Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5304 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5305 válasza szerint a jelenlegi műsoridő keretein belül csak a magyar adások terhére látják megoldhatónak a nemzetiségi adások műsoridejének növelését. Ezért megítélésem szerint e kérdéskört elsősorban kultúrpolitikai szempontokból kell megközelíteni. A Magyar Posta rendelkezésre áll a televíziós idő meghosszabbítására, amennyiben a műsorszórás költségeit a Magyar Televízió finanszírozni tudja. A rádiónál a műsoridő bővítése már nem technikai kérdés, mivel ott a műsoridő kitöltése megtörtént. Végül a harmadik kérdés az adások erősségének a növelése. Az irányított adások és erősségének növelése alapvetően a műsorszóró műholdas szolgáltatások bevezetésével válik teljeskörűen lehetővé. Az erre vonatkozó programok kidolgozása már jelentősen előrehaladtak, és várhatóan 1992-ben kerülhet sor az első műholdas adásokra. Ma földi átjátszó adókkal a sugárzás erősségének növelése minimálisan kétmilliárd forintba kerülne. A jelenleg földi adókkal működő, a környező országokban is érezhető sugárzás erősségének lényeges növelésére jogilag nincs lehetőség, mivel azt nemzetközi egyezmények tiltják. Az egyezmény megváltoztatására csak olyképpen lenne módunk, amennyiben az azt aláíró tíz ország egységesen elfogadná. Figyelembe kell venni, hogy a meghatározott műsorszórási irányok, illetve erősségek sokirányúan kihatnak az egyes országok sugárzási teljesítményeire, ezért a megváltoztatás rendkívül bonyolult egyeztetést igényel. Tájékoztatom még ezen túlmenően a képviselő urat, hogy a Kormányt az adások erőssége növelésének szándéka vezérli és a Posta saját hatáskörében tesz is ilyen célú intézkedéseket. Köszönöm szépen. ELNÖK: Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a már bejelentett interpellációktól eltekintve mind az interpellációk, mind a kérdések sorát kimerítettük. Ez jó hír, gondolom. Mielőtt azonban az ebédszünetet elrendelném, Lékai Gusztáv képviselőtársam szót kér. Ügyrendi kérdésben? (Lékai Gusztáv: Nem.) Kétperces? (Lékai Gusztáv: Menekült ügyben szeretnék kérni Ids türelmet a tisztelt Háztól, és a tisztelt Háznak egy kérést-kérdést előterjeszteni. — Zaj.) Képviselőtársaim! Megadjuk a szót? (Helyeslés.) Megadom a szót. LÉKAI GUSZTÁV: Köszönöm a bizalmukat! Hiszen ez a bizalom annak a bizalomnak a folytatása, amikor a képviselőház — képviselői indítványra — a költségvetésből 300 millió forint menekültek gondozásának céljára való felhasználására jogosította fel a Kormányt. Én e tárgykörben szeretnék röviden tájékoztatni, illetőleg segítségüket kérni. Meg kell tennem értük, a menekültekért, mert övék a sötétedés órái és oda kell figyelnünk rájuk. Esténként még mindig zörren az avar, mozdul a még lábon álló és józanul takaró tengeri, melynek tövében kinyújtja tagjait a világosság elől olykor napokig is elbúvó menekült, hogy új erőt vegyen új hazába való áttérésre. És elindul, elindulnak sokan, jönnek! Nekivág a fiatal, akit a határőrt odaát kísérő farkaskutya sem adott fel, hanem leült mellé, szembenézett vele, majd odébbállt. Elindult az öreg is, ki lovaskocsival jött az ismeretlenbe, s miután bajtalanul átjutott, befutott az első magyar befogadóállomásra, zabot és istállót remélve. Nem talált, pedig szeretett volna, s nem akart megválni lovaitól. Nincs mit csodálkozni, ehhez szokott. Lovait tán jobban szerette, mint asszonyát, időt is többet töltött vele. S mikor kiderült, hogy sem zab, sem istálló, a lovak közé cserdített s továbbállt. Ma is itt él közöttünk valahol Magyarországon. De eljött a traktoros is gépével együtt, és miután átért, gépét visszafordította, gázt adott neki. A traktor pöfögve bár, de engedelmesen ment keresztül a határon vissza. Székely büszkeség küldte, gázolaj vitte. De egy buckán megperdült és visszafordult. Jött a gép vissza Magyarországra! Lám, nemcsak az ember — a gép is érez, gondolkodik. Képviselőtársaim! Ma is izzik a román—magyar határ. Akik átjutnak, azonban csak idáig, ideig-óráig hősök, szeretnének megtelepedni. Mint tudják, megnyílt, s üzemel az első őrhely, a Hajdú megyei, hajdúszoboszlói befogadóállomás. Tény, hogy ezelőtt is, a Hajdúság számtalanul fogadta erdélyi honfitársait, jó szívvel, de valós, igazi feltételek nélkül. Most már van hova jönniük! Közel ezren fordultak meg itt. Ma is 140—150 gyermek, anya, apa, negyszülő keresi a jobb jövőt, munkát és értelmes feladatot, otthont remélnek. Gondozásra szorulnak. Ez érthető, hisz valakit vagy valamit mindegyikük hátrahagyott: gyermeket vagy asszonyt, barátot, házat, földet, jószágot. Elfeledni úgysem tudja, legalább feledni szeretné! Vissza nem mehet többé, nyugat nem fogadja, maradni akar, maradnia kell! Szászok, svábok, románok, magyarok együtt, s mégis elkülönülten élnek e menekülttáborban. Más tervekkel, más lehetőségekkel, s ezzel járó indulatokkal! A befogadóállomásnak ma nem várt feladatokra kell berendezkednie. Mind kevesebb azok száma, akik munkát s vele együtt szállást lelnének. Növekszik a tartósan ottlakók száma. A befogadó Hajdú-Bihar, és a környező megyék csatornái már bedugultak. A 300 milliós, már említett elkülönített alap vészesen fogyóban van. Az ENSZ megnyíló alapja ugyan segíthet, de nem gyógyíthat be minden sebet. Többre van szükség! Tudom, ma égető gondokkal terhes a társadalom, a gazdaság, a közvélemény. Csendes belső forradalmat élünk át, sarkalatos törvények hordják hátukon oly ingatag felépítményünket. Újabb népvándorlás robbant az NDK-ból. Mindezt megértem, de tessék kérem azt is megérteni: az erdélyi menekültek ügye nem lehet csupán Hajdúszoboszlói, Hajdú megye és a Belügyminisztérium gondja! Országos összefogás kell itt! Segítséget kérek tehát önöktől, tőletek, képselőtársaim, az ország vármegyéitől, lakosságától, mindenkitől! Nem pénzt, nem használt ruhát, hanem elhagyott, helyreállítható tanyát, falusivárosi lakatlan épületek felderítését, és emberi munkahelyek felajánlását, mert enélkül a családok beilleszkedése elképzelhetetlen. Titkon egyszer azt reméltük, a népvándorlást kiváltó viszonyok odaát gyökeresen megváltoznak. Úgy tűnik, erre egyhamar nem számíthatunk. Hosszú-hosszú ál-