Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5625 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5626 megyehatároktól függetlenül kell nyilván ezt a felülvizsgálást elvégezni. Somogyban szerintünk mintegy 35—40 települést érintene ez. Tapasztalataim alapján az a meggyőződésem, hogy addig a kedvezőtlen adottságú üzemek kedvezményeinek 1991. évi csökkentéséről, illetve megszüntetéséről nem szabad döntenünk, míg az e körbe tartozó szövetkezetek, üzemek támogatási rendszerét a Kormány nem oldja meg, illetve a versenyhez az esély lehetőségét nem biztosítja. Ezért javaslom, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet 11. szakaszának h) pontjából törölni kell az 1990. évi időpontot. Kedvező, hogy ezzel a reformbizottság is egyetért. Kérem ehhez a képviselőtársaim támogatását és a Kormány megértését. Köszönöm figyelmüket. (Tips.) ELNÖK: Eleki Jánost, Békés megye 7. választókörzetének képviselőjét illeti a szó. DR. ELEKI JÁNOS: Tisztelt Elnökhelyettes Asszony! Tisztelettek kérek engedélyt arra, hogy a részletes vitában szóljak, mivel két konkrét törvénymódosító javaslatom van. Köszönöm szépen. ELNÖK: Én is köszönöm. Szántó Sándor, SzabolcsSzatmár megye 12. választókörzetének képviselője az általános vitában óhajt felszólalni? SZÁNTÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában kívánok részt venni. ELNÖK: Képviselőtársaim! Mivel több képviselőtársunk nem jelezte hozzászólási szándékát.. . Igen. Dr. Técsy László, Szabolcs-Szatmár megye 19. választókörzetének képviselőjét illeti a szó. DR. TÉCSY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Nem terveztem szólni a mostani ülésszakon, ugyanis reméltem, hogy a másfél hónappal ezelőtti interpellációm megfelelő módon bekerül a törvénytervezetbe. Mint ez tegnap délután kiderült, hiú ábránd volt. No meg azt se szeretem, ha bolondot csinálnak belőlem, és fokozottan nem, ha ezt a Parlamentben teszik, százezreket érintő témában. Mert ha ez egyeseknek nemis fontos, de nekünk igen. Elnézésüket kérem, hogy kálváriámmal esetleg untatom a Parlamentet, de elmondom, hogy rajtam kívül más is okuljon belőle. Mint mindnyájunk előtt ismert, másfél hónapja interpelláltam a miniszterelnök úrhoz, kérve, hogy 1990. január 1-től szüntessen meg minden keresetszabályozást a mezőgazdaságban. Tettem ezt jóelőre, hogy az Országgyűlés kedvező döntése esetén bekerülhessen a mostani törvénytervezetbe. A választ a MÉM-miniszter adta meg, amelyet sem az Országgyűlés, sem én nem fogadtunk el. Az Országgyűlés elnöke kiadta a mezőgazdasági bizottságnak. Egy hibás megfogalmazás és szerény bizottsági tevékenység után került ismét a Parlament elé, amit szintén nem fogadott el sem az Országgyűlés, sem én. Ezután ismét visszakerült a mezőgazdasági bizottsághoz, az a témát ismét megtárgyalta. Most már jól megfogalmazva, a mezőgazdasági bizottság és az agrárszektor támogatásával 390. számú jelentésként kiosztásra került képviselőtársaimnak. Igen ám, csak nem úgy, mint törvénymódosító javaslat, hanem mint az interpelláció újbóli vizsgálata, amire majd a kiadott program szerint az ülésszak végén került volna sor. így fennállt volna az a furcsa helyzet, hogy esetleg elfogadjuk az adótörvényt, és egy nap múlva én törvénymódosító javaslattal állok elő. Hát tudják, mit szóltak volna ehhez a jó érzésű képviselőtársaim? Megkerestem az Országgyűlés elnökét, és elmondtam neki az esetet. Ő azt mondta, menjek el a reformbizottsághoz, mert nekik is meg kell tárgyalni. 21-én délután elmentem és elmondtam Fekete úrnak, hogy ki küldött, és miért. Náluk ezzel kapcsolatos anyag nem volt, én vittem nekik. Türelemmel vártam, másnap délután 15 óra 40-ig, mikor aztán sorrakerültem. Tudatták velem, sajnálják, hogy eddig ott ültettek, de nem hozzájuk tartozik. Tisztelt Képviselőtársaim! Erről a szűk másfél napról, amit ott töltöttem, olyan benyomásokat szereztem, ami teljesen elkeserített. Ahogy ott születtek döntések az ország ilyen helyzetében, az teljesen elképesztő. A mi vidékünkön, aki így dolgozik, arra azt mondják, hogy a levegőt sem érdemli meg. Az ország lakossága meg azt hiszi, hogy itt hozzuk a felelősségteljes döntéseket, ami igaz is, kevés kivétellel. Hát ez oda tartozik. Konkrét példát is hozhatnék, de nem akarom az időt rabolni, ezt is csak azért mondtam el, mert azóta sem hagy nyugodni a lelkiismeret. Mindezek után elmentem az alelnök asszonyhoz, és elmondtam neki az esetem. Ő igazat adott, és segítséget ígért. És most harmadszor is itt állok, ugyanazzal a problémával képviselőtársaim előtt, szégyenkezve, és kérve ismételt támogatásukat. Nagyon köszönöm, hogy az előző két szavazásnál mellénk álltak, tanújelét adva annak, hogy az Országgyűlés osztozik a parasztság szomorú sorsában, és annak megváltoztatásáért tenni is kész. Ismét kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy most is álljanak támogatóul ügyünk mellé, hisz elfogadása esetén az eddig csak ígért bérliberalizációval megtörik a jég, és a többi ágazat számára is lesz folytatása. Módosító indítványom az alábbi: az Országgyűlés kötelezi a Kormányt, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988/89-es törvény 10. § B pontját akként módosítja, hogy a bérszabályozásról szóló rendelkezések a mezőgazdaságra nem érvényesíthetők. Ezt elsődlegesen a VÁNYA-ba kérem beiktatni. Amennyiben a törvény szerkezetébe ez nem illik be, úgy garanciát kérek arra, hogy az a 84/1988. XII. 15. MT-rendelet módosításával történjék meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Técsy kollegám valóban segítséget kért, én azt mondtam: mondja el itt. Amennyiben ehhez a törvényhez tartozik, akkor nyilván a bizottság is és az előterjesztő miniszter is foglalkozni fog a témával. Megkérdezem Győrffy László képviselőtársamat, az általános vagy a részletes vitához kíván-e hozzászólni? GYŐRFFY LÁSZLÓ: Mind a kettőt érinti, úgyhogy most mondanám el.