Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-62
5171 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5172 ELNÖK: Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy határozattal nemzeti ünneppé nyilvánítsuk október 23-át. Kérem az Országgyűlést, hogy szavazzon. {Megtörténik) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 42 igen, 200 ellenszavazattal, 51 tartózkodással, nem fogadta el a javaslatot. Ezek után a képviselő kezdeményezésére ugyancsak szavazásra teszem fel a kérdést, hogy az Országgyűlés egyetért-e azzal, hogy határozattal munkaszüneti nappá nyilvánítsa október 23-át. Kérem, hogy szavazzon az Országgyűlés. (Megtörténik) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 38 igen szavazattal, 224 ellenszavazattal és 29 tartózkodással, nem fogadta el a képviselő javaslatát. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a 9. napirendi pontunk tárgyalására, amely az állami tulajdonban, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztató. A napirendi pont előadója dr. Békési László pénzügyminiszter. Megkérdezem, hogy a vaskos előterjesztéshez kíván-e a miniszter úr kiegészítést fűzni? Átadom a szót. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Jól tudom, hogy kilenc órai munka után, késői órán, az elmúlt órák emelkedett hangulatában, amikor a Ház levegőjében kitapintható az érzelmek hullámzása fölöttébb hálátlan szerep visszatérni a két lábon járó realitásokhoz. Mert azt is mondhatnám, hogy Önök kérték, mi teljesítjük. (Derültség.) Kérek néhány perc türelmet. Kötelességem megtenni, ellenkező esetben nem értelmezhető az írásos előterjesztés. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatót és nem tételes precíz elszámolást terjesztek Önök elé a társadalmi szervezetek vagyonáról, valamint költségvetési támogatásáról. Nem csupán az előkészítés rövid ideje és még kevésbé a jószándék hiánya korlátoz abban, hogy a tájékoztató teljeskörű és precíz elszámolás legyen. A feltételek hiányoznak ehhez. Nem tudunk valós képet adni a szervezetek tulajdonában, illetve kezelésében lévő ingatlanvagyon pontos értékéről. Hiszen azok nyilvántartása nem a reális forgalmi értékek, hanem különböző időpontokban született, úgynevezett nyilvántartási értékeket tartalmaz. Ez alól mindössze az elmúlt egy-két évben befejezett beruházások képeznek kivételt, hiszen azok a beruházási költségekkel azonos összeggel kerültek a nyilvántartásba. Meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma általános. Nem korlátozódik a társadalmi szervek vagyonnyilvántartására. Ma Magyarországon az állami vagyon túlnyomó többségét azok kezelői, akár vállalatokról, akár intézményekről legyen is szó, ilyen irreális értékkel tartják nyilván. Mindebből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy belátható időn belül, amikor ennek technikai feltételei megteremthetők, elkerülhetetlen az állami vagyon újraértékelése és értékének folyamatos karbantartása. Erre jelenleg csak a tulajdonos, vagy a kezelő változásakor kerül sor, akkor is csak abban az esetben, ha a vagyon- illetve a kezelői jog értékesítésre, eladásra kerül. Hogy a vagyonnyilvántartás adatai mennyire nem alkalmasak megalapozott következtetések levonására, arra mindössze egy példát említenék. A Központi Bizottság Jászai Mari téri székházának értéke a nyilvántartások szerint 310 millió. A nem egészen 12 milliárd forint összesített értéken nyilvántartott vagyontömeg forgalmi értéke tahát a valóságban annál lényegesen több. Hiányos a tájékoztató azért is, mert egy-egy ingatlan vegyes kezelői jogának valódi értékét, adatok hiányában, nem tudja bemutatni. Torzítanak az adatok a költségvetési támogatás összesített bemutatásakor is. Aligha kell bizonyítanom, hogy 1968-tól, tehát az első olyan évtől kezdve, amikor a költségvetési füzetekből kimutatható volt az MSZMP, illetve más társadalmi szervezetek támogatása, napjainkig 47,4 milliárd forint összegű költségvetési támogatás, illetve a párt a KISZ és a szakszervezet közvetlen irányításával működő vállalatok 8,6 milliárd összegű adójának átengedésével, együttesen 56 milliárd forintos támogatást jelent folyó áron, ami valorizálás nélkül alkalmatlan a közgazdasági elemzésre. Am a tájékoztató az elkerülhetetlen hiányosságok és torzítások ellenére alkalmas lehet arra, különösen a legfontosabb, ötmillió forint értéket meghaladó létesítmények, ingatlanos tételes felsorolására, hogy az Országgyűlés képet kapjon arról az infrastruktúráról, amelyet az MSZMP, illetve a társadalmi szervezetek kezelnek. A nyilvántartások adatai szerint ez az infrastruktúra 1384 olyan épületet tartalmaz, amelyet apáit és atársadalmi szervek kizárólagosan kezelnek és további, közel 1500 olyan épületet, ahol a kezelői jog más szervekkel megosztott. Arra is alkalmas a tájékoztató, hogy kiderüljön, a költségvetés milyen mértékben vett .részt e szervezetek működtetésének és fejlesztésének finanszírozásában. Az elmúlt 31 év alatt, tehát 1957-től, az MSZMP működésének költségeit 21 százalékban fedezte az állami támogatás, 75 százalékát pedig a párttagok tagdíja. Ez az arány 1988-ra lényegesen megváltozott. Hisz az elmúlt évben az állami támogatás a párt összes bevételi forrásainak több mint 50 százalékát tette ki. Az utolsó tíz esztendő állami beruházásainak 4,3 milliárd forintos összege egyenlő a nyilvántartott vagyon értékének 54 százalékával. A torzítás itt nyilvánvaló, ám az adat így is figyelmet érdemel. Más társadalmi szervezetek, mint a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, vagy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság működését teljes körűen állami költségvetési támogatás finanszírozza. Kétségtelen, hogy a párt és egyéb társadalmi szervezetek, mint a KISZ, szervezeti életük apparátusuk működtetése mellett állami feladatokat is ellátnak. A társadalomtudományi kutatások egy része, az úttörő és ifjúsági feladatok bizonyos hányada, valamint e szervezetekben dolgozók üdültetése éppúgy hozzátartozik az állami feladatokhoz, mintha azt állami vagy szakszervezeti intézmények végezték volna. Aligha mondható el mindez a széles körű pártoktatásról, amely minden megyében megtalálható továbbképző intézményekben, részben saját apparátusának munkatársait képezte, részben a sokáig uralkodó ideológiát terjesztette.
