Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5292 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5293 A Karcag város gázhálózatába bekötött lakások száma az utóbbi öt évben kifejezetten önerős beruházások beindulásával szinte megduplázódott. Az öt év alatt a lakosság saját erejéből 40 kilométer hosszú gerincvezetéket és 2500 darab lakossági bekötést eszközölt. Mindezt közel 46 millió forint értékben. Sajnos ezt a nagy fellendülést a város határában lévő gázfogadóállomás kapacitáshiánya állította meg. így 1990 évtől Karcag városnak a TIGÁZ újabb gázvezeték építésére engedélyt éppen az átadó állomás leterheltsége miatt nem fog tudni kiadni. Választóim körében ez a sajnálatos tény igen nagy felháborodást okoz, annál is inkább, mivel ma a leggazdaságosabb környezetbarát fűtési mód a gázfűtés, melyet mindenütt segítettünk is ezidáig, és így törvényszerű, hogy minden család szeretné a lakásába a gázt, amennyiben lehetősége van bevezetni. Jelenleg a városi tanács több száz gázvezetési kérelmet tart nyilván, melyet nem tud megoldani. A problémát a tanács vezetése már korábban felismerte, 1987-től a kérdéskörben folyamatos tárgyalásokat végeztünk a megyei tanács, a TIGÁZ és a GOV vezetőivel, sajnos mindezidáig eredménytelenül. A válasz általában ugyanaz volt: fejlesztésre pénz nincs, pedig mi nagyon szívesen, erőnket megfeszítve beszálltunk volna a fejlesztésbe városi pénzeszközből is. A gázfogadó-állomás cseréjének becsült költsége egyébként 36 millió forint. Szeretnénk tájékoztatásul közölni, hogy a városunk fejkvóta szerinti éves fejlesztési lehetősége a legújabb számok alapján 12 millió forint. Ez az oka annak, hogy semmi kilátásunk arra nincs, hogy saját erőből tudjuk azt a problémát megoldani, így kérdezem ezután, hogy a fenti két nagy országos kiterjedésű vállalat, akik részesülnek egyébként a gázszolgáltatás bevételéből, hiszen a fejlesztéshez szükséges pénzt saját bevallásuk szerint is elméletileg kitermelik — én ezt a GOV vezérigazgatójától tudom, miért nem tudják a bővítési feladatokat előrelátva ütemezni és folyamatosan megvalósítani a lakosság ellátása érdekében? Miért kell helyettük az amúgy is lefaragott költségvetésű helyi tanácsoknak, illetve végső soron az állampolgároknak biztosítani a fedezetet. Nem elég az, hogy a tanácsi pénzeszközök hiányában, ha az állampolgár a lakását a kor igényének megfelelően komfortosabbá szeretné tenni, akkor a saját költségén építi ki az utcájában a gázvezetéket, az utat a szennyvízcsatornát, sőt még a telefont is, most a teljesen városon kívül lévő gázátadó állomás költségeit is a nyakukba kívánják varrni. Jelenleg Karcag város tanácsa részben állami támogatással, de mellette jelentős tanácsi fejlesztési összeggel vesz részt például a telefonhálózat fejlesztésében és korszerűsítésében. Az ivóvízhálózat bővítésében, az arzénmentesítésben. Emellett az intézmények, iskolák üzemeltetését és egyéb fejlesztési feladatokat is el kellene látnia, mint minden más településnek, amire már alig-alig marad pénz. A GOV vezérigazgatójával történt legutóbbi tárgyalásom során tájékoztattak, hogy a korábbi Ígéretüknek megfelelően a gáz átadó-fogadó állomás bővítését az országban még további 16 hasonló helyzetű állomással együtt szereplő bővítési programban október elején az Országos Kőolajipari és Gázipari Tröszt igazgató tanácsa elé terjesztették, sajnos pénz hiányában mindezt elutasították. A fentiekben országosan említett 16 állomás között Szolnok megyében jelenleg 5 gázátadó állomás, 5 település vár bővítésre. így Karcag, Törökszentmiklós, Fegyvernek, Mezőtúr és Abony is, akik a tanácsi részvállalás mellett sem tudják megoldani a problémájukat, mert nem segít rajtuk senki. Tudomásom szerint a fentieken túlmenően országos szinten a jövőben mintegy 30 állomás kerül hasonló helyzetbe. Mindez — úgy gondolom — az állampolgárok közérzetét, hangulatát igen kellemetlenül befolyásolja. Kérem tehát az ipari miniszter úr hathatós támogatását a probléma mielőbbi megoldása érdekében, elsősorbanválasztóim, de az érintett összes település lakóinak megnyugtatása érdekében. Várom miniszter úr kedvező válaszát. ELNÖK: Az interpellációra Horváth Ferenc ipari miniszter válaszol. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy előrebocsássam, hogy a legjobb szándékom ellenére sem tudok egyértelműen pozitív választ adni az interpellációban felvetett kérdésre. A 70-es évek végéig a gázátadó állomások és az elosztó hálózatok létesítésére nagyon jelentős központi pénzeszközöket fordított a kormányzat. Lényegében ebben az időszakban ezek a hálózatok állami pénzekből valósultak meg. Később ezek az állami hozzájárulások csökkentek és ezt fokozatosan az adott településen a fogyasztók a tanácsok hozzájárulása töltötte ki. Gyakorlatilag 1987—1988-ra olyan helyzet- alakult ki, hogy megszűnt az állami célcsoport és lényegében a gázátadó állomások, illetve a településeken belüli hálózatok fejlesztési költségeit a lakosság, a fogyasztók álták. A lakosság, az ott működő vállalatok és egyéb fogyasztók. Ilyen módon 1981-től kezdődően fokozatosan egyre nagyobb pénzeszközök bevonásával mintegy 238 településen történt meg gázátadó állomások és elosztó hálózatok létesítése, illetve bővítése. Karcag esetében 1967-ben létesült a gázátadó állomás, tehát még kifejezetten állami pénzből és hosszú ideig történt fogyasztók bekapcsolása kifejezetten állami eszközökből. Most olyan helyzetben van Karcag, mint amilyenben jó néhány éve az országnak nagyon sok települése, rendkívül sok lakosa, rendkívül sok gázfelhasználója, azaz hogy a jelentősen megcsappant állami források következtében csak saját erőből képes a fejlesztést megoldani. Tehát nem arról van szó, hogy Karcag hátrányos helyzetben van, hanem egy korábbi előnyös helyzetéből illeszkedik be abba a helyzetbe, ami előnyösnek semmiképpen sem nevezhető, de igazodik az ország gazdasági lehetőségeihez. Arról van szó ugyanis, hogy elvileg valóban megtermeli az OKGT azokat a jövedelmeket, amire a képviselő úr hivatkozott, de ezeknek a jövedelmeknek az adózás utáni nagysága meglehetősen széles spektrumú fejlesztéseket tesz szükségessé. Elemi érdekünk az, hogy biztosítsuk a meglévő gázhálózat és földalatti gáztároló működőképességét, tudjuk biztosítani a ku-