Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5639 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5640 az, hogy 1995-re a világkiállítás megvalósítható, de a magyar építőipari kapacitás nem elégséges, így külföldi vállalkozók bevonása is elengedhetetlen. Elsősorban természetesen azok a vállalkozók jöhetnek szóba, akik nemcsak az építési munkába, hanem finanszírozási ügyekben is beszállnak. Döntő mértékben természetesen a hazai vállalkozóké lesz a feladat, de az a külföldi kapacitás — úgy véljük — egyrészt javítja a szervezettséget, másrészt bizonyos különleges minőségű feladatoknál egyébként is külföldi vállalkozókra van szükség. Ez év végén, a BIE-döntése után, de legkésőbb 1990 elején létrehozzuk Budapesten azt az Expo részvénytársaságot, amely a világkiállítás szervezésének vállalkozói alapon lesz a vezetője. Ez a részvénytársaság természetesen nyitott, mind a hazai vállalkozók, magánszemélyek és a külföldi pénzeszközök, vállalkozók számára is. Ez év végén a Fővárosi Tanács létrehozza azt a szervezetét, amely a világkiállítás fővárosi koordinálására hivatott, hiszen a fővárosnak a világkiállítás megvalósításában alapvető szerepe lesz. Célszerűnek tartanánk, ha az Országgyűlés, vagy az új Parlament a későbbiek során létrehozna egy olyan külön parlamenti bizottságot, amelynek kifejezetten a világkiállítás ellenőrzése, társadalmi támogatása lenne a feladata. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány a világkiállítás kérdését ez évben többször tárgyalta, döntéseivel felelős vállalást tett. Természetes, a nagyszabású vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha a kormányzat maga mögött érzi az Országgyűlés támogatását és a magyar közvélemény egyetértését is. Konkrét határozati javaslatom, amelyet remélem kiosztottak, a következő: 1. Az Országgyűlés az 1995-re tervezett BudapestBécs világkiállítás előkészítő munkáiról szóló tájékoztatót tudomásul veszi. 2. Egyetért a Minisztertanács határozatával, amely szerint a világkiállítást döntően a vállalkozói alapon kell megvalósítani. Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben az előkészítő munka során netán hibákat követtünk el, ezért elnézést kérek, ilyen előfordul, hiszen olyan vállalkozás nem gyakran adódik Magyarországon. Biztosíthatom Önöket azonban arról, hogy igyekeztünk megfelelő szakértelemmel, lelkesedéssel ezt a munkát előkészíteni. Ha az Önök támogató egyetértését megkapjuk, akkor a további munkát ezzel megalapozzuk. Hálásan köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen a kormánybiztos úr előterjesztését. A vitában elsőként Bodonyi Csaba képviselőtársunkat illeti a szó. BODONYI CSABA: Tisztelt Ház! Az előkészítő bizottság jelentésének inkább külső összefüggéseivel, a kiállítás filozófiájával, szemléletével és társadalmi fogadtatásával foglalkoznék. Bár a közvéleménykutatás kétharmados támogatást mutat, tapasztalataim szerint a kiállítással kapcsolatos társadalmi megosztottság ennél nagyobb, amit a kérdésfelvetés módja eltakar. Most ránk vár a feladat, hogy a társadalom nevében elfogadjuk a Kormány beszámolóját, de kérdés, kapott-e bármelyikünk is ehhez választóitól elég muníciót. Vagy új felfogás szerint ez már nem is kell, mert a képviselő — úgymond — a köz érdekét szolgálja? Kérdés tehát, közérdek-e a kiállítás? A progresszió hívenként és építészként is azt mondom, országos érdek, mert kell jól rendezni. De a közérdek tagolt. Közérdek-e például a megrendezés hatása, a területi egyensúly-eltolódás és polarizáció várható erősödése? hatásvizsgálatra Nagymaroshoz hasonlóan itt is szükség lenne. Ez is ökológiai probléma, csak a gazdaságitársadalmi környezetben. Közérdek-e a világkiállítás jelenlegi technikai, üzleti szemlélettel való megvalósítása és utóhasznosítása? Közérdekű-e a kiállításon a részvétel az előnyök tekintetében vagy csak közteher? A vélemények tagoltsága, megosztottsága a fenti dilemmákból ered, s abból, hogy az előkészítés társadalmasítása elmaradt. Nem értem, hogy a politikusok, a Kormány miért nem ismerik fel, hogy a világkiállítás a nemzeti összefogás eszköze lehetne a nemzeti megosztottság helyett? Máris lobbyk működnek; van XI. kerületi, óbudai, csepeli lobby, vannak dunántúli támogatók, keleti és dél-magyarországi ellenzők. Álláshirdetések jelennek meg, melyben a világkiállításra hivatkozva csábítják keletről a munkaerőt Győr-Sopron megyébe. A több helyszínre meghirdetett tervpályázat a tervezőket osztja meg. Úgynevezett „műépítészek" jelennek meg, újságokon, televízión keresztül égigérő, üvegezett kultúrsilót javasolnak a Margitszigetre, mely szerencsétlenül a Ne nevess korán! című társasjáték bábfiguráját mintázza. Feketén-fehéren 300 millió dollár e torony ára, ahonnan ráláthatunk a Gellért-hegyre, ahol egy másik mű, egy szálloda létesülne. Egy olyan szállodaprogram részeként, amely a kiállítás reményében, de még a helyszín eldöntése előtt, a kiállítás koncepciójától függetlenül előkészítő fázisba jutott. Ki kontrollálja a meghökkentő terveket és ambíciókat? Úgy érzem, túl korán került az elsősorban végrehajtásban erős szakértők kezére ez az ügy. Pontosabban; az időrendet nemzetközi döntések motiválják. A hiány inkább az, hogy megelőzően és párhuzamosan nem jött létre egy tudományos, politikai, kulturális, társadalmi előőrs, melynek feladata a világkiállítás filozófiájának, stílusának megalkotása, annak társadami elfogadtatása, a hatáselemzés és a koordináció lenne. A jelenlegi előkészítő bizottság, feladatának megfelelően inkább a kiállításra koncentráló , »végrehajtható bizottság", az említett koncipiáló előőrs hiányában a nemzetközi rutint követi sajátos magyar megfogalmazás helyett. Ez okozza azt a szemléleti problémát, amitől a kiállítás elsősorban technikai, üzleti, közlekedési problémaként, s nagyszabású elképzelések motíválójaként értelmeződik. Már tudjuk Nagymarosról, hogy minden nagy gazdasági vállalkozás politikai is, és hiányolom, hogy ez a kiállítás nincs — csúnya szóval — átpolitizálva. A pártom némelyikének képviselője a tervpályázati zsűriben található, ami nem baj, ha szakemberek, de jobb lenne az említett előőrsben látni őket.
