Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5671 Az Orszaggyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5672 A második dolog, amit el kell végeznünk feltétlenül, a világkiállítás kapcsán meghallgatott előterjesztésről egy új határozati javaslatot készít a bizottság. Arról is döntenünk kell, mert úgy tudom, hogy ebben a kérdésben valahol december 11-én a Magyar Köztársaságnak, illetve a Kormányának nyilatkozatot kell tennie. Most 16 óra van. A véleményem szerint, ha ezeket a munkáinkat el akarjuk ma végezni, este 8 óra előtt nem végzünk. Két lehetőség van: az egyik, hogy ezt vállaljuk, a másik az, hogy most abbahagyjuk a munkánkat és kedden visszajövünk. Kérem szépen Király Zoltánt. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Parlament! Annyival szeretném kiegészíteni azt, amit elnökünk az előbb mondott, hogy az ellenzéki demokraták csoportja, amikor megtárgyalta, — kiegészülve a Szabad Demokraták Szövetsége a Magyar Néppárt, a Kereszténydemokrata Néppárt jelenlévő parlamenti képviselőivel —, akkor azt a javaslatot is tettük, hogy a jövő héten a Bánffy-javaslat megtárgyalására mindenképpen a november 26-i népszavazás után kerüljön sor. De várhatóan most sem tudunk végezni és ezen napirendi pontok átkerülnek december 18-ára és ha tisztességgel akarunk akkor is dolgozni, akkor valóban éjt nappallá téve kell elvégezni mindazokat, hiszen közeleg a karácsony. Legyen tehát egy köztes, egynapos országgyűlési ülésszak, és én ezért el tudnám fogadni elnökünk keddi javaslatát, amikor Bánffy javaslatát megtárgyalhatnánk és ugyanakkor azokat is még, amelyek még most hátramaradtak. Kérem fontolják meg és fogadják el. (Taps.) ELNÖK: Békési miniszter úr kért szót. Tessék parancsolni. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kérem vegyék figyelembe, hogy az ország költségvetését össze kell állítani. Jövő csütörtökön a kormánynak tárgyalnia kell azt a költségvetési tervezetet, amelyet Önök december 18-án fognak tárgyalni. Ha az adóügyekben kedden, vagy azt követően születnék döntés, nem tudunk költségvetést csinálni. Én annyit kérek a Kormány nevében, hogy miután lezárultak a viták az adóügyben, a döntést még ma hozza meg az Országgyűlés. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Akkor a Kormány iránti lojalitásból nem szavaztatom meg a kérdést. Maradunk. Akkor javasolom, hogy térjünk át az adótörvények kapcsán a miniszteri válaszra. Filló Pál kért szót. FILLÓ PÁL: Tisztelt Elnök Úr! Én elsősorban a vidéki képviselőtársaink gondját szeretném valahogy megoldani ebben az esetben. Ugyanis úgy ítélem meg, hogy a döntés fontosságára való tekintettel biztosítani kellene vidéki képviselőtársainknak azt, hogy a vonatok elmenetele után is haza tudjanak jutni. És kérem, hogy ezt mérlegeljük, ebben valamilyen segítséget kapjanak vidéki képviselőtársaim. Mert az adótörvények vannak olyan fontosak, hogy ne fél Ház szavazza meg, vagy fogadja el őket. (Taps.) ELNÖK: Tehát mindenképpen azt kérik képviselőtársaim, hogy szavazzuk meg, hogy maradunk vagy nem maradunk. Tessék! Államtitkár úr szót kér? (Nem.) Képviselőtársaim, akkor szavazással döntsük el a kérdést, ki ért egyet azzal, hogy az adótörvényeket ma megszavazzuk? Kérem, most tessék erről szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Akkor most már csak azt kérdezem meg, hogy a miniszter úr válasza előtt tartsunk-e szünetet? (Nem.) A miniszter urat illeti a szó. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A négy törvényjavaslat vitájában 44 hozzászólás hangzott el, több mint 100 indítványt nyújtottak be a képviselők. Csak azért nem köszönöm meg a hozzászólásokat, az indítványokat, mert azt hiszem, hogy ezt Önök nem tartanák őszintének. (Derültség és taps.) Kérem, engedjék meg, hogy mielőtt a konkrét tárgyra térnék, kivételesen és nagyon röviden néhány mélyen személyes megjegyzést tegyek. A Parlament kezdete óta, de különösen az általam nagyra becsült Kállai Ferenc tegnapi kedves biztatása után volt alkalmam, és kötelességem is volt meditálni azon, hogy a vita lezárása után a vita összefoglalójára vállalkozzam-e, vagy pedig egy búcsúbeszédre készüljek? Ne értsenek félre! Nem az elmúlt hetek gyakran igazságtalan, méltatlan és nem egyszer becsületembe gázoló megnyilvánulásai, valamiféle vélt sértettség mondatja ezt velem, és késztetett megfontolásra. Pusztán arról van szó, végig kellett gondolnom, hogy amennyiben a gazdaság valódi helyzete, a tények és az ezeket Önök elé táró érveim nem elég hatásosak, akkor minden bizonnyal bennem van a hiba. És ez nem jó. Ezen változtatni kell. Félreértés ne essék, nem ért semmiféle meglepetés, hiszen amikor fél évvel ezelőtt Németh Miklós miniszterelnök fölkért, és Önök megtiszteltek bizalmukkal és pénzügyminiszterré választottak, akkor is pontosan tudtam, hogy mi vár rám. A kérdés csupán azért reális, mert az húzódik meg mögötte, hogy vajon ebben a kiélezett helyzetben el lehete az ország pénzügyeinek irányítását látni eredményesen ilyen támadások kereszttüzében? Miután a Kormány vállalja az átmeneti időszakban ezt a nehéz és hálátlan szerepet és ebben osztozom a Kormány sorsában, azt gondolom, nincs jogom ezekben a nehéz napokban és hetekben a könnyebb utat, a menekülést választani. Ez a magyarázata annak, hogy most végül mégis egy összefoglalóra vállalkozom. Megválasztásom után többen azt javasolták, hogyha nyugodtan akarok dolgozni, akkor ne nyúljanak az adótörvényekhez, ne kezdeményezzem azoknak a módosítását, mert a legkisebb kezdeményezés kapcsán is felrobban a világ, és azonnal a teljes rendszer megszüntetése, átlalakítása kerül napirendre. Mások azt tanácsolták, hogyha népszerű és így sokáig miniszter akarok maradni, akkor tegyek javaslatot a személyi jövedelemadó megszüntetésére, és sokáig e szék gazdája lehetek. Végül mégis a realitásokat választottam, és úgy tűnik, hogy ez manapság nem erény és talán nem is elég. Azt gondolom, a vita megközelítésének lényegét három képviselői hozzászólás ragadta meg igazán. Az