Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5332 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5333 — kidolgoztatja a Dunakiliti térségének árvízvédelmi védekezési tervét; — kidolgoztat egy új a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára kiterjedően a Duna és a térség kiegyensúlyozott fejlesztésének megalapozására — a helyi és területi tanácsok részvételével — komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet — gondoskodik arról, hogy a nagymarosi műhöz közvetlenül nem kapcsolódó tervezett és már folyamatban lévő infrastrukturális fejlesztések a lakosság terhei arányának a növelése nélkül maradéktalanul valósuljanak meg. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a Kormány beszámolóját és a ma szétosztott, 3 pontos határozati javaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: A szó dr. Berdár Béláé, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság előadójáé. DR. BERDÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! Dr. Udvardi László kormánybiztos úrtól nagyon részletes szakmai beszámolót kaptunk a Kormány elmúlt félévben végzett munkájáról, részletes indokolást a Kormány álláspontjáról. Ezért engedjék meg, hogy én más nézőpontból, szakmai részletkérdésekbe nem bocsátkozva, fogalmazzak meg néhány gondolatot, s remélem, hogy ezzel segíteni fogom képviselőtársaimat álláspontjuk kialakításában, egy végleges állásfoglalás megfogalmazásában. Az elmúlt ülésszakon Pozsgay Imre képviselőtársunk a választójogi törvény vitája kapcsán valahogy úgy fogalmazott, hogy mostanában nemigen adatik meg ennek az országnak és ennek a Parlamentnek, hogy igazán jó döntéseket hozzon, hanem csak a rossz és a kevésbé rossz között választhat. Azt hiszem, ez a megállapítás sok vonatkozásban illik a mai helyzetre is, a ma előttünk álló kérdésre is. És illett sok vonatkozásban egy évvel korábban, 1988 októberében is Parlament helyzetére, amikor a Parlamentnek a rendelkezésére álló és rendelkezésére bocsátott információk alapján, igazából tényleges döntési helyzet híján kellett állástfoglalnia és hozta meg az ismert és azóta sokat vitatott állásfoglalását. Fölvetődik a kérdés valamennyiünkben: mi változott az elmúlt egy év alatt? Változott-e valami, változtak-e a feltételek, a körülmények, a tények, amelyek a Parlament mai döntését, állásfoglalását befolyásolhatják? Az elmúlt évi döntést követően rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az építkezéssel szembeni ellenérzések, fenntartások nem csökkentek, a társadalom és a Parlament megosztottsága egyre élesebb, feszültebb lett. A Parlament és a parlamenti képviselők heves támadások kereszttüzébe kerültek, a megosztottság egyre nagyobb terheket jelentett a kormányzati és a parlamenti munkában egyre több erőt és energiát kötött le. A nyilvánosságra kerülő, sajtóban publikált fenntartásokra, kritikákra, ellenvéleményekre a Kormány megkésve, erőtlenül reagált, jóllehet az építkezés ellenőrzésére felállított parlamenti ad hoc bizottság erre több ízben fölhívta a Kormány figyelmét. A társadalmi ellenérzések kifejezésére az állampolgárok tömegdemonsrációkat szerveztek és aláírásgyűjtés indult meg döntsön a nép jelszóval, vagyis az építésleállítás kérdését népszavazás döntse el, és a gyűjtés eredményeként több mint 140 ezer aláírás gyűlt össze. Végül: ez év márciusában egyéni és csoportos képviselői kezdeményezésre először a Kormány elnöke ígéretet tett a népszavazás lehetőségének megvizsgálására, majd májusban az építkezést felfüggesztette a Kormány, s ezt a döntést a Parlament utólag jóváhagyta. Ezt követően szakértői munkacsoportokban intenzív elemző munka indult, s megkezdődött a csehszlovák féllel a párbeszéd. E munka eredményeit az előttünk álló beszámolók foglalják össze. Az elmúlt évi események rövid áttekintése után ismét felteszem a kérdést: mi változott az elmúlt időszakban? Megpróbálom a változásokat néhány pontban összefoglalni. Az első. Változott az általános politikai helyzet. Itt két dologra kívánok utalni csupán, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokra, s az elmúlt időszakban elfogadott sarkalatos törvényekre. Az új politikai helyzetben a Kormánynak másképp lehet és másképp kell politizálnia, mint elődjének akár egy évvel korábban. Itt engedjék meg, hogy rövid kitérőt tegyek, jóllehet erre a miniszterelnöki beszámoló és a kormánybiztosi beszámoló is utalt. Sokan azt említik és azt vetik fel, hogy a Németh-Kormány politikai ügyet csinált a vízlépcsőből. Pedig az igazság az, hogy eredetileg is politikai döntés volt, rossz politikai döntés, amit csak végrehajtásra kaptak meg a szakértők, és a rossz politikai döntés politikai feszültségeket gerjesztett. Ezeket a politikai feszültségeket kezeli a jelenlegi Kormány a politika eszközeivel. Ennyiben ez a kérdés természetesen politikai ügy. Második: változott a gazdasági helyzet. Szakmai zsargonnal szólva, változott az anyagi erőforrások mennyisége és időbeni rendelkezésre állása. Magyarul: nyilvánvalóvá vált — erre a beszámoló is részletesen utalt —, hogy az eredeti tervek szerinti továbbépítés esetén jelentkező anyagi terhek az ország gazdasági helyzetében legkritikusabbnak ítélt, elkövetkezendő két-három év alatt tetőznének. A nagymarosi erőmű elhagyása ebben az időszakban ad némi lélegzetnyi könnyebbséget. Harmadik: változtak a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szakmai koncepciók. Míg korábban, még az ez év tavaszán kézhezkapott egyik értékelésben is, az energiatermelés mint cél első helyen szerepelt, és a várható költségek több mint a felét kellett viselnie, az újabb energiakoncepció a vízlépcsőt gyakorlatilag elvetette, más megoldásokat helyezve előtérbe. Csökkent a vízi közlekedés súlya is a vízi erőmű-rendszeren belül, jóllehet a legelső koncepcióban, 20 évvel ezelőtt, az egész beruházás ennek a célnak az érdekében indult meg. így az árvízvédelem, a vízgazdálkodás került napjainkban az első helyre, és ezzel az amúgy is törékeny gazdaságossági megítélés méginkább megkérdőjeleződött. Negyedik: változott a beruházás hatásainak a megítélése is. Erről a kormánybiztosi beszámoló részlete-