Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5195 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 3(Mn, hétfőn 5196 mértékű eladósodása és különösen annak keletkezése mindenképpen indokolja, hogy az ország felelős vezetése kiemelt figyelmet fordítson e kérdésre. A Számvevőszék megkülönböztetett figyelmet fordít a javaslat szerint a költségvetésnek mind a belső, mind a külső hitelfelvételére, s azok felhasználására is. Nem véletlenül került az Alkotmányban és megszövegezésre az a szándék, amit a törvényjavaslat is átvett: a hitelfelvételt ellenjegyzési kötelezettséggel korlátozza. Az Alkotmány módosításában alapított ellenjegyzésijog több irányból is vitát váltott ki. A nemzeti kerekasztal által elfogadott szöveg szerint az ellenjegyzési kötelezettség a költségvetés hitelfelvételeit és hiteltörlesztéseit terheli. Szakmailag bizonyos mértékű korrekció vált szükségessé, ugyanis az eredeti megfogalmazás nagymértékű beavatkozást jelentene a Kormány jogkörébe, napi tevékenységébe. Gyakorlatilag a Számvevőszék minden egyes kifizetés-folyósítást vizsgálna és ellenjegyezne. A bizottság elismerte az ellenjegyzési jog indokoltságát, de olyan módosítást javasolt, amely a hitelfelvételekre vonatkozó szerződések tekintetében köt ki ellenjegyzési jogot a Számvevőszék számára. Ez annyit jelent, hogy az éven belüli likviditási hitelek esetében csak a keretszerződések kerülnek ellenjegyzésre, nem pedig azok részteljesítései. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési feladatai közé felvételre került az APEH és a helyi tanácsok adóztatási tevékenysége. A helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenőrzését az államháztartás bevételi oldalának teljeskürű figyelemmel kísérése is indokolja. A Pénzintézeti Központ államigazgatástól független, külső ellenőrzés nélkül végzi sokrétű, állami és lakossági érdekeket egyaránt érintő tevékenységét. Ezen kíván változtatni a törvényjavaslat azzal, hogy az Állami Számvevőszék feladatkörébe sorolja a Pénzintézeti Központ ellenőrzését is. Az állami költségvetés nagyszámú intézményeivel kapcsolatban az Állami Számvevőszék az ellenőrzés lehetőségét tartja fenn magának. Hasonló ellenőrzési jogkörrel rendelkezik az állami támogatások felhasználását illetően is, minden olyan intézménynél, ahol ilyen előfordul, mint például a tanácsoknál, alapítványoknál vagy más szervezeteknél. Az Állami Számvevőszéknek az állami vagyon kezelésének ellenőrzésére irányuló feladatmegfogalmazásánál nem voltunk könnyű helyzetben. Az talán egyértelműnek tűnik — legalábbis a törvényelőkészítők szemében —, hogy az állam vagyonkezelési tevékenységének ellenőrzése nem maradhat ki a számvevőszéki feladatok sorából, és annak mikéntje is különös figyelmet érdemel. Komoly problémát okoz azonban az, hogy a vagyonkezelésre vonatkozó jogszabály ma még csak előkészületben van. Hangsúlyozni kell, hogy a Számvevőszék a vagyonkezelést és nem a gazdálkodást kívánja ellenőrizni. A megalkotandó vagyonkezelői szervezetek fogják azt vállalati mélységben vizsgálni, hogy ez a tevékenység mennyire eredményes. Feltételezem, éppen az erős és mindenképpen jogos társadalmi igény következtében, a vagyonkezelő szervezetek megalakulásáig az átalakuló vagy vegyesvállalattá formálódó társaságok esetében a Számvevőszék ellenőrzéseket fog végezni annak érdekében, hogy ne történjék meg az eddig jónéhány esetben vélelmezhető nemzeti vagyon kiárusítása. Egyesek lehetetlennek tartják a tulajdonreform megvalósításáig az állami vagyon kezelésének ellenőrzését. A törvényjavaslat kidolgozásában résztvevők azonban teljes meggyőződéssel vallották, s teszik azt ma is, hogy a törvényhozó hatalom ellenőrző szerve nem térhet ki ezen feladat elől. Meggyőződésünk, hogy a tulajdonreform megvalósításáig is felelősség terheli a törvényhozást, és a végrehajtó hatalmat is, hogy tegyen meg mindent a tulajdon védelme és hasznosságának javítása érdekében. A Számvevőszék feladatai közé tartozik az Országgyűlés elé kerülő kormányprogramok és az állami kötelezettségvállalással járó beruházási előirányzatok előzetes vizsgálata. A számvevőszéki vélemény alapján lehet megalapozottá tenni az ilyen jellegű döntéseket és a beruházások előrehaladtával vizsgálni azok teljesítését. Ezek a vizsgálatok nélkülözhetetlenek az állami pénzekkel történő gazdálkodás hatékonyságához, és ez az ellenőrzési funkció régen szükséges hiányt fog pótolni. Az állami pénzeszközökkel való gazdálkodás keretében a Számvevőszék ellenőrzi az államháztartás és a Magyar Nemzeti Bank közötti hitelkapcsolatokat. A 17. § szerint évenkénti gyakorisággal. A bankjegy és érmekibocsátásra vonatkozó adatokat azonban csak szabályszerűségi szempontból, és a Parlament megbízása alapján ellenőrizheti a Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék a társadalombiztosítási alap pénzeszközeinek kezelését és felhasználását is ellenőrzi. Mérlegelés tárgyát képezte az a kérdés, vajon a Számvevőszék miért ellenőrizze az alap pénzeszközeit, hiszen annak belső önkormányzata van. Ettől azonban súlyosabbnak bizonyult az az érv, hogy az alap az állami pénzeszközök mellett olyan széles társadalmi rétegek pénzeit kezeli, amelyek közpénznek minősíthetők. Ezen pénzeszközök értékmegőrzéséhez pedig kiemelkedő fontosságú társadalmi érdekek fűződnek, amit az is jelez, hogy a nemzetközi gyakorlatban is mindenütt a Számvevőszékek ellenőrzése és megkülönböztetett figyelme kíséri a hasonló alapok pénzeszközeinek kezelését. A Számvevőszék a pártok gazdálkodásának csak a törvényszerűségét ellenőrzi. A feladat megfogalmazása a párttörvény rendelkezéseivel összhangban áll. A törvényjavaslat II. fejezete az Állami Számvevőszék szervezetével foglalkozik, és meghatározza vezetőit. A szervezet jóváhagyását az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Ahol a döntés alapját az elnöknek a szervezetre és a költségvetésre vonatkozó javaslata képezi, amelyet a terv- és költségvetési bizottság véleményével is Idegészít. A Számvevőszéknek olyan szervezetet indokolt kialakítania, amely garantálja a törvényben elfogadásra kerülő feladatok ellátását, a sajátos kollégiumi munkamódszert és a vidéki regionális hálózat létrehozását. Feltétlenül szükségesnek látom azt is, hogy a szervezet kialakítása, a munkamódszerek megválasztása a törvényben meghatározott jogi garanciákkal további