Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4833 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4834 adó figyelem is, amely Glatz Ferenc miniszter úr és a kormányzat részéről megnyilvánult. Miniszter úr gyors látogatása, helyzetfelmérése, valamint ígérete, hogy egyik ószi ülésszakon vissza kell térni a kastély kérdésére, azzal a megnyugtató érzéssel tölti el városom lakóit, hogy a nagyon közeli jövőben rendeződik e kiemelkedő műemlékegyüttes sorsa. Az elmúlt évek során több magasszintű fórumon felvetődött a kastély hovatartozásának, hasznosításának kérdése. A különböző szintű döntések ellenére azonban a mai napig nem garantált e pótolhatatlan építészeti műkincs megmaradása és távlati, méltó hasznosítása. Az Országos Műemléki Felügyelőség és városom képtelen két alapvető problémával megbirkózni. Az egyik a kezelői jog rendezettlensége, a másik pedig a kezelői jogon alapuló hasznosítás szabadságának mértéke. Kulcskérdés ugyanis a felújításhoz szükséges anyagi fedezet előteremtése, és ha ezt kormányzati, vagy tárcaszinten képtelenség megoldani, akkor az említett két feltételt kell határozott intézkedéssel és gyorsan rendezni. Glatz miniszter úr korábban említést tett arról, hogy a kezelői jogot anyagi áldozatok nélkül, jogi aktussal egy kézbe lehet adni, a hasznosítás módjában pedig úgy vélem, akkor lehet kormányzati szinten felelős és eredményt garantáló döntést hozni, ha nem kötjük gúzsba Gödöllő törekvéseit, hanem az amúgy erősödő helyi önkormányzat kezébe tesszük le a hasznosítás szabadságának jogát. Ezért javaslom, hogy a kastély legyen végre valóban a gödöllőieké, a kezelői jog a Fővárosi Tanácstól és a Pilisi Parkerdő Gazdaságtól kerüljön Gödöllő városához, méghozzá térítésmentesen. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy tisztelettel megköszönjem a Honvédelmi Minisztériumnak a gyors és határozott intézkedését, reagálását, és hogy az ő kezelőijogáról, az ő birtokában lévő kezelői jogról Gödöllő javára lemondott. A kezelői jog gyakorlását szabályozó törvények és a műemléki előírások figyelembevételével Gödöllő város szabad döntési feltételekkel rendelkezzék afelett, hogy milyen célokra és milyen partnerekkel együtműködve hasznosítsa az épületegyüttest. Csak megjegyzem: a város eddigi erőfeszítése, kiépített nemzetközi kapcsolatai ehhez bíztató alapot nyújtanak. Tisztelettel kérem tehát a kormányzatot, hogy javaslatomat figyelembe véve nagyon rövid időn belül hozza meg döntését, és a szükséges intézkedéseket a kastély sorsát illetően. Nem túlzás azt állítanom, hogy a kérdés végre perspektivikus megoldását nemcsak 30 ezer gödöllői polgár, hanem számtalan honfitársam is várja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm a Kormány nevében dr. Glátz Ferenc miniszter válaszol. Átadom a szót. DR GLATZ FERENC művelődési miniszter: Tisztelt Roszik Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Noha az interpelláció felolvasott és beadott szövege nem teljesen fedi egymást, a lényegi problémákra úgy gondolom, mégis röviden reagálni kell annak ellenére is, hogy — mint ahogy azt Varga képviselő úr júniusi interpellációja kapcsán megjegyeztem — októberben a Parlamentnek visszatérően beszámolni kívánunk a Grassalkovich kastély, Közép-Európa legszebb és legnagyobb barokk kastélyának sorsáról. A gödöllői kastély ügyét két tényező is figyelemmel kísérte. Az egyik a gödöllői tanács, nagyon egészséges lokálpatriotizmustól hajtva, ezt érzem most itt Roszik képviselő úrnak a hangjából is. Mint miniszter ez úton is köszönetet mondok Papp István tanácselnöknek, aki több évig az ügyben rendkívül lelkesen, idejét, fáradtságát nem kímélve mellette volt kastély rendbentartásának. A másik tényező a kormányzat, nem utolsósorban Varga Imre képviselő, aki fáradhatatlan energiával százmilliós nagyságrendű pénzeket biztosíttatott az épület megtartására, karbantartására. Kénytelen vagyok most röviden a tárgyalások állásáról beszámolni, noha erről októberben születik csak minisztertanácsi döntés. Jelenleg három variáció közül választhat a kormányzat. Az egyik elképzelés szerint: Gödöllő 30 ezres közössége kívánja a kastélyt működtetni. A másik nézet: az Országos Műemléki Felügyelőség kezelésébe adni a kastélyt. A harmadik pedig: a művelődési tárca veszi át a kezelési jogot, és ezzel megpróbálja a több tízmilliárdos üzemeltetésű kastélynak nemzeti szinten való hasznosítását. Megítélésem szerint — és itt most egyéni véleményemet mondom el — két szempontnak kell dönteni arról, hogy a kezelői jogot ki kapja meg. Az első szempont: dönteni kell a között, hogy az összeomlástól megmenekítendő, a kastély egyszerűen műemléképület. Kettő: a kastély gazdasági hasznosítású legyen. A Gödöllő tárgyalásai ebbe az irányba mutatnak. Három: a kastély kultúrhasznosítású épület lehessen. Megítélésem szerint a kezelői jogot annak az intézménynek kell megkapnia, amely a leginkább tudja biztosítani egy gazdasági és kulturális célú, össznemzeti célú és berendezésű háznak, akár egy Európa Háznak a működését. Másodszor: döntő szempontnak kell lennie a kezelésre képességnek. Egy akkora objektumról, egy olyan kulturális létesítményről van szó, amelyhez üzleti tapasztalat, megfelelő apparátus megléte — mint hangsúlyoztam —, 10 milliárdos összegeknek a kezelése, nemzetközi és hazai gazdasági tapasztalat szükséges. Én úgy gondolom, hogy a kormányzat októberben ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével fogja meghozni döntését. Kérem Roszik képviselő urat, hogy ennek a három variációnak a tudomásulvételével vegye tudomásul a Kormány válaszát. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem Roszik Gábor képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ? ROSZIK GÁBOR: Mivel meggyőződésem, hogy Gödöllő város rendelkezik olyan tervvel és olyan képességgel, hogy a gazdasági és a kulturális hasznosítást megoldja — és ezt majd a művelődési miniszter és a kormányzat el fogja ismerni, akceptálni fogja —, így feltételezem előre és bizonyos vagyok benne, hogy ha-