Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4821 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4822 valamiféle példájaként állítsuk magunkat Önök elébe. Minden népnek megvannak a maga hagyományai és a maga érzékeny pontjai, amelyeket tiszteletben kell tartani. De azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy az ember szabadságának és jogainak értékei egyetemes érvényűek. Portugália 50 esztendőn keresztül egy önkényuralmi, jobboldali rendszer jármát viselte, amely a portugál néptől megtagadta a legalapvetőbb emberi jogokat és amelynek következménye volt az a gazdasági és társadalmi visszamaradottság, amely 1974-ben jellemezte az országot. Attól fogva a szabadság visszaszerzésének e pluralista demokratikus rendszer intézményesítésének, dinamikus fejlődésének folyamányaképpen, amelyben nem létezett már az előzetes cenzúra nyomasztó súlya, sem annak a visszahúzó gondolkodásmódnak a tabui, amelytől idegenek voltak a háború utáni időszak nagy változásai. Portugália képes volt megfelelni a modern idők kihívásainak és a portugálok azóta egyre jobban élnek és egyre inkább bíznak a jövőben. Véget vetettünk a gyarmati háborúknak és elismertük volt gyarmataink népeinek jogát a függetlenségre, és ma valamennyiükkel az együttműködés és szolidaritás kapcsolatai kötnek össze bennünket. Portugália, mint annak az európai közösségnek a teljes jogú tagja, amely nemzetközi szinten a világ fejlődésének egyik fajta letéteményese, visszaszerezte azt a súlyát, amelyre hosszú és gazdag történelme teljes mértékben féljogosítja őt. Magunkkal vittük az európai közösségbe az Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeivel való évszázados kapcsolataink hozadékát, ilyenképpen ösztönöztük az észak—déli párbeszédet a loméi egyezmények és más nemzetközi megállapodások keretében. Mindezzel csak utalni szerettem volna arra, hogy a szabadság és demokrácia fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy országunk újból bekapcsolódjon a nemzetközi életbe, s visszaszerezze tekintélyét és hitelét azon országok előtt, amelyek még mindig az éhség, a nyomor, az erkölcsi és fizikai erőszak problémáival küzdenek. Igazából csak az ember politikai, gazdasági, kulturális és szociális jogainak folyamatos tiszteletbentartása adhatja vissza Európának a mai világ nagy feladatainak megoldásában betöltött kivételes szerepét, az ember méltóságának felmagasztosításáért, anyagi létének jobbításáért, a népek közötti béke és szolidaritás légkörében. Ez a fejlődés síné quanon feltétele, amit egyébként a közelmúlt évei is bőséggel bizonyították. Elnök úr! A világ, s különösképpen Európa ebben a pillanatban olyan időszakot él át, amely meghatározó lehet egy új nemzetközi rend felépítése szempontjából, amelyben az ideológiai konfliktusok és hatalmi csatározások átadják helyüket egy igazságosabb világ építésének, amelyben nem lesz többé olyan szűkölködés, amely állandó forrása a feszültségeknek. A nemzetközi enyhülésnek az a légköre, amelyben ma élünk, és amely nagymértékben a két nagyhatalomnak a nukleáris, a hagyományos és a vegyi fegyverzetek csökkentéséről szóló megállapodásainak az eredménye, könnyebbé tette a megoldások keresését bizonyos regionális konfliktusok esetében és hozzájárult olyan alkotó energiák, s olyan eszközök felszabadításához, amelyeket ma olyan — sokkal inkább szükséges — tevékenységekre lehet fordítani, mint az oktatás, az éhség és a betegségek elleni küzdelem, a környezet és az élet minőségének a védelme. Azok a csillagászati összegek, amelyeket a fegyverkezési versenyre és a konfliktusok fenntartására fordítottak, apródonként elosztva nagyon értékesek lettek volna az emberiség jóléte és fejlődése lényegi céljainak elérése szempontjából. Bízunk abban, hogy ez a valóságérzés, amely manapság felülkerekedni látszik, végre ledönti az ideológiai fanatizmust és minden másfajta korlátokat, amelyek annyi népet távoltartottak a haladástól és a szabadság légkörének megélésétől. Az állampolgári jogok leplezetlen megsértésén, a faji és vallási megkülönböztetésen alapuló rendszereknek az a néhány jól ismert esete, melyek nemzetközi felháborodást váltanak ki, még mindig jelen vannak. Olyan helyzetek ezek, amelyeket az egyetemes lelkiismeret elítél és mihamarabb felszámolni szeretne. Elnök úr! Képviselő urak! Remélem, hogy mostani látogatásom fontos mérföldkő lesz országaink kapcsolataiban azáltal, hogy hozzájárul kölcsönös, jobb megismerésünkhöz, valamint azon kapcsolatok által, amelyeket a kíséretemben lévő személyiségeknek módjukban lesz kialakítani a magyar állam és polgári társadalom különböző szektoraival. Több olyan terület van, ahol lehetséges és kívánatos az együttműködés fejlesztése. Az, hogy most Önök között vagyok, azt a célt is szolgálja, hogy kijelentsem: Portugália teljes mértékben kész arra és nagymértékben érdekelt abban, hogy felújítsa a magyar néppel azt az évszázados kapcsolatot, amelynek újraélesztését a jelen feltételek megkívánják a két nép jövője érdekében, a nemzetközi béke és szolidaritás érdekében. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim nevében is köszönöm Elnök Úr baráti, kedves üdvözlő szavait. Kívánjuk, hogy látogatása legyen eredményes, és személyén keresztül szíves üdvözletünket, jókívánságunkat küldjük a Portugál Nemzetgyűlésnek és a portugál népnek. (laps.) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Mielőtt az interpellációkat folytatnánk, egy képviselőtársunk, dr. Morvay László kért szót. Átadom a szót. MORVAY LÁSZLÓ: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy közvetlenül a portugál elnök úr után kaptam szót, amit azzal igyekszem honorálni, hogy nagyon rövid leszek. Egy bejelentéssel szeretnék élni, a tisztelt Országgyűlés számára. Tisztelt képviselőtársaim! Amint azt Önök már tudják a sajtó korrekt tájékoztatásából, e hó 6-án húsz országgyűlési képviselő megalakította a Parlament Vállalkozói Csoportját. A Vállalkozói Csoport megalakulását követően alapító oklevelet hoztunk létre, amelyet nagyon röviden, kivonatosan ismertetek Önök előtt: , ,Feladatunknak tekintjük többek között a Kormánynak — a miniszterelnök úr által már többször hangoz-