Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4911 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4912 Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az idézet mutatja, mintha csak a ma problémái csendülnének ki a sorokból. Az én akkori és mai személyes benyomásaim szintén ezt támasztják alá. Amikor ma egyesek csendes tömegről beszélnek, nem gondolnak arra, hogy a párbeszéd nyíltságával és mélységével, a stílusával is probléma lehet. Ezt sokan a sarkalatos törvények előkészítésének vitája kapcsán is felvetették, de még inkább a pártok, szervezetek, irányzatok programjával, terveivel kapcsolatban. Különösen feszítő az a bizonytalanság, amely egyes alapvető gazdasági problémák megítélésében és kezelésében mutatkozik. Ilyen például az eladósodás ügye, amelyet az emberek többsége nemtud hová tenni. Ilyen a tulajdon kezelése, és hasonló a sokat emlegetett szerkezetátalakítás. Az pedig egészen bizonytalan, hogy mindezekben hogyan jelenik meg az egyes társadalmi rétegek mai, holnapi és távlati szerepe és érdeke. Homályos az egyes célok és feladatok miértjének felvetése után a mit csináljunk kérdése, és még inkább az a hogyan, a mikor és a milyen ütemben. Arról pedig, hogy ennek mi lesz a hatása, néhány általános megjegyzésen túl ma még alig hallható valami. Meg kell mondani, hogy miközben egymást követik a gazdasági élet átalakulását előkészítő törvények, nyilván a politikai mozgás felgyorsulása miatt késik a Kormány gazdasági programja. Pedig talán ennek a vitája adna lehetőséget a pártoknak, szervezeteknek arra, hogy az egyes kérdésekben világosabban foglaljanak állást, egyértelműbben fejtsék ki programjukat. Tisztelt Országgyűlés! Miért mondom mindezt most, az Alkotmány és a vele kapcsolatos törvények, elsősorban a választási törvény kapcsán? Azért, mert ebből a társadalmi magatartásból levonható lenne az a következtetés is, hogy halasszuk el a sarkalatos törvények vitáját és jóváhagyását. Magam éppen az ellenkezőjét javasolom: azt, hogy most vitassuk meg azt és most hagyjuk jóvá. Félek ugyanis attól, hogy az idő halad, a vita pedig a továbbiakban is elvont és parttalan marad. A döntés elhúzódása így nem segíti, hogy a széles közvélemény tisztábban láthasson, megalapozottabban dönthessen, hogy az emberek állásfoglalásában több lehessen a jövő tudatos igenlése, mint a múlt tagadása. A törvények jóváhagyását követően azonban el kellene érni, hogy már a választás előkészületei során is csökkenjen közéletünkben a retorika, kevesebb legyen a szólam, több a józan program, a világos állásfoglalás. Több a bölcsesség, úgy, ahogy azt mi ifjúságunk idején Németh Lászlótól tanultuk. Ő a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor politikai egyéniségét méltatva a következőket mondta: ,,Nagy magyar tanítás: amit a délibábos vér elpusztít, megépíti a bölcs számítás. Mert kicsi népben nem az a nagy, aki nagy vihart támaszt, hanem aki népe elől a nagy vihart el tudja fogni." Tisztelt Országgyűlés! Ha már az idézeteknél vagyok, befejezésül hadd hivatkozzam egy korábbi saját írásomra. Az elmúlt évben, 1988-ban a Népszabadság augusztus 20-ai számához ,,a képviselői felelősségről" kértek tőlem cikket. Ebben többek között így írtam: ,,A múlt század első felének reformországgyűlései gerjesztőivé váltak az ország fejlődésének. A reformfolyamat az 1848-as utolsó nemesi Országgyűlés ismert tevékenységében csúcsosodott ki. Akkor ez az Országgyűlés hazánk belső fejlődésének eredményeként és az egész Európán átviharzó forradalmi megújulási hullám hatására felül tudott emelkedni osztálykorlátain, munkájában, döntéseiben a nemzet egészének érdekét vette figyelembe, és így hozta meg határozatait." Kérem, ne keressék ezeket a sorokat a cikkben. Terjedelmi okokból, vagy más miatt ez a rész akkor nem jelent meg. Ezért ma itt elmondtam. Tisztelt Országgyűlés! Képviselői munkánkban ma mi is egy reformfolyamat döntő állomásához érkeztünk. Az akkori törvényeket a szabadságharc követte. Mi most állásfoglalásunkkal a békés átmenetet kívánjuk szolgálni. így akarjuk azért is, mert századok óta eleget áldozott már a mi népünk a dicsőséges, de elvérzett szabadságharcok, forradalmak oltárán. Azt kívánom, hogy ezt az Országgyűlést a békés fejlődés építőjeként őrizze meg a majdani emlékezet. Ezekkel a gondolatokkal javaslom az Alkotmánymódosítás és a hozzá kapcsolódó törvények megvitatását és elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Bánffy György, Budapest 4. sz. választókörzetének képviselője. BÁNFFY GYÖRGY: Igen tisztelt Képviselőtársaim! Megerősíteni szeretném a már több oldalról elhangzott szavakat. Történelmi pillanatokat és napokat élünk át ezen a héten. Kezünkbe nem egy néhány papírlap sorsa, hanem ezen sarkalatos törvényjavaslatokban a ránk váró hónapok békés vagy kaotikus képének megalkotása van letéve. Az egész nemzet érdekében kell itt most cselekednünk. Fejlődés vagy káosz - ez itt a kérdés. Azon kívül a világ most mireánk figyel. Erre a Házra. Budapestre. Alkalmasak vagyunk-e a megújulásra, a segítségre? De nemcsak a segítségre, a segítségnyújtásra is! Most nemcsak ennek a kis országnak parlamentje vagyunk. A demokrácia, az európai eszmények és értékek tisztelői sokfelől tekintenek ránk. És várják a kedvező döntést. Egy soha nem volt történelmi helyzetben, egy semmilyen történelmi analógiával nem helyettesíthető diktatórikus rendszerből ki tudjuk-e emelni saját elhatározásunkból az országot? Megtaláljuk-e a kiutat, amely példa, modell és segítség lehet más hasonló gondokkal küszködő nép számára is. Országgyűlésünk tehát valóban történelmi felelősséget vállal, amikor a sarkalatos törvényeket tárgyalni fogja. Nagy bölcsességre, önmérsékletre van szükségünk, amikor az elénk terjesztett törvényeket saját, legtöbb néphatalmi erőnkkel törvényerőre emeljük. A magyarság felismeri a történelem ritkán adódó kedvező esélyeit, felismeri annak határait és távlatait is. Több mint évezredes közép-európai jelenlétünk, áldozataink jogán és erkölcsi alapján most visszavezethetjük országunkat az európai népek közösségébe. Kezünkben hát a sors, az elkövetkező évek, hónapok sorsa. Tudjuk: országgyűlésünk jogosult a szuverenitásból eredő összes jog gyakorlására. Megbízatásunk hátralevő idejében parlamentünkre még felelősségtel-