Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5338 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5339 ELNÖK: Szóra következik Bubla Gyula, Budapest 3. választókerületében megválasztott képviselő. BUBLA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli módon rövid leszek. Zsigmond Attila volt, aki megfogalmazta csoportunk álláspontját. Nem kívánom kiegészíteni, mert nincs is mivel, nagyon világos, s az írásban benyújtott javaslat úgy gondolom, nagyon olvasmányos. Néhány dologra szeretnék csak reflektálni. Azt hiszem, az Országgyűlés, a Kormány és a magyar társadalom fantasztikusan nagy utat tett meg egy év alatt. Elegendő, ha arra gondolunk, vagy összehasonlítjuk az egy évvel ezelőtti beterjesztést, meg a mostanit. Lényeges a különbség a kettő közt, még akkor is, s ezt meg kell állapítanom tárgyilagosan, hogyha ez sem fogadható el mindenben, legalábbis számomra. A nagy utat azért mondom, mert a Kormány tette meg a legnagyobb utat. Igaz, ez a Kormány már nem az, amely októberben kimondta ezt a verdiktet — vagy kimondatta velünk —, ez egy másik Kormány, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy komoly utat megtehettek, s megtettünk mi is. Tulajdonképpen a Kormány döntése, májusi döntése progresszívabb volt a mi elképzelésünknél is. Nagy örömmel vettük ezt akkor tudomásul, és úgy éreztem akkor, és nagyon sok zöldpárti barátom úgy érezte, hogy Magyarországnak most van először, legalábbis több évtized óta először miniszterelnöke és igazi Kormánya. Lehetséges, hogy túlzás, de továbbra is fenntartom ezt. Amikor a perújrafelvételbe belekezdtünk, akkor valahogy úgy fogalmaztam, hogy az volt a társadalomnak a fontos problémája, az októberi döntésünkben nem tükröződött a Kormánynak és a politikai életnek az az elszánása, amit meghirdetett. Nevezetesen az elszántságot abban értjük, hogy átalakítja a gazdaságot, vagy át akarja alakítani. Ehelyett pont a fordítottja történt. Olyan konzervatív technológiákat akart konzerválni ebben az országban, amelyre nem volt példa. Ilyen ez agát. Természetesen most már más a helyzet, nem is óhajtok személyeskedni, nincs is értelme. Ha viszont visszatérünk még a két beszámolóra, néhány hónap alatt azért kapargáltuk ezt. Megnézegettük, s akkor kiderült, hogy a király meztelen. Összedőlt szépen az a koncepció, amelyre tavaly ősszel a tiszelt képviselőknek kérték a felhatalmazását. Összedőlt az a kocepció, amit Berdár Béla nagyon szépen ecsetelt, hogy itt mindig aszerint változott a beruházás, a projectnek a fontossága, hogy itt mi került előtérbe, minek volt divatja, vagy mivel lehetett ezt megmagyarázni. Nagy figyelemmel hallgattam a kormánybiztos beszámolóját, szavait, nagyon sok mindenben egyet tudok vele érteni. Egy pont van, amit szeretnék kiegészíteni. Ő azt mondta, hogy sikerült létrehozni a társadalmi nyitottságot. Én szeretném pontosítani az Ön szavait: a társadalom kivívta azt, hogy itt lehet nyitottsággal megtárgyalni dolgokat, amelyhez feltétlenül hozzájárult ez a Parlament és ez a Kormány is. Kérem Önöket, hogy a határozati javaslatunkat ne úgy fogadják, hogy túlzó. Én úgy gondolom, hogy alig van eltérés Németh Miklós és a mi javaslatunk között. Ha elfogadjuk azt, hogy a Kormány az ökológiai szempontokat helyezi első helyre, akkor azt hiszem, hogy teljes mértékben érthető ez a határozat, amit mi terjesztettünk elő. Hogyan lehetne a tározótavat feltölteni addig, ameddig nemtudjukbiztosan, hogy nem lesznek komolyabb károsodások. Ha a legkisebb esélye van annak, hogy itt valami tönkremehet, valami pótolhatatlan, elveszhet, akkor mi ahhoz nem adhatjuk a hozzájárulásunkat. Úgy érzem, hogy a Kormány is így gondolkodott, amikor meghozta ezt a nehéz döntést, vagy tárgyalásokba kezdett északi szomszédunkkal. Próbáltuk ezt úgy fogalmazni, hogy ne legyen erős. Ezért mindig olyan szavakat használtunk, hogy szükségesnek tartjuk a nagymarosi vízlépcsőt, szükségesnek tartjuk a bősít, úgy gondolom, hogy ezek az Önök számára is elfogadhatók és nem hiszem, hogy valamifajta diplomáciai mozgást ez gátolna. Ezt azért szeretném hozzátenni, mert elhangzott több helyen, hogy ha mi ezt kimondjuk, hogy már lemondtunk a nagymarosi gátról, ezzel alapvetően szerződésszegők lennénk. Nem hiszem, hogy ez így van, annál is inkább, mert északi szomszédunk a legkisebb lépésünket is szerződésszegésként értékeli. Elegendő, hogyha megnézik ezt a jegyzéket, amelyből szépen — ha picit mögé látunk, de nem is nagyon kell mögé nézni — kiderül, hogy északi szomszédunk nem mondott le még mindig a nagymarosi gátról, holott elismeri az ökológia elsődlegességét és elismeri azt, hogy a csúcsüzem súlyos károkat okoz. Ez benne van a jegyzék szavaiban. Ugyanakkor nem mondott le a nagymarosi erőműről. Szeretném aláhúzni azt, hogy az a politika, amit eddig folytattunk szomszédainkkal kapcsolatban — kimondottan keleti szomszédokról beszélek —, e tömbön belüli politika súlyos károkat okozott nekünk. Azt hittük, azzal, hogy nem beszélünk kérdésekről, sok mindent meg lehet spórolni, meg lehet takarítani, a másik felet esetleg olyan lépésekre hangolhatjuk, ami számunkra kedvező, de legalábbis a kedvezőtlen dolgokat elkerülhetjük. Nagyon szomorú példák vannak előttünk. Nem sorolom, de fönntartom, hogy az alapvető problémát Csehszlovákia és Magyarország között nem hiszem, hogy bős—nagymarosi erőmű okozza. Az alapvető problémák a Magyarországon létrejött társadalmi változások, a társadalmi mozgás és a Kormány politikája. Hiszen az NDK és Magyarország között soha nem volt ilyen közös mű szerencsére, és a politikai kapcsolatainkban nem biztos, hogy a legjobb helyen állunk jelen pillanatban. Én úgy gondolom, hogy Csehszlovákia jelenleg olyan helyzetben van, hogy el kell fogadnia a mi érveinket. A világon mindenhol a környezetért aggódó embereknek a szava erős, erre figyel minden felelős Kormány. Holnapután talán Csehszlovákiában is figyelni fognak erre a szóra. Csehszlovákiában is erősödnek azok a mozgalmak, amelyek ellenzik ezt, kérem használjuk ki ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy a jegyzék nem pimasz, hogy a határozat bocsánat nem pimasz, hanem kiindul azokból a realitásokból, a magyar érdekekből nevezetesen. De tovább megyek, a Kárpát-medence érdekeit tartja szem előtt.