Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4089 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4090 mezőgazdasági földek jelenlegi kezelőjét most minden további feltétel nélkül, elhamarkodottan tulajdonossá nyilvánítsuk. Ezzel ugyanis nemcsak jót tennénk, egy sor ésszerűtlen, át nem gondolt, képtelen döntést a jogállam eszközrendszerével szentesítenénk hosszú távon. Nem vonatkozik ez a megjegyzés az ellenértékért megszerzett korábbi állami tulajdonban lévő földekre. Tisztelt Országgyűlés! Bármennyire fájdalmas, de már nem orvosolhatunk visszamenőleg minden földtulajdonnal összefüggő sérelmet. Nem tudom eldönteni például, hogy mehetnénk vissza a Rákosi-rendszer jogon kívüli eszközökkel való földfoglalásainak rendezéséig. A tárgyalt módosítást, az elmondott észrevételekkel kiegészítve, csupán az 1959—61-es nagy kollektivizálási kampány alatt és után előidézett legfájóbb anomáliák felszámolására alkalmas. Felnőtté avatja a földtulajdont a földhasználat kérdéseiben a tsz-eket. Ennél többet szerintem jelenleg nem tehetünk. Tisztelt Képviselőtársaim! A földtulajdonrendezés munkálatai során jelentős állomáshoz érkeztünk. Tudjuk azonban azt is, hogy e szerteágazó kérdéskör egyes részelemeinek vitája korántsem került nyugvópontra. Sok még a tennivaló ahhoz, hogy a földhasználat és a földforgalom terén kitűzött céljainkat elérjük. A törvényalkotó munka tehát tovább folytatódik. Engedtessék meg, hogy egy gondolat erejéig erre a munkára utaljak. Meggyőződésem, hogy akkor járunk el helyesen, ha az elmúlt évek ide vonatkozó hibáinak helyrehozatala mellett marad elég figyelmünk arra is, hogy a nehéz munkával, esetenként belső indíttatásunkkal is viaskodva létrehozott, alapvetően a nagyüzemekre épülő mezőgazdaságunk teljesítménye ne törjön meg. Ugy gondolom, én ezzel nem a magánszektor ellen szólok és nem előnyöket kérek a nagyüzemeknek. Nem teszek ilyet, mert ez meggyőződésem ellenére való és eddigi érdekképviseleti munkám hitelét is rontaná, hiszen számtalan fórumon harcoltam a monopolhelyzet ellen, hangsúlyozva annak népgazdasági szintű káros hatásait. Ezzel szemben vallom, hogy az alulról jövő igényekből táplálkozó és nem felülről, esetleg taktikai okolból vezérelt, hamis illúziókkal kecsegtető magángazdaság létrejötte a mezőgazdaságban a jelenleginél egészségesebb versenyhelyzethez vezet. Ennek azonban előfeltétele, hogy legyenek olyan bátor vállalkozók, akik mezőgazdaságunk jelenlegi jövedelmezőségi viszonyainak ismeretében sem riadnak vissza a mezőgazdasági magánszférában rájuk nehezedő kockázattól. Ha vannak, illetve lesznek ilyenek, akkor úgy gondolom, hogy ezek megérdemlik, hogy erőfeszítéseiket társadalmunk őszinte elismerése övezze. Ennek pedig egyebek mellett egy valóban szektorsemleges földtörvényben is kifejezésre kell jutni. A törvénytervezettel egyetértek, elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Megadom a szót dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunknak, Budapest, 24. választókerület. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Tíz perc áll rendelkezésemre ahhoz, hogy meggyőzzem Önöket, fogadják el azt a törvénymódosító javaslatot, amelyet 12 pontban nyújtottam be az Országgyűléshez. A könnyebb érthetőség kedvéért engedjék meg, hogy az egyes §-októl eltérjek és csoportosítsam a mondandómat. Az első ilyen csomag az állami tulajdonban lévő ingatlanok kezelési jogának korlátozása. A második a mezőgazdasági szövetkezetbe, földbeviteli kötelezettség folytán bevitt földek tulajdonjogi ügye. A harmadik a volt községi, városi, — az úgynevezett államitartalékföldek — sorsa. Végül a tartós földhasználatba adott, de még jelenleg is ilyen formában nyilvántartott földek sorsa. A négy csomagból a volt városi és községi tartalékföldek ügye, tulajdonképpen kiesett mert a minisztérium a törvény tervezetének 14. §-át visszavonta. Egyszerűsítem a dolgomat azzal, hogy a végén kezdem. A tartós földhasználatba adott, de tulajdonban még nem lévő ingatlanok tekintetében azzal állok elő, hogy ez a magyar jogtól végleg idegen intézmény tűnjön el a magyar törvénytárból. Ezért voltam bátor javasolni, hogy javaslatomat szíveskedjenek elfogadni. Aki a tartós használatba vett föld használatbavételi díját megfizette, a törvény erejénél fogva legyen annak tulajdonosa. Valamivel bővebben kell szólnom az állami tulajdonban lévő ingatlanok kezeléséről. A jelenlegi szabályozás szerint ez a földtörvény, — bár a mezőgazdasági földekre gondol itt mindenki—valójában ingatlantörvény. Azokra az ingatlanokra is vonatkozik tehát, melyek valójában nem mezőgazdasági rendeltetésűek. A teljesen világos kép kedvéért mutatok rá: a társadalmi szervezetek kezelésében ma jelentős értékű állami ingatlanok vannak. Ha radikálisan nemlépünk és nem vonjuk meg a kezelőkjogát , hogy — kvázi tulajdonosként — eladják ezeket az ingatlanokat, akkor sorozatosan szembe kell néznünk ama képtelenségekkel, hogy a nagy értékű állami vagyontárgyakat 100 forintos, névleges értékenjátsszákát. Nem elfogadható eljárási rend az, hogy egy vidéki bíróságon, perjogászok agytornájával kell eldönteni hogy a visszavétel tárgyában most benyújtott kereset, alapos vagy sem. Itt a gyökerekig kell visszamenni. A bíróságnak a dolgát — és egyáltalán az egész ügynek a rendezését — azzal kell helyre tenni, hogy az ilyen állami ingatlanokat tulajdonosként nem lehet eladni. Ebből egyetlen társadalmi szervezet se csináljon magának tőkét. A módosító javaslataim között súlyban az itt megjelölt négyből én a mezőgazdasági szövetkezetekbe bejött földtulajdonnal kapcsolatos ügyet tartom. Tisztelt Képviselőtársak! Pozsgay Imre egyszer a többpártrendszernek a felszámolását Magyarországon történelmi balesetnek tekintette. Ha a demokrácia fejlődésében ez egy történelmi baleset volt, akkor legalább ekkora tévedés a mezőgazdasági szövetkezetbe bevitt földeknek az elvétele, melyet szemérmesen most megváltásnak nevezünk. Tisztelettel kijelentem Önöknek. Ez a megváltás nem egyéb, mint aparasztoknakatulajdonától való megfosztása! Ezt a téves eljárási módot másként nem lehet reparálni, csak azzal, hogy visszaállítjuk az eredeti állapo-