Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5621 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5622 náris üléseire kapjanak állandó meghívást a gazdaságpolitikai érdekképviseleti szervek is, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel folyamatosan segíthessék egyre nehezebbé váló munkánkat. S végezetül kötelességem felhívni a Kormány figyelmét egy népi kezdeményezés meghirdetésére, amely a Kisiparos újság 1989. november 11-i száma címoldalán jelent meg. Vállalkozói csoportunk őszintén reméli, hogy a Kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kisvállalkozók élhessenek a későbbiekben is véleményezési jogukkal, és ez a magánvállalkozásokról szóló törvényben rögzítésre kerül. Köszönöm türelmüket és megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Juhász Ferenc képviselőtársunk Budapest 62. választókörzetének képviselője következik. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények vitájában a vállalkozási nyereségadó módosításánál kértem szót, elsősorban azért, mert meggyőződésem, hogy kitörni ebből a már-már katasztrofális gazdasági helyzetből a vállalkozások ösztönzésével, a jelenlegi restrikciós pénzügyi politika helyett egy szelektív fejlődést biztosító adópolitikával lehet. Az előzetes anyagok, — amelyeket rendelkezésünkre bocsátottak —, hangsúlyozták, hogy a változások legfőbb célja az adórendszer korszerűsítésén túl a vállalkozási kedv élénkítése, a magántőke gazdasági térnyerésének ösztönzése, az adórendszeri kötöttségek oldása. Az anyagok áttanulmányozása ezt nem igazolta, sőt, az adó mértékének csökkenése helyett több területen növekedés szerepel. Amikor konzultáltam a tervezetekről vállalati szakemberekkel, vállalkozókkal, a kisiparosok képviselőivel, egyértelmű volt a véleményünk, hogy ezek a javaslatok nem csökkentik az irreálisan magas adóterheket, nem ösztönöznek a fejlesztésekre, nem serkentik a vállalkozásokat. Mindezek alapján magam is egyetértettem a reformügyi és a modernizációs bizottság állásfoglalásával az adótörvények módosításáról, amely a vállalati szférában egyértelműen, és a kisiparosok, kisvállalkozók között is pozitív fogadtatásra talált. Sajnos ez nem mondható el a szaktárca képviselőjéről, aki véleménye szerint több tízmilliárdos adókiesést jelentett volna. A reformbizottság vitájában a számos módosítás során közeledtek valamit az álláspontok, de meg kell állapítanom, hogy igazi áttörést nem sikerült elérni a csökkentés érdekében. Szeretném véleményemet kifejteni a vállalkozási nyereségadó szerintem legfontosabbnak tartott néhány pontjáról. Alapvető a nyereségadókulcs mértéke, melyet egyéves időtartamra ötven plusz négy százalékban határoztunk meg és az eredeti, számunkra megküldött javaslatban ez a mérték 45 plusz 18 százalékos volt. A bevezetésre kerülő állami vagyon után fizetendő részesedés bevezetésével a magam részéről is egyetértek. Megítélésem szerint is ez a verseny semlegességét segíti elő. Tehát ezt a részét elfogadom. Együttes mértékével azonban már nem tudtam azonosulni. A bizottsági vitában és a miniszteri expozéban is elhangzott a kompromisszumos javaslat, amely alapján a hárommillió forintot meg nem haladó rész után 35 százalék, az ezt meghaladó rész után 40 százalék a vállalkozási nyereségadó. A szóbeü kiegészítés alapján a Kormány az állami vagyon utáni részesedés mértékét 18 százalékról 20 százalékra növelte. Ez számomra elfogadhatatlan, mert az állami vállalati körben nem csökken az adóterhelés mértéke. A közelmúltban módom volt tanulmányozni az angol adórendszert, amely hagyományai és a vállalkozást élénkítő mértékei miatt számunkra is tanulságos lehet. A pénzügyi szakemberek, az adószakértők, de különösen a vállalkozók véleménye egyértelműen az volt, hogy az 50 százalék körüli adó, vagy az azt meghaladó mérték elfogadhatatlan, nem ösztönöz a teljesítmény fokozására, a gazdaság szelektív fejlesztésére sem alkalmas. Ez a mérték megfojtja a vállalkozási kedvet, lassan nem lesz, aki adót fizessen, így csökken az állami adóbevétel is. Javaslom tehát továbbra is, hogy az állami vagyon utáni részesedés mértéke 18 százalékos legyen, ami az eredeti javaslatokban is szerepelt. A másik fontos terület a vállalkozói szféra, amelynek adózási feltételei az eredeti javaslathoz képest kedvezően alakultak, így erről röviden szólok, de el kell ismernem ezt a pozitív lépést, amit Békési László mondott. A magam részéről szívesebben vettem volna a 35 százalékos vállalkozási nyereségadó-szint elérését, de az eredeti 45 százalékos mértékhez képest el tudom fogadni a miniszter úr 40 százalékos kompromisszumos javaslatát. Remélem, ennek kedvező hatása lesz a vállalkozások szelektív élénkítésére, és nem fog érdemben csökkenni az állami adóbevétel sem. Tisztelt Ház! Mint a vállalkozói frakció tagja, a Kisiparosok Országos Szövetségével és választókörzetemben lévő szervezetével is konzultációt folytattam az adótörvények módosításáról. Számukra hátrányos a beruházások elszámolása; a törvényjavaslat szerint a beszerzett állóeszköz egyösszegű leírására, adómentes elszámolására nincs mód. Az értékcsökkenési leírást az év első, a tevékenység megkezdésének napján meglévő állóeszköz-állomány után lehet elszámolni. Ez azért okoz problémát, mert ez időpont után akár már másnap a beszerzett állóeszköz után a tárgy évben értékcsökkenési leírás már nem érvényesíthető. Az amortizálás útján való megtérülés egy egész évvel későbbre tolódik. Az év közben beszerzett állóeszközre fordított kiadás az adóalapot nem csökkenti. Az így keletkezett adóalap, — ami után adót kell fizetni —, valójában pénzügyileg nem áll rendelkezésre. Ezt az adófinanszírozási gondot súlyosbítja, hogy a szigorú szabály miatt ez az adóalap még amortizációval sem csökkenthető. Javaslom, fontolja meg a minisztérium az állóeszközök beszerzésére, létesítésére fordított kiadások azonnali költségelszámolási lehetőségének újra bevezetését, ezt a lehetőséget ugyanis a vállalkozási nyereségadó szüntette meg.
