Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4817 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4818 szükségesnek tartottam rá válaszolni. Kérem képviselőtársamat, és az Országgyűlést válaszom elfogadására. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr kimerítő válaszát. Megkérdezem dr. Raffay Ernő képviselőtársamat: elfogadja-e a miniszteri választ? DR. RAFFAY ERNŐ: Köszönöm miniszter úr válaszát. Kimerítő volt. A 3. pontban, a Varsói Szerződésben én több részletet vártam. A 4. pontnál ki kellett jelentenem, hogy távol áll tőlem — már tegnap is mondtam egyébként — a sértés és a bántás. Tőlem sokan kérdezték. Úgy döntöttem, hogy megkérdezem. A választ megkaptam. Válaszát mind a 4 pontban elfogadom. Köszönöm. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Kérem szavazzunk. (Megtörtént.) Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Országgyűlés 313 igen, 2 nem, 6 tartózkodó szavazattal elfogadta. (Taps.) Kérem képviselőtársaimat, hogy a szünet előtt még egy interpellációt hallgassunk meg. Dr. Sütő Kálmán képviselőtársunk interpellál a kereskedelmi miniszterhez az Európai Gazdasági Közösség egységes belső piacának megteremtésével kapcsolatos hazai felkészülés gyorsítása tárgyában. Dr. Sütő Kálmán képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SÜTŐ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt örülök, hogy mos a szünet előtt került sor az én interpellációmra, talán a harcok mezejéről egy kicsit békésebb vizekre evezhetünk. Igaz, az együttműködés kérdése is kemény helytállást, kemény munkát igényel, de mindenesetre azt várhatjuk tőle, hogy az ország felemelkedését segítheti. A Magyar Népköztársaság és az Európai Gazdasági Közösség között 1988. december l-jén életbe lépett a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás. Ez a megállapodás jó esélyt ad a magyar gazdaságnak a kialakuló egységes nyugat-európai piacra való bejutáshoz, illetőleg a már kiépített kapcsolatok erősítéséhez. Ismeretes, hogy Magyarországnak létérdeke a nyugat-európai integrációhoz való közeledés és hoszszú távon az abba való bekapcsolódás. Nem kétséges, hogy ez rendkívüli erőfeszítéseket igényel az együttműködés magyar résztvevőitől, különös tekintettel arra, hogy 1992 után az Európai Gazdasági Közösség egységes belső piacának megteremtésével a bejutás féltételei még nehezebbek lesznek. Ismeretes, hogy 1988 decemberében létrejött és megtartotta első ülését a magyar és EGK vegyesbizottság, az együttes működés fö feladatainak meghatározására. A hazai teendők koordinálására pedig tárcaközi bizottság alakult, amely részletes munkaprogramot dolgozott ki. A magyar törvényhozói és kormányzati szervek együttműködése az EGK hasonló szerveivel bíztatóan kezd kibontakozni. Folyamatban van a szabványosítás- és minőségügy terén kialakuló együttműködés megteremtése is, amely a kereskedelem műszaki akadályainak elhárításában játszik fontos szerepet és iránymutatást ad a felkészüléshez. Az EGK-val való együttműködésünk meghatározó eleme a magyar vállalatok felkészülése és részvételi készsége. Tapasztalataim és információim szerint azonban amíg a kormányzati szinten jelentős kezdeményezések és lépések történtek ennek elősegítésére, a vállalatok jelentős része, beleértve a viszonylag fejlettebbeket is, még nem mutat kellő érdeklődést és aktivitást ezen a területen. Úgy tűnik, mintha a vállalatok nem érzékelnék, hogy számukra létkérdésről van szó. Ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy jelenleg még sem az érdekvédelmi szervezetek, sem egyéb társadalmi szervezetek — talán kivéve a MTESZ-t — nem tették meg a szükséges kezdeményezést és sajnos a tömegkommunikációs eszközök, főleg az írott sajtó sem nyújtanak ez idő szerint megfelelő segítséget. Véleményem szerint gyakran kisebb jelentőségű politikai kérdésekkel is szívesebben foglalkoznak, mint ezzel, az ország léte szempontjából meghatározó jelentőségű gazdasági kérdéssel. Kérem miniszter urat, mint a Magyar-EGK Vegyesbizottság magyar tagozatának elnökét, vizsgálja meg, hogy milyen módon és milyen eszközökkel lehetne a népgazdaság valamennyi területén, az iparban, a mezőgazdaságban, kereskedelemben jogi és gazdasági szabályozásban a felkészülés meggyorsítását biztosítani, és egyidejűleg kérje fel a Kormány és az illetékes szerveket a szükséges hatékony intézkedések megtételére, a vállalatok felkészülésének segítésére. Tisztelettel kérem miniszter úr szíves válaszát. ELNÖK: Képviselőtársaim, az interpellációra a miniszter már előkészítette válaszát, amelyet képviselőtársaim között kiosztottam. Ezért dr. Beck Tamás kereskedelmi miniszter csak röviden válaszol. Dr. BECK TAMÁS kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves dr. Sütő Kálmán képviselő! Nagyon örülök a témafelvetésnek, mert hazánk egyik legfontosabb gazdasági kérdéséről van szó. A tizenkettők 1992 után olyan homogén piacot alkotnak, ahol közös vámrendelkezésekkel, közös monetáris intézkedésekkel, közös munkaügyi és közös kereskedelempolitikai, iparpolitikai megjelenéssel kell számolnunk. Tehát egy ugyanolyan homogén piaccal állunk szemben, mint mondjuk az Egyesült Államok piaca vagy pedig a japán piac. Tekintve, hogy konvertibilis exportszállításainknak ma 45 százaléka a Közös Piac területére irányul, számunkra az integrálódás létkérdés. Az eddigi tempó nem elég! Ebben teljes mértékben egyetértek Sütő Kálmán képviselő úrral. Abban is egyetértek vele, hogy a Kormány zöld utat kell hogy biztosítson a vállalatoknak, de a vállalatok innovatív és konstruktív szellemű erőfeszítéseit semmi más nem helyettesítheti. Az információs kiadványok tekintetében nagyon sok előrelépés történt. Kiad ilyen információs kiadványo-