Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4901 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4902 nem vitatható, valóban hozzájárulnak a politikai rendszert is minősítő közjogi szerkezet átépítéséhez. Ez közjogi reformfolyamat jelentős állomása volt az egyesülési és gyülekezési jognak a nemzetközi egyezségokmányokkal összhangban álló szabályozása, természetesen azokkal a társadalmi-politikai vitákkal együttesen, amelyek eredménye a pártalapítás — mint alkotmányos jog — elismerése. Ezzel lényegében már megtörtént a korábbi egypárt-központú politikai rendszer lebontásának első lépése. A tisztelt Ház elfogadta ez év júniusában a népszavazásról, a népi kezdeményezésről szóló törvényt, amely a hatalom gyakorlása, a népszuverenitás megnyilvánulásának közvetlen jogi lehetőségét, egyben az állami hatalomgyakorlás nép általi fokozott ellenőrzését szabályozza, mégpedig a Magyarországúj Alkotmányának a tisztelt Ház által 1989 márciusában egyhangúlag elfogadott szabályozási elvei alapján. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel elérkeztünk a jelenleg napirenden lévő sarkalatos törvényjavaslatok szellemi bázisához, apolitikai és közjogi reformfolyamat meghatározó eleméhez, amely már belátható időrehozza elénk a demokratikus jogállam kiépítését. Az új Alkotmány koncepciója véleményünk szerint a formálódó többpártrendszernek, az úgynevezett alternatív politikai mozgalmak erősödésének is katalizátorává vált. A politikai egyeztető tárgyalások ezen koncepció meghatározó elveit, intézményi reform-elgondolásait — mint rendszert — lényegében megerősítették. Ez az Alkotmánykoncepció ugyanis már megformálta a politikai rendszer minőségi megváltoztatását jelentő alkotmányos alapelveket, amelyek a jelenlegi sarkalatos törvényjavaslatok szabályaiban kidolgozott formában megjelennek. Jóllehet az új Alkotmány szabályozási elvei jelentették az első átfogó közjogi reformprogramot az 1949-ben kialakított állami berendezkedés minőségi meghaladására, a politikai egyeztető tárgyalások során született megállapodás a kormányzat számára mégis óriási jelentőségű. Ez a megállapodás ugyanis politikailag—ha bizonyos korrekciókkal és elvi fenntartásokkal is — de lényegét tekintve mégis hitelesítette a szabályozási koncepcióban felvázolt stratégiát. A politikai átmenet alkotmányos eszközeinek kidolgozását megalapozó politikai megállapodásoktörténelmijelentősége vitathatatlan és ezért a Kormány a maga részéről is méltán fejezi ki elismerését a tárgyaló felek munkája iránt. Tisztelt Országgyűlés! Júniusban a Parlament napirendjéről apolitikai megfontolásokból visszavont és ma újra a tisztelt Ház elé beterjesztett törvényjavaslatok és az alkotmánykoncepció viszonyával kapcsolatosan befejezésül azt kell hangsúlyoznom, hogy a kormányzat — figyelembevéve a társadalmi-politikai szervezetek által képviselt nézeteket —, elfogadta az alkotmányozási folyamat megfordítását, vagyis azt, hogy az új Alkotmányt a törvényesen kialakult többpártrendszerre épülő új Parlament alkossa meg, addig pedig a politikai rendszerváltás aktuális alkotmányjogi feladatait, az alkotmányos intézmények megújítását és a szükséges új intézmények kiépítését kellelvégezni. Ezek a közjogi feladatok: a politikailag és alkotmányjogilag szükséges mértékű alkotmánymódosítás, a párttörvény és apolitikai átmenet alkotmányos kereteinek máris védelmet biztosító Alkotmánybíróság felállítása, — azaz a most beterjesztett törvények. Végül — hogy teljesen világos legyen — e törvényjavaslatok kimondják, alkotmányos, illetőleg törvényi tételekben rögzítik az új Alkotmány szabályozási koncepciójában meghatározott azon alapelveket, amelyek nem csupán a békés politikai átmenethez elengedhetetlenek, hanem egyúttal a kiépülő alkotmányos jogállam legfontosabb alapjai. Ezek: a népszuverenitás-elvű hatalomgyakorlás, a többpártrendszer alkotmányos alapjainak megteremtése, a hatalommegosztás elvének érvényesülése az államszervezetben, az emberi és állampolgárijogok és garanciákúj szellemű felfogása, az alkotmányvédelem intézményes garanciáinak biztosítása. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban ismertetem az alkotmánymódosítást jelentő törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezését és egyben jelzem azokat a legfontosabb vitás kérdéseket is, amelyek a politikai egyeztetés során nyitva maradtak. Minden egyes vitás kérdés megemlítését azért tartom szükségtelennek, mert a törvényjavaslatok egyes szakaszainál az eltérő véleményeket mindenütt feltüntettük. Az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat mind tartalmában, mind struktúrájában az 1949. évi Alkotmány minőségi meghaladása, az 1987—89-ben megkezdett közjogi reformfolyamat betetőzése, a tervezett új Alkotmánynak ha szabályozási teljességben nem is, de szellemében, jogállami értékeiben közvetlen előképe. A kormányzat eredetileg — mint a korábbi, tehát visszavont törvényjavaslatból is kitűnt — az alkotmányosjelentőséggel bíró tételeinek minimumában kívánta meghatározni. Az ennél szélesebb, valóban a jogállammegjelenésétjelentő szabályozás a kormányzat már az új Alkotmány formájában kívánta előterjeszteni. Tekintettel azonban az új Alkotmány beterjesztésének elhalasztására, valamint arra, hogy abékés politikai átmenet és a működőképes többpárti parlamentarizmus alkotmányos tételrendszerét szélesebben kellett értelmezni, végül is nagyformátumú alkotmánymódosítás jött létre, amit talán helyesebb lenne a politikai rendszerváltás átmeneti alkotmányának tekinteni. Hadd említsek néhány jelentősebb módosítást. Az Alkotmány deklarálja Magyarország államformáját, meghatározza kormányzati berendezkedését. Ennek megfelelően Magyarország parlamentáris köztársaság. A törvényjavaslat alapján minőségileg alakul át a kormányzati berendezkedés, amelynek kiépítése a hatalommegosztás klasszikus államépítési elvein nyugszik. A kormányzati struktúra alkotmányos alapjait meghatározójelentős változtatás az Elnöki Tanács megszüntetése és a köztársasági elnöki intézmény bevezetése. A köztársasági elnök, mint semleges hatalom — ahogy a tudományban ezt az intézményt eredetileg értelmezték — alkotmányos jogai, a Parlament és a Kormány közötti ellensúlyozó szerepe, hatásköre lényegében az 1946. évi I. törvény tételeinek figyelembevételével került kiépítésre. A törvény tehát történeti gyökerű és nem haladja meg azt a hatásköri erősséget, amely annak idején, az Alkotmány szabályozási koncepciónak parlamenti vitája során kiérlelődött, vagyis az akkori kifejezéssel élve az