Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5237 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5238 nyos esetekben a büntetés végrehajtását a törvény elengedi. Ebből következik, hogy a közkegyelem egyik formája, éspedig az első és legfontosabb formája a végrehajtási kegyelem, vagyis a már jogerősen kiszabott büntetés elengedése akkor, hogyha a törvényben írt feltételeknek megfelel. A közkegyelmi törvényben írt második eset az eljárási kegyelem. Eljárási kegyelem azokban az esetekben, amelyeket az első szakaszban a törvény felsorol és úgy látható, hogy az ítélet meghozatala és a büntetés kiszabása a törvényben írt időtartamot nem haladná meg. A harmadik forma a mentesítés, büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól éspedig akkor, ha a kiszabott büntetés egy évet nem halad meg. A közkegyelem e formáinak az elfogadásával azonban nem minden esetben kerülhet sor, az 1. szakaszban foglalt feltételek esetében sem, a közkegyelem kedvezményének érvényesülésére. Ezeket az eseteket nem kívánom részletesen felsorolni, a törvénytervezet 3. oldalán megtalálhatók azok a szempontok, amelyek kizárják a kegyelem végrehajtását. Mindössze annyit tennék hozzá, hogy itt a korábbi időszakhoz képest jelentős változás tapasztalható. A korábbi közkegyelem hirdetések során minden esetben kivették ugyanis az állam elleni bűncselekményeket. Most a kémkedés kivételével nem találnak ilyen kivételt. Ez azzal függ össze — tisztelt Országgyűlés — hogy a szeptemberi-októberi együttes ülésszakon az Országgyűlés elfogadta a Büntető Törvénykönyv új fejezetét, amely a politikai, illetőleg államellenes bűncselekményeket új módon fogalmazta meg. Azt gondolom tehát, ismét utalva a kémkedésre, amely speciális eset, és amelynek lényeges elemei nem változtak, a közkegyelem mostani kihirdetése éppen alkalmat teremt arra, hogy a korábbi Büntető Törvénykönyv alapján elítéltek, ha egyébként a feltételeknek megfelelnek, akkor kegyelemben részesülhessenek. Szeretnék egy téves megfogalmazásra utalni. Tudniillik a 3. oldalon felsorolt és a kizárást eredményező pontok között a 23. sorszám alatt a BTK 316 szakasza, (2) bekezdés f) pontja szerepel olyanként, amely ugyancsak kizárja a közkegyelemben való részesülés lehetőségét. Ez a pont a lopás egyik minősített esete, éspedik a besurranással elkövetett lopás. Eredendően a törvényalkotók szándéka nem erre, hanem a betörés lopás kizárására irányul, ez pedig az említett szakasz (2) bekezdésének nem az f), hanem a d) pontja. így tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés fogadja el ezt a módosítást és ennek megfelelően a betöréses lopás elkövetőit zárja ki a kegyelemben való részesülés lehetőségéből. Mindössze egyetlen megjegyzésem volna még, éspedig az, ha bizonyos bűncselekmények esetében közkegyelmet hirdet az Országgyűlés, akkor logikus, hogy a szabálysértések esetében, amely köztudottan kisebb jelentőségű magatartási forma, ugyancsak részesedhessenek kegyelemben azok, akiket elzárással büntettek. Ez a mi számításaink szerint, a büntettek esetében összesen körülbelül 6000, szabálysértések esetében körülbelül 600 elitéltet érint. Még egyszer kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. (Taps). ELNÖK: Bejelentem, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a törvényjavaslathoz külön előadót nem állít. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványt sem a bizottságok, sem a képviselők nem nyújtottak be, indítványozom, hogy az általános és a részletes vitát együttesen folytassuk le. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést: egyetért-e az együttes tárgyalásra tett indítványommal? Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom: az Országgyűlés 301 igen, 1 nem, 0 tartózkodással úgy döntött, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytatja le. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván felszólalni. Úgy látom, hozzászólás nincs. Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést: elfogadja-e a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot azzal a módosítással együtt, amelyet a beterjesztő minisztertől hallottunk? Kérem szavazzunk! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 287 igen, 5 nem, 14 tartózkodó szavazattal elfogadta a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. (Taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! 5. napirendem pontunk, a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következik. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminisztert illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügy miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánnék hosszas bevezetőt tartani, hiszen a kiosztott törvényjavaslat és a hozzácsatolt indoklás önmagáért beszél. Lényegében arról van szó, hogy amikor tavasszal elfogadtuk a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényt, akkor egy meghatározott eset lebegett a szemünk előtt, éspedig az, amikor két variáns között kell dönteni. Ennek a döntéstípusnak a modelljéből következett, hogy abszolút többséget írt elő a törvény a népszavazásra feltett kérdés eldöntésére. Most — mint ahogy azt a tisztelt Országgyűlés tudja — olyan népszavazás kiírására kerülhet sor az elkövetkezendő időben, amely nem két variáns, hanem három variáns közötti döntést is igényelhet, máskor esetleg természetesen akár többet is. Ebben az esetben indokolatlannak tűnik az, és valószínűleg soha nem lehetne elérni technikailag, hogy az abszolút többséget, tehát az 50 százalék plusz 1 szavazatot követeljük meg a döntés érvényességéhez. Ezért javasolja a Kormány a törvény olyan megváltoztatását, amely szerint egyszerű többség elegendő ezekben az esetekben az érintett kérdések eldöntéséhez. A törvényjavaslat néhány más technikai rendelkezést tartalmaz. Ezekről nem kívánnék beszélni. Itt az időközben elfogadott új választójogi törvénnyel való összhang megteremtéséről van szó. Kérem tehát, szíveskedjenek a benyújtott törvényjavaslatot elfogadni. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy ehhez a törvényjavaslathoz sem érkezett módosító javaslat, indítványozom, hogy az általános és a rész-