Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4825 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4826 elején felvetettem: a gépi szavazás felvethet bizonyos kérdéseket. Ez már be is következett. Erre két megoldás lehetséges: vagy térjünk vissza rá az ülésszak végén az egyebek között, vagy felújítjuk a létező ügyrendi bizottság munkáját, vagy ahogy Szirtesné Tomsits Erika javasolta, újat választunk. A jelenlegi bizottság titkára, dr. Kereszty Csaba, elnöke nincs, de tagjai vannak. Térjünk rá vissza az egyebek között, mert ez bizonyos előkészítő munkát igényel. Egyetért így vele az Országgyűlés? (Igen.) Köszönöm. Akkor interpellációkkal folytatjuk a munkát. Dr. Tóth Károly képviselőtársunk interpellálni kíván miniszterelnökünkhöz és a művelődési miniszterhez a volt református egyházi iskolák egyházi kezelésbe történő visszaadása tárgyában. Dr. Tóth Károly képviselőtársamat illeti a szó, országos listán megválasztott képviselő. DR. TÓTH KÁROLY: Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Közel három esztendeje immár, hogy nagyon élénken foglakoztatja az egyházi, de nemcsak az egyházi közvéleményt az úgynevezett egyházi iskolaügy. Főleg a tömegtájékoztatási eszközök révén ismeretes, hogy a magyarországi református egyház az 1948-as egyház—államegyezmény szerint egyházi kezelésben meghagyott, ámde 1952-ben politikai nyomásra az államnak úgymond „átengedett" ősi, nagyhírű kollégiumát, főiskoláit, nevezetesen a pápai, a sárospataki kollégiumokat, a budapesti Lónyai utcai és a Baár— Madas középiskolákat egyházi kezelésbe akarja viszszavenni. E tekintetben kötelező erejű ígéreteket kapott az egyház az elmúlt három esztendő során a legmagasabb állami tisztségeket betöltő személyiségektől. Tárgyalások és különböző levélváltások alapján a magyarországi református egyház zsinata örömmel fogadta Németh Miklós miniszterelnök úrnak 1989. január 9-én kelt levelét, amelyben ő elődjének ide vonatkozó ígéreteit magáévá tette és kilátásba helyezte, hogy a volt Baár—Madas, jelenleg Móricz Zsigmond gimnáziumvisszaadására kerülhet sor a leghamarabb. Ezt követően több megbeszélés zajlott le a végrehajtást illetően, ámde sajnos konkrét gyakorlati lépés eddig szinte semmi nem történt. Az egyházi közvélemény, különösen azok a szülők, akik 1990. szeptember l-jén megindítandó református gimnáziumba szeretnék beíratni gyermekeiket, aggódva és türelmetlenül várják az intézkedéseket. Nagy bajban vagyunk, mert nem tudunk határozott választ adni a bennünket folyton ostromló szülőknek, nem tudjuk felelősséggel meghirdetni a tanári állásokat, a pályázatokat, s mindennek szomorú következményeként a közvélemény az egyházi vezetést is és a Kormányt is tehetetlenséggel vádolja. Sokakban az a vélemény alakult ki, amit a magyar közmondás így fejez ki: „Nem akarásnak nyögés a vége." Az én véleményem szerint itt nemcsak egyházi ügyről van szó, hanem annál sokkal többről. Az iskolakérdés megoldása, illetve halogatása szimptomatikus hatóságaink és intézményeink, struktúránk működésére és félő, hogyha más ügyeink is így haladnak, akkor nagyon lassú lesz a megújulásunk, illetve kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e. Mi nem vonjuk kétségbe a Kormány jóindulatát és segítőkészségét, de egyre nő aggodalmunk látván azt, hogy a konkrét intézkedések helyett nyilatkozat-háborúra és más huzavonára került sor. S ebből megtudtuk, hogy az ügyben érintettek egy része semmit sem tud a Kormány ígéreteiről, a Művelődési Minisztériumnak és a Fővárosi Tanácsnak eddig még semmi konkrétabb elképzelése nincs arról, hogyan teljesíthető ez az ígéret. Tisztelt képviselőtársaim! Mi nem szeretnénk, ha erre az ügyre is alkalmaznunk kellene, némi változtatással ugyan, a bibliai hasonlatot, mondván, hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni", mint a magyar államnak a református iskolákat visszaadni. Természetesen itt kölcsönös erőfeszítéseket igénylő lépésekről van szó. Ezek viszont nem tűrnek halasztást. Ezért tisztelettel választ kérek két kérdésre. Először is: mi a Kormánynak, illetve a Művelődési Minisztériumnak az elképzelése a fentiekben megnevezett négy nagy hírű iskola egyházi kezelésbe adására nézve? Másodszor: mikor történnek határozott lépések állami részről annak érdekében, hogy 1990. szeptember l-jén a Baár—Madas református gimnáziumban a tanítás megkezdődjék? Elnök úr! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm képviselőtársamnak. Az interpellációra dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszol. Átadom a szót. DR. GLATZ FERENC: Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Ház! A Püspök Úr interpellációja két problémát foglal magában. Egyrészt a Baár—Madas gimnázium visszaadásának kérdését, másrészt pedig a volt egyházi kerületi gimnáziumok visszaadását. Amint megkaptam az interpellációt, azonnal kivizsgáltattam az előttem régen nem ismeretlen, a főváros és az egyház vezetése között húzódó tárgyalásokat és nézetkülönbségeket. A főváros három kérdéskörben jelöli meg problémáját. Először is: a Móricz Zsigmond gimnázium fenntartója a főváros, amely úgy gondolja, hogy az ő feladata a fővárosi iskoláskorú gyermekek beiskolázása, míg az egyház a fővárosi beiskolázáson túlmenően vidéki gyermekek beiskolázását is kívánja ebbe az új gimnáziumba. Másodszor: a főváros nehezményezi, hogy 1988ban, amikor az ígéret kelt az egyház részére a Kormány ^ részéről, akkor ezt a fővárossal nem egyeztették és a fővárosnak nem volt alkalma, hogy az ütemezés konkrétságát illetően nyilatkozzék. Harmadrészt: a főváros nehezményezi, hogy a Móricz Zsigmond gimnáziumnak a kiváltására egy mintegy 500 millió forintos bekerülési költségű gimnázium építését kérte, amelyet az Országos Tervhivatal meg is ígért, ugyanakkor azonban egy újabb 300—350 millió forintos költség merül fel a telkek kisajátítása ügyében Budán, ami majdhogynem egymilliárdra rúg pillanatnyilag. Ezeket a kérdéseket figyelembe véve a következő lépéseket tettem az elmúlt napokban: egyrészt a miniszterelnökkel tisztáztam, hogy a Kormány nevében Bielek elvtárssal, valamint Tóth Püspök Úrral a követ-