Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5939 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5940 Tovább lehetne még sorolni azokat a körülményeket, amelyek a gyors és azonnali bevezetés ellen szólnak. Javaslatom az, hogy a kormány 1990-ben a korábbi ellátási gyakorlatot kövesse, azzal a kiegészítéssel, hogy a dologi ellátottság tekintetében kísérelje meg az infláció mértékét, hatását mérsékelni. Legyen az 1990-es év az előkészítés éve, ahol tegyünk kísérletet az iskolák közötti nagy különbségek közelítésére, alaposan mérlegeljük az egyes intézménytípusok szükségleteit, és ezek ismeretében szülessen döntés 1991. évi bevezetésre. A másik témakör, amit jeleztem, az egészségügy helyzetével kapcsolatos. Mindössze annyit kívánnék csak megjegyezni, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetei Baranya Megyei Szövetségének képviselői keresték meg képviselőcsoportunkat, és 2345 egészségügyi dolgozó által aláírt beadványukkal azt kérték, hogy észrevételeiket közvetítsük a Parlament felé. Hozzájuk csatlakozott még a szigetvári kórház 700 dolgozója is. Mindkét beadvány részletesen foglalkozik az egészségügyben tapasztalható, jónak talán egyáltalán nem mondható állapotokkal, és sürgetik a jelenlegi helyzetet javító intézkedések megtételét. Mindkét beadványt továbbítottuk a Szociális és Egészségügyi Minisztériumba. Kérem a minisztériumot a gyors és kedvező válasz megadására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Vona Ferenc, Pest megye 16. választókörzetének képviselője következik. DR. VONA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A novemberi országgyűlésen a hároméves gazdasági program vitájában történt felszólalásom egyik gondolatát szeretném folytatni, illetve egy kicsit bővebben kifejteni. ígérem, rövid leszek. A téma a mezőgazdaság. A mezőgazdaságra, mint húzóágazatra, mint külkereskedelmi és a politikai stabilitás szempontjából is nagyon fontos ágazatra oda kell figyelnünk. Ehhez úgy is, mint képviselő, és úgy is, mint állatorvos, anynyit tennék hozzá, hogy a külpiacokon még mindig kelendő húsáruk termelése mögött igen komoly állategészségügyi és élelmiszerellenőrző munka áll. Ennek az állategészségügyi munkának naponta élvezem örömeit, de ugyanakkor érzem a mind szorítóbb és nyomasztó napi gondjait és problémáit is. És mindjárt rátérnék a problémákra. Úgy érzem, hogy az állategészségügynek, a járványvédelemnek szinte leküzdhetetlen akadályt jelent az a 100 millió forintos elvonás, amely az 1990. évi költségvetésben megjelenik. Ameddig ez a nagy kelet-európai felbolydulás nem csendesedik le, ameddig ez a kényszerű modern népvándorlás tart országunkon keresztül, addig az ország állatállománya fokozott járványveszélynek van kitéve. A külföldi, jelen esetben kínai 2000 tonnás húsimport ezt a veszélyt pedig csak fokozza. Addig pedig, amíg a kistermelők termelőkedvének élénkítésére hathatós intézkedéseket nem teszünk, sajnos, nem is számíthatunk másra, csak húsimportra, behozatalra és ennek megtételére. Nekünk tehát a járványmentesség megőrzése mindennél fontosabb. Az egész állatorvosi kartól ez áldozatos és kemény munkát igényel. De ehhez a munkához, a jelenlegi színvonal megtartásához sincs elegendő eszközünk. Arról már nem is beszélek, és nem az irigység szól belőlem, mint régi „jó" magyar betegség, amely most a társadalmunkat sajnos, jellemzi, hogy a 90-es évre csak 6 százalék bérfejlesztési lehetőség van, és mondanom sem kell a tisztelt Háznak, hogy az infláció pedig 19.5-20 százalék körül lesz. Mi várható az elvonás után? Ha 1990-re a Közös Piacra agrártermékeinkkel mi be akarunk jutni, akkor a szakmai és tudományos munka színvonalát tovább kellene emelnünk. Hiszen a mennyiségi termelés helyett most már végre a minőségi termelés kerül előtérbe, ha a piacon akarunk maradni. De hogyan, miből, pénz nélkül? Az állategészségügy, az élelmiszerellenőrzés szerepe a biztonságos export-feltételek megteremtésében nélkülözhetetlen. Azt pedig nem kell a tisztelt Háznak bizonygatnom, hogy a konvertibilis exportunk jelentős részét még jelenleg is az élelmiszeripar adja. Ez a szakembergárda nemcsak állategészségügyi feladatokat lát el, hanem közegészségügyi és élelmiszer-egészségügyi feladatokat is. Ehhez pedig jól felszerelt intézményrendszerrel és kiválóan képzett, ütőképes szakembergárdával kell rendelkeznie. Ehhez megint csak pénzre van szükség. Ezért kérem én a tisztelt pénzügyi kormányt arra, hogy az egészségügygyei és oktatással egyenrangúan kezelje ezt a mindnyájunk számára oly fontos területet, és ha még mód és lehetőség van rá, kérem az elvonás mérséklését. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szabó Kálmán, Budapest, 36! számú választókörzetének képviselője következik. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg nem akartam hozzászólni, de miután már a hozzászólók közül senki sem érintette Nagy Sándor indítványát, én ezzel akarnék foglalkozni. A magam részéről támogatni javaslom Nagy Sándor indítványát, mert jogosnak és reálisnak tartom azt. Ha ugyanis a gyakorlatban az állami szektorhoz tartozónak tekintjük a vállalati tanácsok irányította vállalatok vagyonát, akkor az állam megfelelő szerve határozott legyen akkor, amikor képviselni kell az ország, az állam érdekeit. Egyetértek tehát azzal, hogy az állam határozottan vegyen részt minden állami vállalatnál az érdekegyeztetés mechanizmusában. Meggyőződésem, hogy a szabad béralku érvényesítése a jövő évi elképzelt — és reálisan elképzelt feltételek között sem jelent nagyobb inflációs veszélyt, mint amennyire a gazdasági egyensúlyt, s vele a hatékony szerkezeti átalakítás folyamatát előmozdíthatja. Szerintem elvárható, hogy a munkavállalók, a munkaadók és a tulajdonosok megállapodjanak a költségek szintjéről előzőleg, a fajlagos költségcsökkentésről, ami a jelenlegi inflációs körülmények között azt jelenti, hogy a költségszintek lassabban emelkedjenek, a meghatározott mértékben, mint ahogyan