Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5019 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5020 kor van lehetőség, ha az Alkotmánybíróság a jogszabályoknak és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek a nemzetközi szerződésekkel való ütközését észleli, illetőleg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet tapasztal. Ez utóbbi lényegében azt jelenti, hogy valamilyen szerv nem teljesítette jogszabályalkotási kötelezettségét. Hivatalból indul az eljárás egyébként az Alkotmány értelmezésének esetében is. Ezt a javaslat egyébként alternatív szabályként tartalmazza. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a politikai egyeztetés során az Alkotmánybíróság személyi vonzatai központi figyelmet kaptak, ezért röviden foglalkoznom kell még az e megállapodás nyomán kialakult szabályozási elképzelésekkel. Az alkotmánybírákat az Országgyűlés, — és ezt a szabályt az alkotmánymódosításról szóló törvény már tartalmazta — kétharmados többséggel választja meg, éspedig a képviselettel rendelkező pártok parlamenti csoportjai által kijelölt tagokból álló bizottság javaslata alapján. Az alkotmánybírói megbízatás időtartama 9 év, de még egyszer lehetőség van az újraválasztásra. Az Alkotmánybíróság egyébként 15 tagú testület. Az elnököt és a helyettes elnököt maguk a tagok választják meg maguk közül három évre, de e tisztségekre is újraválaszthatók. A javaslat háromszakaszos választási eljárást szabályoz. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megalakításakor, felállításakor — tehát ezen az ülésszakon — az Országgyűlés az Alkotmánybíróságnak csak öt tagját választja meg, további öt tagot pedig a legközelebbi választásokat követően összehívott Országgyűlés az alakuló ülés után két hónapon belül, végül a harmadik választásnak, amely ismét öt tagválasztás lehetőségét adja meg, az Alkotmánybíróság felállítását, 1990. január elsejét követő öt éven belül kell megtörténnie. E megoldásnak nyilvánvaló politikai célja az, hogy ne csak a mai Országgyűlés, hanem a többpárti részvétellel történő választások alapján összehívott Országgyűlés is érdemi döntési lehetőséget kapjon e rendkívül fontos intézmény kialakításában. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretnék visszatérni ahhoz a gondolathoz, amelyet az alkotmánymódosítással kapcsolatos törvény beterjesztése során már említettem, s ami tulajdonképpen e közjogi törvényjavaslat-csomag egészét jellemzi, nevezetesen a politikai rendszerváltás, az új politikai kormányzati mechanizmus alkotmányos és törvényes alapjainak, kereteinekbiztosításához. A jogállam, az alkotmányosság és a jog uralma értékük szerinti létezésükben, eltekintve most a jogdogmatikai precizitástól, tulajdonképpen azonos tartalmat hordoznak és a politikai rendszer demokratizálási folyamatának nélkülözhetetlen elemei. Úgy vélem, a kormányzat legfontosabb feladatának teljesítésében, nevezetesen abban, hogy az országot a békés politikai átmenet felé vezesse, ezzel és a már korábban elfogadott közjogi és büntetőjogi törvényekkel együtt jelentős lépést tett előre. Úgy érzem, hogy a társadalom ennek alapján is bízhat a Kormányban; és továbbra is kérem ezt a bizalmat, amely nélkül az átmenet következő, nem kevésbé súlyos feladatai nem oldhatók meg. Végezetül szeretném megjegyezni, egyetértek a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésében foglaltakkal, mindössze egy javaslatot terjesztek elő, pontosabban támogatnék alapos vitára, és ez pedig az Alkotmánybíróság székhelyére érkezett javaslat. Azt gondolom, hogy talán nem volna célszerűtlen gondolkodni azon, hogyan lehet a Budapestre koncentrálódott legfőbb állami szervek bizonyos decentralizálásáról, földrajzi decentralizálásáról is gondolkodni. Kérem ezért, hogy majd a képviselők által benyújtott törvényjavaslatot az Országgyűlés fontolja meg. A Kormánynak e pillanatban ezzel kapcsolatosan nincsen határozott állásfoglalása, meg kell tudni a feltételeket, a többi szervezettel való munka koordinálásának a problémáit át kell tekinteni, de gondolom, hogy a jogi bizottság és az itteni vita fog erre alapot adni. Még egyszer kérem, szíveskedjenek a törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Most dr. Horváth Jenő képviselőtársunkat, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Felemelő érzés egy ilyen téma előadójaként az Országgyűlés színe előtt epulpitusra fellépni. Felemelő akkor is, ha a négy sarkalatos törvény közül ez volt az, amely legszerényebben meghúzódott, nem váltott ki emúciókat, széles vitát nem provokált. Ebből tehát két következtetést lehetne levonni. Vagy mindenki egyetért a törvénytervezetben foglalt elvekkel, azt maradéktalanul magáénak vallja, vagy nem tartja olyan jelentősnek, amiért érdemes lenne a kedélyeket borzolni. Én azt hiszem, bár a Gallup Intézet közvéleménykutatását nem sikerült megszerezni, de az első variáció az, amely itt a nyugalmat és a biztonságot jellemezte. Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hosszasan és alapos megfontolással tárgyalta a törvénytervezetet, figyelembevéve azt, hogy annak azon lényegi részét, amely a közmegegyezés, a kerekasztal megbeszélés eredményeként megállapodásként megszületett, a módosító javaslataival ne érintse. A jogi bizottság véleménye az volt, hogy a megállapodásnak lényege csak három kérdésre korlátozódott. Az első, hogy legyen Alkotmánybíróság, a második kérdés, hogy hogyan történjék, milyen jelölési móddal az alkotmánybírák megválasztása és a harmadik, hogy milyen ütemben történjék az Alkotmánybíróság teljes személyi állományának a kialakítása. E három kérdésben a jogi bizottság elfogadta a törvénytervezetben javasoltakat, ehhez tehát változtatást nem javasolt. A jogi bizottság 17 oldalon előterjesztett jelentéséből megállapítható, hogy elég sok módosító javaslatot tettünk. Tettük ezt három indokból. Az első; az érdemet érintő módosítás, amely úgy éreztük, jelentős változást eredményez egy-egy rendelkezés pontosítása tekintetében. A második; részbe tartoznak azok a módosítások, amelyek az értelmet érintik, tehát a későbbi értelmezést teszik egyértelművé, vitathatatlanná, vagyis pontosítják a szöveget. A harmadik; ami szintén nem volt nélkülözhető, az volt az álláspontunk, hogy egy ilyen nagy jelentőségű törvény meghozatalánál a stílusra is ügyelni kell. Tehát