Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-62
5135 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5136 egyetért szavazzon. (Zaj. — Felkiáltások: Benne van az anyagban!) Igen. Kérdem javaslattevő képviselőtársamat, hogy mivel ez a törvényjavaslatban szerepel, visszavonja-e ezt az indítványát? (Közbekiáltás: Nem kell visszavonni!) Nem értjük. BALOGH ANDRÁS: Igen, visszavonom. ELNÖK: Köszönöm. Következik a határozathozatal. Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Munkásőrség megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Taps.) Határozatot hirdetek: Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 274 egyetértő, 6 ellenző és 31 tartózkodó szavazattel elfogadta. Rátérünk újabb napirendi pontunkra, az 1956-os népfelkeléssel. .. (Közbekiáltás: ebédszünetet kérünk.) Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen egy napirendet szeretnék még az ebédig — úgy vélem, nem hosszú vita után — elfogadásra javasolni. Legyen erre ennyi türelmük Tehát rátérünk újabb napirendi pontunkra: az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A Kormány megbízásából benyújtott törvényjavaslatot szétosztottuk. Indítványozom, hogy a törvényjavaslattal együttesentárgyaljuk meg a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott, a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott, vagyis internált, valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról szóló országgyűlési határozat-tervezetet is. A bizottság a határozattervezetet Zsidei Istvánné képviselőtársunk javaslata szerint módosította. így én kérem, hogy a 306. számú bizottsági határozat-tervezetet tekintsük tárgyalási anyagnak. Úgy vélem, hogy az említett két előterjesztés tartalmilag szorosan összefügg, így indokolt együttes tárgyalásuk, természetesen külön-külön hozott határozat hozatal mellet. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel az együttes tárgyalási indítvánnyal. Aki igen, kérem szavazzon erről. (Megtörténik) Az Országgyűlés 273 igenlő szavazattal egyetértett az indítvánnyal. Dr. Bones Gyula államtitkár urat illeti a szó. DR. BORICS GYULA igazságügyi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Előre is elnézést kérek, szerintem meg fognak kövezni, de az előterjesztést szeretném elmondani, mert itt azért nagyon lényeges dolgokról van szó. Az elmúlt évek történelmi kutatásai alapján egyre világosabban látjuk, hogy a második világháború után bizonyos jelekben megnyilvánuló, majd a fordulat évei után teljesen kibontakozott politikai gyakorlat, különösen az állampolgári jogok semmibevétele, milyen tragikus eredménnyel járt. A tekintélyuralmi államnak az egyeduralmát gyakorló párt által irányított önkénye százezreket hurcolt meg, fosztott meg szabadságuktól, egzisztenciájuktól. Az eltorzult ideológia alapján az állampolgárok legszélesebb rétegeivel szemben alkalmazták a terror változatos formáit. Sokak koncepciós perek áldozatai lettek, megteltek a börtönök, az internálótáborok, másokat lakóhelyüktől, hivatásuktól, munkájuktól fosztottak meg. Különös figyelmet érdemelnek azok a méltánytalanságok, sőt a nemzet ellen elkövetett bűnös akciók, amelyek az ország egyes politikai vezetőit érték, s amelyek következtében anélkül, hogy többségük ellen büntetőeljárás indult volna, mégis, részben az ilyen eljárással való fenyegetettség folytán is a politikai életből való visszavonulásra, sőt nem kevesen a haza elhagyására kényszerültek. Gondolok elsősorban Nagy Ferenc miniszterelnökre, Varga Bélára, az Országgyűlés elnökére, Kővágó József főpolgármesterre, Pfeiffer Zoltánra, vagy Sulyok Dezsőre, de gondolok Kovács Imre országgyűlési képviselőre, Bán Antal miniszterre, Kéthly Anna országgyűlési képviselőre, Takács Ferencre, az Ideiglenes Kormány miniszterére és társaikra, hogy csak néhány kiemelkedő politikust említsek a sok közül. S gondolok Kovács Bélára, akit országgyűlési képviselői mentelmi joga megsértésével hurcoltak külföldre, hogy aztán idegen hatalom bírósága által igaztalanul és törvénytelenül kiszabott büntetés elszenvedése folytán már csak súlyos betegen térhessen vissza szülőföldjére. Tisztelt Országgyűlés! Nem sorolhatom fel név szerint a háború utáni politikai életünk kiemelkedő alakjait, akiknek további itthoni politikai tevékenysége minden bizonnyal megóvta volna országunkat a tévutaktól, s a törvényszerűen bekövetkezett súlyos tragédiáktól. Itt az ideje azonban, sót már el is késtünk vele, többek számára jóvátehetetlenül elkéstünk, hogy az ország és a nemzet előtt visszakapják becsületüket, hogy az ezekben az ügyekben ugyan vétlen kormány vállalja, hogy elődei helyett kijelentse, méltatlan és bűnös politika áldozataivá váltak, szilárd és tisztességtelen fondorlattal távolították el őket a politikai életből és kényszerítették az emigráció keserűségébe. Fejet kell hajtanunk nevük és emlékük előtt, tanúságként a jövőre is. Ne kényszerülhessenek tovább már oly sok keserű történelmi lecke után éppen a nemzet hű fiai és lányai a közügyektől való távolmaradásra, és különösen nem a haza elhagyására. Tisztelt Országgyűlés! A 40-es, 50-es évek vétlen áldozatai, ezek hozzátartozói ma is közöttünk élnek. A mi kötelességünk ezért, hogy az áldozatokról megemlékezzünk, s jóvátételt nyújtsunk nekik. Enélkül a teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés nem képzelhető el. A kormány ezért kiemelt politikai jelentőségű kérdésként kezeli a törvénysértések áldozatainak a rehabilitálását. Remélem, hogy az eddigi intézkedésekkel, amelyekről a sajtó útján Önök is értesülhettek, ezt sikerült igazolni. Anélkül, hogy az intézkedéseket részletesen ismertetném, csak figyelemfelhívásként szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést a következőkre. A Kormány az 1945 és 1962 közötti büntetőügyek felülvizsgálatára jogászokból és történészekből álló bizottságot hozott létre. Ez a bizottság a közeljövőben javaslatokat terjeszt elő a koncepciós elítélések hátrányos következményeinek felszámolásáról, az áldozatok rehabilitálásáról. Emellett egyedi felülvizsgálatok indultak a kiemelkedő jelentőségű ügyekben.
