Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5957 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5958 A vasutasok fegyelme közismert. Úgy szokták említeni, hogy a MÁV-nál nagyobb a fegyelem, mint a hadseregben. Ezt azért említem, hogy lássa a tisztelt képviselőház: kollégáim elkeseredése igen nagy, ha e végső eszközhöz kívántak nyúlni! A MÁV évtized óta tartó anyagi gondjai egyre inkább az utazó személyzetnél csapódtak le. Azokat a feladatokat, amelyek még közel másfél évtizede is két-három dolgozó munkája volt, ma egyetlen ember, a mozdonyvezető végzi el. Munkánk, felelősségünk megszaporodott. Ma egyedül ülünk a mozdony vezetőállásán, egyedül viseljük a terheket. Fokozódott az idegi leterheltségünk. Órákon, napokon, éveken keresztül vagyunk elzárva a külvilágtól, szólnunk sincs kihez, mióta a vonatkísérők száma minimálisra csökkent. Megjegyzem: ennek is anyagi okai vannak. Nem vígasz nekünk az, hogy munkaszervezéssel — mint ahogy az újságban tegnap megjelent — többet is dolgozhatnánk. Sajnos, a forgalomszervezéssel kapcsolatos feladatok nem tartoznak a vontatás hatáskörébe. Bár mi magunk is látjuk e problémát, így azonban csak követelőzhetünk, diskurálhatunk róla. Többen megjegyezték: sokat ácsorgunk, nem dolgozzuk ki a munkaidőt. Ez nem igaz. Már többször elmondtam; a mozdonyvezető feladata a rossz karbantartás és a gyenge vontatójármó-üzemkészség, az alkatrészhiány miatt nemcsak a kifejezett vezetés, hanem állásidőben utazó szerelőként barkácsolva — bár ez nem munkaköri kötelessége — a vontatójárművek üzemkészségének javításában is részt kell vennie. De nem a munka miatt panaszkodom, mi azt megszoktuk. Problémánk forrása a súlyos infláció eredményeként megjelenő és egyre fokozódó anyagi gondjaink. Az iparban dolgozók és a MÁV-osok közötti bérolló két szára egyre jobban eltávolodik egymástól és még kísérletet sem látunk arra, hogy ezen ollót valaki megpróbálja összecsukni. Az évtized óta az inflációs rátát csökkentő néhány százalékos személyi béremelés valójában csak a 15—20 százalékos infláció élének csekély tompítására volt elegendő. A mi „világcsavargó" életmódunk nemcsak költséges, hanem azt is eredményezi, hogy ritkán látjuk családunkat, nincs szombatunk, vasárnapunk, nincs békés családi körben eltöltött karácsonyunk sem. Változó, rendszertelen munkakörben, zaklatott módon élünk. Az emberi szervezet valójában soha nem tud az ilyen életvitelhez hozzászokni. Egészségünk fokozatosan romlik, ezért igen kevés a magas életkort megélt nyugdíjas mozdonyvezető. Az alacsony személyi bér kényszerít minket arra, hogy havonta jelentős túlórát vállaljunk, és ez az oka a létszámhiánynak is. Százak élete és sok százmilliós vagyon van egy fáradsággal, megélhetési gonddal küzdő mozdonyvezető kezére bízva. Ennek ellenére nehezen tartjuk el családunkat. Fokozott leterheltségünk évek, évtizedek óta tart. Mi szeretjük a munkánkat. Ennek ellenére egyre nehezebben tudjuk megmagyarázni családunknak, feleségünknek, hogy miért vagyunk olyan sokat távol tőlük, s miért keresünk az átlag alatt. Azt, hogy miért vagyunk még mindig vasutasok? A MÁV-dolgozók és általában a MÁV, a közlekedés gondjait már igen sok esetben felvetettem, a kormány tudomására hoztam. Erről parlamenti jegyzőkönyvek is tanúskodnak. Az építési és közlekedési bizottság is úgy foglalt állást, hogy mindent meg kell tenni a közlekedés, a biztonságos közlekedés fenntartása érdekében. Az elmaradt bérek mellett itt a leromlott műszaki színvonalról is beszélek. A MÁV jelenetős központi, kormányzati segítség nélkül, önerőből, rejtett erőforrásainak feltárásával és felhasználásával már nem képes lemaradását behozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom a figyelmet arra: a közlekedés leromlott állapota, a végrehajtó szolgálatnál meglevő nagy munkaerőhiány meghiúsíthatja pl. a megrendezésre kerülő Bécs-Budapest Világkiállítás eredményességét is. Meghiúsíthatja a kormányfeladatokat, meghiúsíthatja azt a programot, amelyet magunk elé tűztünk. Nem támadok, hanem kérek. És nemcsak a mi érdekünkben, hanem az egész ország, a nép, a nemzetgazdaság érdekében kérek. A MÁV az ország vérkeringése, az ország fő ütőere. Ha e rendszer rosszul, akadozva működik, az közvetlen és igen gyors negatív kihatással van valamenynyiünkre, a költségvetésre és az átalakulásra is. Gyors segítségre, mondhatom úgy, hogy intenzív kezelésre van szükség. Kérem a kormányt és a tisztelt Parlamentet, fokozott figyelmet fordítson vérkeringésére, az ország közlekedésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Biacs Péter Budapest, 30-as választókerületének képviselője. DR. BIACS PÉTER: Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat expozéjában dr. Békési László pénzügyminiszter úr ismételten biztosított minket arról, hogy a társadalombiztosítási alapból kapott 15 milliárd forintot a következő évben vagyonalapként visszafizetik. Az expozé 25. percében elmondott és hozzám személyesen is intézett megnyugtató nyilatkozata arra indított, hogy ezen fellelkesülve kérjem a Központi Műszeki Fejlesztési Alaptól kölcsönvenni szándékozott körülbelül 2 milliárdra is hasonló Ígéret tételét. Az expozé 32. percében — talán még emlékeznek rá — a pénzügyminiszter úr ugyanis felvázolt egy egységes, integrált, tudományos, felsőoktatási és műszaki fejlesztési alap jövőbeni létesítését, amelynek egy eleme, a Központi Műszaki Fejlesztési Alap már megvalósult, míg a másik két célkitűzés költségeit eddig a költségvetés állta. Elvben támogatom azt az indítványát, de az 1990es évben a Központi Műszaki Fejlesztési Alap megcsapolását javasolja a kormány a holnapi, all. napirendi pontban tárgyalandó előterjesztésében. Eszerint körülbelül 1,1 milliárd forintot az alap adjon át az OTKA — az Országos Tudományos Kutatási Alap folyóévi, előre meghatározott feladataira, és körül-