Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5167 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5168 Amikor döntünk, arra gondoljunk, hogy az ünnepre nem az ünnepelteknek van szükségük, hanem nekünk. Az ünnep arra való, hogy átélhessük benne azt, amik szeretnénk lenni: önzetlenek, jószívűek, hősök, szabadok és magyarok. És az az ünnep a nemzet ünnepe, amellyel egy nép legteljesebben azonosulni tud, amelyben leginkább fölismeri önmagát. Ez volt nekünk mindig 1848. Az újkori értelemben vett nemzetté válás után az első nagy kísérlet a haladás útján, a szabadság felé törekedve önmagunkká válni. A pártok ezért tülekednek az ünnepek körül. Nem kell annyit beszélni, magyarázni, egy ünnep zászlóra tűzése többet ér hat programbeszédnél. Az ünnep olyan a politikában, mint a jogban a precedens. Ehhez nem kell fogalmi meghatározás, csak átélhető példa, esemény, érzés, úgy ahogy az volt akkor. Kétségtelen, most 56 az aktuálisabb, bár lényegében ugyanazt fejezi ki, mint a múlt századi 48. Én mégsem mondom, hogy cseréljünk nemzeti ünnepet, hiszen 48 sosem csak önmagát jelentette. Benne van minden azóta élt magyar forradalmi törekvése, és szabadságvágya. 48-ban ünnepeljük minden megvívott és meg nem vívott szabadságharcunkat a külső és belső önkény ellen. Ily módon a nemzeti ünnepben 56 is benne van. Egészen az utóbbi évekig ténylegesen is a márciusi ifjakban ünnepeltük az októberi ifjakat. Igaz, kényszerből. Egy nemzetnek sok ünnepe lehet, de nemzeti ünnepe csak egy! Amellyel a nép legjobban azonosulni tud, és a hagyományaival is megszentelte. 56-tal is azonosul, sőt most intenzívebben éli át mindennél, hiszen évtizedekig tiltva volt neki, és mert most készül végre beteljesíteni 56 álmát. Akármit csinálunk, október 23-a nagy ünnep lesz. Mert a népérzület azzá teszi! Egyébként a történelmi ünnepeket nem úgy rangsoroljuk, mekkora fordulatot hozott az ország életében, mennyi konkrét haszna volt, hanem hogy mit jelent, mit fejez ki, mit szimbolizál. Nem a hasznos, hanem az átélhető történelmi esemény válik ünneppé. A Kiegyezés nagy fordulatot hozott a nemzet életében, még sem lehet nemzeti ünnep, mert hiányzik belőle valami. A nép ünnepe nem lehet, de lehetne például a politikusoké, hiszen kiemelkedő politikai esemény a Deák-i tett. Nálunk mindig az volt a népszerű politikus, aki nagyot akart, de sajnos sosem az, aki nagyot cselekedett. Ha a nép alapítana a tudományos és művészeti díjak mellé politikusi díjat is, azt minden bizonnyal Deák-díjnak kellene neveznünk. Most nagy szükségünk volna olyan politikusokra, akik megérdemelnék ezt a díjat. Eddig ilyesféle rangsorolás fel sem merülhetett, hiszen minden politikusunkhivatalból zseniális volt és univerzális, ha a pályafutásukat nyomon követjük. Elnézést kérek a kitérőért. Végül is azt szeretném mondani, hogy a nemzeti ünnep, vagy nemzeti emléknap vita csak játék a szavakkal. Hisz mi más az ünnep mint emléknap, emlékező nap? A különbség talán csak annyi, hogy az ünnep az örömet, a diadalmast hangsúlyozza az eseményekben. Az emléknap a gyászost, a tragikust. Sajnos nekünk minden ünnepünk két pólusú, de az emlékezet szétválasztja a kezdetet és véget. A 48-as szabadságharc emlékét két nap teszi teljessé: március 15. és október 6. így válik ketté 56 emléke is. Ám itt a két nap tragikusan közel van egymáshoz. A fölemelő október 23. és a gyászos november 4. Nekünk nem az a dolgunk, hogy megszabjuk, miként emlékezzen a nép október 23-ára. Csupán az, hogy lehetővé tegyük számára a szabad és nyilvános ünneplést. Különben is el kellene felejteni az állami ünnep értelmetlen kategóriáját. Az állam egy bürokratikus szervezet, amelynek nagyon fontos szerepe van a maga helyén, de annál jobb, minél kevesebb látszik belőle. Ha már úgyis mindenhonnan kivonul, vonuljon ki az ünnepekből is. A nép ünnepeljen, ne az állam! A zászlórúd úgy sem tud lobogni. Vagyis: legyen pirosbetűs ünnep október 23-a, mindenféle jelző nélkül. A pirosbetű úgyis azt jelenti, hogy immár nemcsak a nép ünnepe, hanem a nemzeté is. És legyen ennek megfelelően munkaszüneti nap, mert régi szokás, hogy az ünnepet így is elválasztjuk, kiemeljük a hétköznapokból, hogy a saját korába, a mindennapiságába bezárt ember képletesen átléphessen az ünnep által egy történelmi, nemzeti dimenzióba, és szabadon kialakíthassa október 23-ához kapcsolódó jelzőit és szokásait. A munkaszüneti nap különben most jó ideig nem fogja ténylegesen megrövidíteni szerintem a népgazdaságot, hiszen 30 évig előre ledolgoztuk ezeket a napokat úgyis. Most — ahogy mondani szokás — csak csúsztatunk! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Varga Lajos képviselőtársunk kért szót, Pest megye 26. sz. választókerület. VARGA LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Tis2telt elnök úr! Elsősorban azért kértem szót, mert meg szeretném osztani azt a tapasztalatomat, amelyet az elmúlt hetekben szereztem. Mint új képviselő, rendre találkoztam a választókkal, és ezt a kérdést mindenütt feltettem: hogyan értékelik az október 23-a nemzeti ünnep és munkaszüneti nap dolgot. Gödön például egy fiatalember a következőt mondta — és ezzel közfelkiáltással egyetértett mindenki — : ennek az országnak nincsen szüksége több nemzeti ünnepre, gyakorlatilag arra van szükségünk, hogy dolgozzunk és minél előbb kivigyük az országot ebből a kátyúból. (Taps.) Mondom, ezzel a jelenlevők — nem voltak túl sokan, igaz, mintegy 20—22 fő — szinte közfelkiáltással egyetértettek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi politikai palettán résztvevőket szimbolizálta ez a kis tömeg. Tehát nem MSZMP-sek voltak jelen ezen a megbeszélésen. Foton, ahol papok is résztvettek ezen a kis megbeszélésen, amin résztvettem, szintén azt hangsúlyozták a jelenlévők, hogy inkább megbékélésre van szüksége ennek az országnak, és nem arra, hogy szembeállítsuk egymással a ma még igen érzékeny két tábort. Mert ezt el kell ismerni, van szembenállás. És hadd hivatkozzam itt a francia forradalom példájára, amit a közelmúltban ünnepelt a világ. Nem én találtam ki, úgy olvastam ezt: ott is el kellett telni 100 évnek, mire helyre tudták tenni azt, hogy ez tényleg a világ egyik legna-