Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5635 Az Országgyűlés 68 ülése, 198i „Tanúja fog lenni ennek az egész művelt világ, de az, amit felmutatni tudunk és fogunk, legyen a miénk, a mi saját erőnkből eredett, egyesült erővel, belső lelkesedéssel fogjuk ezt a kiállítást megrendezni, hogy megmutassuk minden kétkedés nélkül, miszerint annyi balsors után a gazdaság terén is haladtunk és tudunk felmutatni annyi eredményt, amely a szebb és a jobb jövőbe vetett bizalmat megszilárdítani képes." Tisztelt Országgyűlés! A parlamenti tájékoztatóm is tartalmazza, hogy Magyarország sok évtizede résztvevője a különböző világkiállításoknak. Talán kevesen tudják viszont, hogy ezeken a részvételek milyen nagyságrendűek voltak. Vajon szegény rokonként, lenézett ismeretlenként jelent meg hazánk ezeken a rendezvényeken? Ez a másik könyv az 1900-ban rendezett párizsi világkiállítás magyar kiállítási részét ismerteti. Bizonyára ma is nagy meglepetést fog kelteni az a néhány adat, amelyet a részvételről felolvasok. ,,A magyar kiállítás egyes csoportjai a következő területeket foglalták el. (Elnézést kérek, hogy számokat is ismertetnék, de csak összefüggéseiben érthető a helyzet.) A nevelés-, oktatásügy 1035 négyzetméteren helyezkedett el; a gépgyártás, villamosság 1619 négyzetméteren; a mérnöki tudomány és közlekedésügy 1100 négyzetméteren; a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar 1620 négyzetméteren; a bányászat, fémipar 567 négyzetméteren; a textilipar 819 négyzetméteren; a vegyészet 450 négyzetméteren; a lakberendezés és bútorgyártás 1200 négyzetméteren. Az összes fedett kiállítási területen elfoglalt magyar terület 10 600 négyzetméter volt, míg a szabadtéren 3500 négyzetméteres volt a magyar részvétel." Bizonyára tudják, hogy körülbelül egy 100 X 100-as gyártási csarnoknak felel meg a mai értelemben. A párizsi kiállítás egy nagy részét magyar gyártmányú 1000 lóerős gőzgép és dinamó által szolgáltatott elektromos árammal világították meg. Kiállítottunk a szabadtéren egy komplex luxus személyvonatot és egy tehervonatot is. Az 1900-as párizsi világkiállításon való magyar részvétel indokolása a következő volt: ,,A világkiállítások mérlegül szolgálnak a nemzetek tevékenységének megítélésére. Hasznos ünnepei ezek a világnak, nemcsak anyagi előnyöket nyújtva, hanem erős impulzust is adva a folyton előretörő emberi szellemnek." Tisztelt Országgyűlés! E néhány felvillantott történelmi előzmény után az a kötelességem, hogy a magyar Kormány megbízásából a mai elképzelésekről, a mai reális viszonyokhoz igazodva tájékoztassam önöket az 1995-re tervezett Budapest—Bécs közös rendezésű világkiállítás helyzetéről, előkészítéséről. A Parlament először ez év tavaszán Beck Tamás kereskedelmi miniszter úr tájékoztatásából ismerte meg a koncepció fő elemeit, most pedig 1989. december 14-én esedékes döntés előtt alkothatnak véleményt a vállalkozás jövőbeli sorsáról. A tájékoztatóban igyekeztünk minden lényeges szempontra, a világkiállítás jelentőségére, politikai, a 9. november 24-én, pénteken 5636 kulturális, a gazdasági életre gyakorolt hatására kitérni, és a mellékletekben talán egy kicsit túl részletesen is bemutatjuk a vállalkozás mai állapot szerinti felújítási, beruházási elképzeléseit, annak műszaki, anyagi és financiális körülményeit is. Szíves egyetértésük reményében az írásban kiadott információkat nem elemezném, inkább néhány, a megvalósítás szempontjából lényeges körülményre, problémára, aggodalomra, kétkedésre és az elképzelt megoldások feltételrendszerére térnék ki. A Budapest—Bécs világkiállítás megrendezésének egyik alapvető feltétele, hogy a hazánkban folyamatban levő társadalmi, politikai átalakulás már 1990-ben a gazdaságban is megállítja a romló folyamatokat, és ha szerény mértékben is, de a magyar gazdaság teljesítőképességének növekednie kell. Minden fórumon hirdetjük és remélem, hogy nemcsak szavakban, de tettekben is szükségesnek tartjuk a külföldi működő tőke maximális bevonását a magyar gazdaság élénkítésébe, új technológiák bevezetésére, vállalkozásaink fellendítésére. A világkiállítás, de különösen az idegenforgalom fejlesztésének alapkoncepciója a külföldi működő tőke bevonása. Ennek sikere érdekében el kell oszlatni azokat az egyre gyakrabban jelentkező ellenvetéseket, amely úgy szól, hogy szisztematikusan folyik az ország kiárusítása a külföldi működő tőke számára. Ezeket az ellenvéleményeket külföldi partnereink is olvassák, és esetenként értetlenkedve kérdezik, most melyik a valóságos magyar érdek és az általánosan elfogadott közgondolkodás? Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a külföldi működő tőke bevonása nélkül a világkiállítás, mint vállalkozás nem lehet sikeres. Feltételezzük, hogy folytatódnak azok a kezdeményezések az Európai Gazdasági Közösség részéről, de a világ más országaiban is, amelyek a magyar gazdaságnak nem kis volumenű segélyeket, hanem korrekt támogatást, hitelcsomagokat, vállalkozási lehetőségeket adnak a kibontakozáshoz. Reméljük, hogy nem szakad meg az a pénzügyi, gazdasági folyamat, amely a pénzügyi helyzetünk stabilizálására irányul, s amely megcélozza nem a messzi távoli jövőben a forint konvertibilissá tételét. A konvertibilis pénz mind a magyar gazdaság, mind a környező világ, de különösen az idegenforgalom szempontjából nagy jelentőségű. Reméljük, különösen a kultúra és a tudomány területén, hogy gyümölcsöző kapcsolataink továbbfejlődnek nemcsak a társrendező Ausztriával, de a Duna-menti országok és az Alpok—Adria térség területeivel is. Reméljük, és nagyon szükségesnek tartjuk, hogy a társadalom és a rendőrség segítségével sikerül megállítani azt a rendkívül kedvezőtlen folyamatot, amely a közbiztonság romlása területén tapasztalható, amely együttjár — sajnos — egyre gyakrabban az idegenek zaklatásával, esetenkénti kifosztásával, a fekete valutapiac egyre szélesebb kiterjedésével. A folyamat megállítása idegenforgalmi pozíciónk nemcsak növelése, hanem megtartása érdekében is szükséges, de úgy gondolom, hogy az ország belső helyzete miatt is ma ez közérdeket jelent.