Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5322 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5323 lampolgároktól az Országgyűléshez az Országgyűlés elnökének címezve. Nem szokás ezeket felolvasni — természetesen válaszolunk rá; — engedjék meg, hogy egy nyílt levelezőlapot felolvassak. Úgy gondolom, hogy egy kicsit lazításképpen is érdemes meghallgatni, meg a dolognak a bája miatt is. ,,Az SZDSZ és a Fidesz által terjesztett petíciót aláírtam. A köztársasági elnök választására vonatkozó mondat aláírását visszavonom. Név és személyi szám." (Taps.) Megkérdezem, hogy kész vagyunk-e a szavazólapokkal, mert akkor tartanánk szünetet, és utána folytatnánk Nagymarost. Nem. Tóth Attiláné kért szót. TÓTH ATTILÁNÉ: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy még egy mondat erejéig visszatérnék az előbbi kérdésre. En csak a magam részéről szeretném sajnálatomat kifejezni, hogy a népszavazást a címer ügyében úgy döntöttük el, hogy ma ugyan köztársaság vagyunk már, de a jelenlegi címerünk, az érvényben lévő címerünk nem fog szerepelni a szavazólapon. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Akkor azt javasolom, hogy az expozét hallgassuk meg a 9. napirendi pont kérdésében. Egyetért ezzel az Országgyűlés? (Igen.) De előtte még egy-két mondatot kell mondanom. Tehát rátérünk 9. napirendi pontunk... Kérem szépen új hír: készen vannak a szavazólapok. Akkor javasolom, hogy pihenjünk. Kedves Képviselőtársaim! A szünet 30 percig fog tartani. A szavazás a Duna-parti folyosón történik. A szavazást a jegyzők irányítják, Pesta László képviselőtársam vezetésével. A szavazás időtartama alatt a Duna-parti folyosón csak képviselők tartózkodhatnak! (15.23 h) (Szünet: 15.23-16.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A szavazatok számlálása alatt folytatjuk munkánkat és rátérünk következő napirendi pontunkra, a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett feltáró vizsgálatok eredményéről szóló beszámoló megtárgyalására. A Kormány előterjesztését még az elmúlt ülésszak alatt kiosztattam képviselőtársaimnak. Most szót adok Németh Miklós miniszterelnöknek. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Ház! Az 1989. májusi kormánydöntés óta végzett munkáról, az azóta bekövetkezett fejleményekről az írásos tájékoztató ad képet és bemutatja a Kormány álláspontját a tájékoztató címében felsorolt kérdésekben. Ezért erről nem kívánok részletesen szólni. Az írásos beszámoló csak a legutóbbi kormányfői tárgyalás ismertetésével adós. Ennek végeredményét ugyan ismerik, de mi azt is megígértük legutóbb Adamec miniszterelnöknek, hogy a csehszlovák álláspontot korrekten ismertetni fogjuk a magyar Parlamenttel. Ezt és a tegnapi jegyzékváltásról szóló tájékoztatást Udvari László kormánybiztos fogja megtenni. Összefoglalóan annyit mondanék el, hogy a magyar Kormány álláspontja kialakításánál abból indult ki, s ezt az elvégzett vizsgálatok alátámasztották, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti üzembe helyezésével mindkét ország területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A szükséghelyzetet mindenek előtt az ivóvízellátás veszélyeztetése, a Duna vízminőségének romlása, a szennyezettség fokozása, az ÖregDuna és a mellékágrendszerek funkcióinak bizonytalansága hozná létre. A Kormány az ökológiai szükséghelyzet megelőzésére a csúcsrajáratásos üzemmód kiiktatását és az alapüzemmódban rejlő kockázatok minimalizálását tartja szükségesnek és ennek megfelelő kezdeményezést tett a csehszlovák félnél. Ebből következően az alapüzemmódban rejlő kockázatok minimalizálására a Kormány a dunakiliti—hrusovói tározóra, a Dunakiliti duzzasztóműre, a bősi vízerőműre, az üzemvíz-csatornára és a Duna Nagymarosig terjedő szakaszára egy komplex vízminőség-védelmi, műszaki üzemeltetésű, ökológiai garanciarendszer kidolgozására kormányközi megállapodás megkötését tartja szükségesnek. A magyar Kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzet megelőzése a csúcsrajáratásos üzemmód lehetőségeinek kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemmódban való üzemelésével érhető el. A Kormány a fentiekből kiindulva kezdeményezi a két ország között a gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés módosítását. Ugyancsak kezdeményezi a Kormány a csehszlovák fél felé azt is, hogy az 1989. februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsük. Az elmúlt időszakban lefolytatott vizsgálatok a korábbi vizsgálatok eredményeinek újraelemzése nagy munkát jelentett. Köszönetet szeretnék mondani ezért a parlamenti bizottságoknak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Minisztertanács tanácsadó testületének, a különböző környezetvédelmi mozgalmak szakértőinek, a társadalmi bizottságoknak, minden résztvevőnek. Az ökológiai kockázatok megítélése a tudományos életben eltérő. Biztos vagyok benne, hogy ezek a viták a közeljövőben nem is zárhatók le. Ezért az ökológiai garanciákról szóló egyezmény megkötése után is szükségesnek tartunk egy többéves, nagyon alapos tudományos vizsgálatot arról, hogy melyek a bősi vízerőmű alapüzemmódban történő járatásának ökológiai következményei, illetve mit kell tennünk közösen azért, hogy a veszélyeket és kockázatokat minimálisra szorítsuk. A vízlépcsőrendszer problematikája komplex természetű. A Kormány a problémakört sokoldalúan közelítette, de van a kormányzati álláspontnak egy alapvető szempontja és ez a környezetért érzett felelősség, az élővilág, benne az ember életfeltételeinek megóvása. Ebben nem szabad még minimális valószínűséggel bekövetkezhető katasztrófák kockázatát sem vállalni. Sokan mondják, hogy az aggályok, a kockázatok, a félelmek nem kellően bizonyítottak, s hogy itt inkább politikai kényszerhelyzet van és nem ökológiai. Ez for-