Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5051 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5052 Most nem arról szeretnék szólni, hogy ez a törvénytervezet olyan választókerületeket hoz létre, amelyek sem a jelölés időpontjában, majd a választások megtörténte után sem térben, sem időben nem átfogható, 80—100 kilométeres átmérőjű terület egy-egy egyéni választókörzet. Ez választókörzetemben, Zalaszentgrót jövendő körzetében 29 önkormányzatot, mintegy 65 települést jelent. Ezt a jogalkotók és a kerekasztal résztvevőinek lelkiismeretére bízom. Sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy a választóim körében végzett, az idő rövidsége miatt igaz meglehetősen szűkkörű közvéleménykutatás után arra a következtetésre kell jutnom, hogy ma a lakosság egészen elenyésző hányada ért egyet a listás választások mostani bevezetésével. Tudomásul kellene venni, hogy az emberek többsége ma végre szabadon, a környezetükben élő, magukat hitelesnek megtartott személyiségekre, nem pedig eredményt még semmiben fel nem mutató, az ország helyzetét egészen kisstílű pártérdekeknek alárendelő, saját vezetőinek a központi üstán a Parlamentben helyet biztosítani szándékozó, a hatalomért marakodó pártokra akar szavazni, (laps.) Két dologról kell még itt szólnom. Jogtechnikai szempontból, ha jogász lennék, valószínűleg nagy élményt jelentene a törvényjavaslat olvasása. De meggyőződésem, hogy az állampolgárok részére az alkalmazott jogtechnika követhetetlen. A meg nem értés veszélye olyan nagy — ami remélhetőleg csak passzív ellenőrzésre ösztönzi a választókat —, hogy egy 30—40 százalékos távolmaradás a választásokról valódi legitimációs kérdéseket vet fel egy eljövendő Országgyűléssel szemben. A másik gondom, hogy egy, a lakosság által el nem ismert központi listán megválasztott képviselő esetében joggal merül fel egy rendkívül kínos kérdés; kit képvisel a képviselő? A pártját? Ezért már hívtak vissza e házból képviselőt; szerencsére ez a lehetőség már nem adott a jövőben. Tisztelt Ház! A javaslat több helyen kidolgozatlannaktűnik. Ezért tartom sajnálatos ténynek, hogy a tervezett sok várost, elsősorban kis városokat megfoszt az önálló képviselőválasztás lehetőségétől. Ez tovább élezi az egyre növekvő főváros-vidék ellentétet. Radikalizálhatja a vitathatatlanul erős partikuláris erőket. Könnyen vezethet a jelöltekés programjuk lokálpatriotizmusból fakadó elutasításához. Ha ezt a kidolgozott választási rendszert szavaznánk meg — hitem és reményeim szerint nem —, a képviselői mandátumokat tekintve Budapest és Pest megye az egész Dunántúllal ér fel. Mindezek alapján ki kellene mondani, hogy minden magyar városnak legyen elidegeníthetetlen joga képviselőt állítani az ország Parlamentjébe. (Kis taps.) Ennek a jogos igénynek az elutasítása esetén egyértelműen és durván vidékellenes választási törvényt szavaznánk meg. Ezt támasztja alá a tervezet 11. §-a, amely szabályozza az információhordozók használatának egyenjogúságát a választási kampány idején. A részletes szabályozás egyoldalúságára mutat, hogy a sajtóra nem tér ki, holott vidéken a sajtó lesz a választási propaganda fő eszköze. Mint orvos képviselőnek, talán öröm, hogy legalább itt az egészségügyi intézmény kiemelt jelentőségű — ha már a költségvetésben nem az —, ha a választási kampánnyal kapcsolatban a tiltó részt olvasom. Valamint azt, hogy az egészségügyi intézmény betegellátó részén mit ért a jogalkotó? Talán arra gondol, hogy elesett állapotú emberek ne adjanak aláírásokat? De hát ellenkező előjellel: elesettek a kocsmában szabadon írhatják alá az ajánlószelvényt. (Derültség.) És a tömegközlekedési eszközön való tilalom: megszúrják magukat a golyóstollal? Nem értem! Ezt én — mint betarthatatlant — javaslom törölni a törvényből. A tervezet 41. §-ának (1) bekezdése rögzíti: a választási szervek működése nyilvános. Kár, hogy a jogalkotó a törvényben nem definiálta a nyilvánosság fogalmát, így nem lehet mást gondolni, mint azt, hogy a nyilvánosság általános fogalmával állunk szemben. Ez jogtechnikai szempontból képtelenség, mivel a jogalkalmazás során nem biztosítható. Az Országos Választási Bizottság ülésére vajon beengednek-e akárcsak párszáz érdeklődőt is? Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó abban bízik, nem lesz túl nagy az érdeklődés. Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: szívem szerint a következő módosítást szeretném előterjeszteni a törvényjavaslattal kapcsolatban, csatlakozva azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik ezt már írásban is megtették, részben egy kicsit módosítva a javaslatot. Miután gyakorlatilag az egész ország lakossága elutasítja a üstás választások mindenféle formáját, az átmeneti időszakban maradjon meg a kizárólagos egyéni választókörzetre épülő választási rendszer, csökkentve 350-re a képviselői mandátumok számát. Az elkövetkező négy évben a versengő pártoknak elég lehetőségük lesz, hogy a nemzet katasztrofális állapotából valós utat találjanak a felemelkedés irányába, és az akkor már valós alapot ad arra, hogy egy politikailag sokkal kiforrottabb, szabadon gondolkodó ország már a legjobb programot szavazza meg egy listán. De addig a magyar Parlament tagjait a nép jelölje ki, és ne a pártok! így valósulhat meg a valódi népképviselet. A pártok képviselői álljanak a választók elé, mérettessék meg magukat — ez nem zárja ki a pártképviselet arányos elosztását. így nagyobb valószínűséggel szűrődnének ki zavaros idők itt-ott felbukkanó zavaros fejű prédikátorai. Ettől talán az Ellenzéki Kerekasztalban megszületett egyeztető munka eredményeként létrejött egyezség, a mai magyar politikai közélet szent tehene, nem szenvedne halálos sebeket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Papp Elemér hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Munkánkat az ebédszünet után 14.30-kor folytatjuk. (13.08) (Szünet: 13.00—14.40 — Elnök: Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Elnézést a kis késésért, de muszáj volt szót váltani a Minisztertanács elnökével és illetékes miniszterével. Most folytatjuk a vitát. Szólásra következik Filló Pál képviselőtársunk, Budapest, 18. választókerület. Átadom a szót.