenni szándé­kozott körülbelül 2 milliárdra is hasonló Ígéret té­telét. Az expozé 32. percében — talán még emlékeznek rá — a pénzügyminiszter úr ugyanis felvázolt egy egy­séges, integrált, tudományos, felsőoktatási és műsza­ki fejlesztési alap jövőbeni létesítését, amelynek egy eleme, a Központi Műszaki Fejlesztési Alap már meg­valósult, míg a másik két célkitűzés költségeit eddig a költségvetés állta. Elvben támogatom azt az indítványát, de az 1990­es évben a Központi Műszaki Fejlesztési Alap megcsa­polását javasolja a kormány a holnapi, all. napirendi pontban tárgyalandó előterjesztésében. Eszerint körülbelül 1,1 milliárd forintot az alap adjon át az OTKA — az Országos Tudományos Kutatási Alap folyóévi, előre meghatározott feladataira, és körül-

Next

/
Thumbnails
Contents