Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5577 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5578 Tisztelt Országgyűlés! Az adórendszer jövő évi java­solt változásairól szóló tájékoztatóban a modernizációs bizottság által van megfogalmazva, idézem: ,,hogy nem indokolt a különféle bérpótlékok kezelése az adó­rendszeren belül, vagyis a pótlékokat a többi jövede­lemmel összevontan kell adóztatni". Említették itt a ve­szélyességi és földalatti pótlékot, én még ide venném a kohászatban a melegüzemi pótlékot is. Ezzel a megfo­galmazással nem értek egyet. Ugyanis a kohászatban, bányászatban és egyéb nehéz és veszélyes szakmákban dolgozókat ezekkel az úgynevezett veszélyességi pótlé­kokkal dotálták, ezzel mintegy kiemeltséget élvezve. Ez a kiemeltség ma már elvesztette jelentőségét, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Bányászatban dolgo­zom, egy példával szeretném ezt alátámasztani. Egy vájár 30 százalék földalatti pótlék, 50 százalékos éjsza­kai pótlék 100 százalékos teljesítménye mellett, az összes adólevonás után körülbelül 500 forint/műszak­bért keres. Egy több éve dolgozó kohász 447 forintot kap egy éjszakai műszakért. A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat pedig a hóeltakarító munkásnak éj­szakánként 350 forintot fog fizetni. Ez utóbbi adatot a Népszabadság október 31-i számából vettem. Tisztelem és becsülöm a hóeltakarítókat és munkáju­kat, de úgy gondolom, hogy a két munkaterület között mindenféleképpen jelentős különbség van. Ezért javas­lom e kérdés anyagi megvizsgálását és rendezését. Re­mélhetőleg a kérdés rendezésével e veszélyes és nehéz szakmák visszanyerik a régen óhajtott anyagi és erköl­csi megbecsülésüket. Remélve talán, hogy ezáltal eny­hülnének e szakmák munkaerő-gondjai. Köszönöm fi­gyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szabó Miklós képvi­selőtársunk Békés megye 5-ös számú választókerü­letéből. SZABÓ MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés, Képvise­lőtársaim, Tisztelt Miniszter Úr! A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat 7. §-a az adó­mentesség eseteit sorolja fel 48 pontban. Egyetértve ezekkel, az alábbiakkal javaslom kiegé­szíteni, illetve bővíteni ezen pontokat. Először: a fel­mondási időre kifizetett bér, ha a munkaviszonyt a munkáltató szünteti meg a vállalat, intézmény megszű­nése vagy átszervezése címén. Mindenképpen fontos­naktartom, hogy e bér legyen adómentes. Másodszor: az egészségügyben elrendelt kényszerügyeletek után járó díjak szintén — ahogy több képviselőtársam emlí­tette — legyenek adómentesek. Az első javaslatomat azzal indokolnám, hogy a Kor­mány által beterjesztett gazdasági program, amely a szerkezetátalakítás révén, valamint a veszteséges válla­latok bezárása révén jelentős számú munkanélküli réte­get hoz létre, akiknek felmondással szűnik meg a mun­kaviszonya. Ilyen esetben a dolgozó egyik napról a másikra kényszerhelyzetbe kerül. Lehet, hogy át kell képeznie magát, lehet, hogy huzamosabb ideig nem ta­lál a végzettségének és képzettségének megfelelő mun­kát. Önhibáján kívül kerül családjával együtt olyan helyzetbe, hogy megélhetését veszély fegyegeti. Eköz­ben a felmondási időre kifizetett bért az állam még meg is adóztatja, ezzel duplán sújtva azt, aki ki tudja mikor lehet újra munkavállaló, mikor érezheti magát újra biztonságban? Úgy gondolom, hogy egy jogállam, egy magát demokratikusnak tekintő állam — még ha szegény is — nem engedheti meg magának azt, hogy elesett embereket ugyanúgy adóztasson, mint akiknek biztos megélhetésük van. A második javaslatom indokolására — úgy gondo­lom — nincs különösebb szükség, hisz e ház tálai kö­zött már több képviselő elmondta ezt. Hogy most én újra felemlítem, annak az az oka, hogy választókerüle­tem, Gyula város dolgozói kerestek meg e kéréssel, részletesen bemutatva sanyarú sorsukat. Úgy gondo­lom, kérésük jogos és halaszthatatlan, ezért kérem in­dítványomelfogadását. Megoldásként elfogadom a mi­niszter úr beszédében beígért, az egészségügy egészét érintő béremelést. Tisztelt Ház! E két konkrét javaslaton túlmenően az a véleményem a törvényjavaslatról, hogy továbbra is igen szigorú, és kemény adóztatás alá veti azokat a ré­tegeket is, amelyek a létminimum határán élnek. Kik tartoznak keresetük alapján ezen kategóriákba? Zö­mükben fiatalok, pályakezdők, családalapítók. Úgy érzem, hogy e jövedelemszint alacsony voltát egyéb vonatkozásban elismeri a társadalom és az adórendszer is, hisz az ez év december havi nyugdíjkiegészítés is 6, illetőleg 7 ezer forintos értékhatárhoz kapcsolódik. A törvény szerint a nyugdíjasok foglalkoztatása esetén nem kell az adót megfizetni a nyugdíj és az adott évben szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után, ami havi 9 ezer forintos jövedelemnek felel meg. Szeretném hang­súlyozni, hogy ezt a törvényi rendelkezést én nem kifo­gásolom, de ezek után felmerül a kérdés, hogy aktív dolgozók esetében miért nem ismerhetünk el forrása megjelölésével magasabb adómentes tartományt? Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy legyen szociális védőháló, hogy a legalacsonyabb jövedelmi kategóriá­ba tartozók helyzetén javítanunk kell, akkor vélemé­nyem szerint az adómentes sáv kiszélesítése lehet az első lépések egyike. Ezért is támogatom a hatok erre vonatkozó javasla­tát. Csökkenjenek az alacsony keresetűek adóterhei — hirdeti a Magyar Szocialista Párt ez év őszi kong­resszusán elfogadott programnyilatkozata. Kérem kép­viselőtársaimat, hogy fogadjuk el a szocialista pártnak ezt a törekvését, célját és könnyítsünk a kisemberek adóterhein. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Németh Miklós mi­niszterelnök úr! Az Önhöz benyújtott interpellációm, amelyben a Magyar Szocialista Párt, mint az MSZMP jogutódja elbocsátott apparátusának megbélyegzése el­len emelek szót, örvendetesen termékeny talajra talált. Kedden tartott expozéjában politikai jelentőségének megfelelően szólt arról a folyamatról, amelynek már számos kárvallottja van és sok ezer lehet, ha nem lé­pünk fel együttesen ellene. Üdvözlöm és köszönöm, hogy a Kormány és személy szerint Ön, idézem: „minden időben, mindenféle boszorkányüldözésnek esküdt ellensége, nem csupán erkölcsi okokból, ha­nem azért is, mert ez az országnak nagy károkat okoz". Üdvözlöm, hogy mélységesen elítélte az újkori politi-

Next

/
Thumbnails
Contents