Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5211 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5212 tőén munkaképesnek lennie 1990. január l-re. Ez esetben a rátermett vezetőségnek, mindenekelőtt az elnök és helyettesi személyének, valamint az általuk kiválasztott középvezetők helyzetének a stabilitása perdöntő már az indulás előtt is. Mindezen érvek alapján merült fel a kérdés bizottságainkban: vajon a pillanatnyi megegyezés politikai szempontját, avagy a mostani és az új Országgyűlés, vele a jogállamiság szakmai—politikai jelentőségű láncszemének a javát tekintjük-e fontosabbnak? Tisztelettel kérem elnökünktől javaslatunk megszavaztatását, Önöktől pedig kedves képviselőtársaim a javaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim! Az elmúlt ülésszakon személyes bírálatot kaptam azért, mert elengedtem a vitát, s a hosszúra nyúlt vita miatt sokan nem jutottak az alagsori étteremben ebédhez. Szeretném elérni, hogy a vitában esetleg elhangzó módosító javaslatokat a bizottság az ebédszünetben tudja elbírálni, s kérem, hogy segítsenek ehhez hozzá azzal is természetesen, hogy igazítsák, ha úgy tetszik, kurtítsák ehhez hozzászólásukat. Most dr. Ballá Éva képviselőtársunk szólal fel. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányerejű törvényt tárgyalunk, melynek súlya megegyezik az Alkotmánybíróságéval. Ezért is tartják a szakértők a számvevőszéket gazdasági Alkotmánybíróságnak. A múlt hét péntekjén is sokadszor és érdemben módosított javaslat szerint, ha már működne a számvevőszék, ez évben körülbelül 800 milliárd forint felhasználását ellenőrizné. Mindezek különös alaposságot kívánnak részünkről a javaslat tárgyalásakor. Túl sok feladatunk azonban úgy tűnik, már nem maradt, mivel az elmúlt hetek információi alapján a döntés a számvevőszékről valahol már megszülethetett. Noha nekünk kellene döntenünk az intézmény alapfeladatáról és az ehhez szükséges szervezetről, már tudjuk a sajtóból, hogy folyik a munkatársak toborzása egy létszámában és területi felépítésben is pontosan kidolgozott szervezet részére. A jelentkezőknek a pályázatokat a terv- és költségvetési bizottság elnökéhez kell benyújtaniuk, október 25-ről november 3-ra módosított határidőig. A 290 fős létszámra már azelőtt javaslat született, mielőtt meghatároztuk volna, hogy mivel is foglalkozzon a Számvevőszék. Döntés született a KNEB vagyona nagy részének a Számvevőszék javára történő átadásáról. Tudjuk, hogy öt regionális szervezettel fog rendelkezni, holott mindezekre a törvényjavaslat szerint a Számvevőszék elnöke tehetne majd javaslatot. Azt is tudjuk, hogy a szervezet kiszemelt, leendő számvevői november elején, tehát már a napokban az NSZK-ba utaznak tanulmányútra. Egy gyakorlatilag kész szervezettel állunk szemben, amely már csak a testére szabott törvény meghozatalára vár. A múlt hét péntekén a terv- és költségvetési bizottság már a Számvevőszék vezetésére jelölteket is meghallgatta. Az események túlságosan előreszaladtak. Kész helyzet előtt állunk, önálló döntésünk lehetősége megkérdőjelezhető. Vagyoni, személyi, költségvetési támogatási döntések előzték meg a mai törvénykezést, melyeknek az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint csak ezután kellett volna következnie. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a Nemzeti Kerekasztal mellett született megállapodástól eltérően a törvényjavaslat nem került a háromoldalú gazdasági szakbizottság elé, és ami ennél sokkal fontosabb, az a probléma, amit Szabó Kálmán professzor úr említett. Tehát, ami az alkotmánymódosítási javaslatban is szerepel, hogy kerüljön bele a törvényjavaslatba az a megállapodás, amit mindhárom fél elfogadott, hogy a jelenlegi Országgyűlés csak egy elnökhelyettest választhat meg. Ez a háromoldalú tárgyalások egyik sarkalatos megállapodása volt, amit viszont e törvényjavaslat megszeg. Kedves Képviselőtársaim! Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is bízunk erre a szervezetre, mennyire megalapozott ez a javaslat? A jogi bizottság múltheti ülésén felmerült, hogy a javaslatot csak az általános vitára tartják alkalmasnak. Az Igazságügyi Minisztérium elégtelennek tartja a összeférhetetlenségi garanciákat. A terv- és költségvetési bizottság múlt pénteki ülésén vita folyt az ellenjegyzés, a költségvetési támogatás fogalmáról. A mostani javaslat olyan fogalmakat kezel elfogadott és világos kategóriaként, amelyről a szakemberek vérre menő vitákat folytatnak. Ezek nem csupán szakmai kérdések, hanem súlyos politikai következményei vannak. Talán elég, ha most csupán az állami vagyon fogalmának és körének tisztázatlanságát említem. A javaslat ennek az óriási és a hazai működőtőkének döntő részét kitevő, ám de ismeretlen nagyságú vagyonnak az értékváltozását kívánja ellenőrizni. A törvény azonban nem tesz különbséget még az állami vállalatok vagy a költségvetési intézmények ellenőrzése között sem. Még csak az indoklás sem utal a felállítandó vagyonkezelő szervezet szerepére, amely döntően befolyásolja majd az ellenőrzés módját, persze az állami vagyon fogalmának és körének tiszázása után. Most az előterjesztésben hallottunk erről gondolatokat, azonban ennek a törvényben kellene szerepelnie. Ma túlságosan nagy a szakadék a számvevőszék megcélzott feladatai és lehetőségei között. A Számvevőszékek Nemzetközi Szervezetének limai nyilatkozata szerint a számvevőszéki ellenőrzés célja a szabályoktól, előírásoktól való eltérések feltárása. A szabályrendszer legfontosabb eleme az államháztartási törvény, amelynek megalkotására 1987 szeptemberében hoztunk határozatot, azonban a határidő már lejárt és várhatóan csak 1991 elején lép hatályba. A jelenlegi szabályok pedig nem adnak megfelelő eszközt az ellenőrzéshez. Ha arra gondolunk csak, hogy az 1988. évi zárszámadásban az állami nagyberuházások nem szerepeltek az államháztartási mérlegben, akkor jól látható, mit érhet az ellenőrzés, ha semmi nem szabályozza, még több tízmilliárdos tételek esetében sem az elszámolás módját. A Heti Világgazdaság múlt heti számában azt is tudhatjuk, hogy az általunk tavaly elfogadott 10 milliárd forintos államháztartási hiány más módon számítva a Statisztikai Hivatal szerint az 50 milliárd forintot is meghaladja. De a 10 milliárd elszámolása a mai elszámolási rendszerben semmiféle jogi normát nem sért, a számvevőszék sem emelhetne ellene kifogást.