Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4809 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4810 Dr. Debreczeni József képviselőtársunk interpellál ugyancsak a honvédelmi miniszterhez a szovjet csapatok által kiürített kecskeméti laktanyák ügyében. Dr. Debreczeni József képviselőtársamat illeti a szó. DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Tisztek Országgyűlés! Tisztelt miniszter úr! Kecskemét polgárai is őszinte örömmel és reménykedő várakozással fogadták a Magyarországon idestova fél évszázada állomásozó szovjet haderők részleges kivonásáról szóló bejelentést. Várakozásunkat csak fokozta a hír, hogy városunkból is távozik a szovjet katonaság egy része. Ez a természetes örömérzésen túl azt is ígérte számunkra, hogy a város újra birtokba veheti két, egykoron saját erejéből felépített, igen értékes, műemlék jellegű épületegyüttesét, a Rudolf és a Ferenc József laktanyákat. A szóbanforgó épületek a Lehner Ödön és Pártos Gyula-féle tervrajzok birtokában eredeti állapotban helyreállíthatók. Fekvésük rendkívül kedvező, így kiválóan alkalmas a felsőoktatási intézmények befogadására, vagy idegenforgalmi, illetve gyógyidegenforgalmi hasznosítás céljaira. A város és lakói számára mindezek nagyon komoly lehetőséget jelentenek. Ezek után érthetően okozott csalódást és keltett felháborodást, hogy a szóbanforgó épületeket 1973-ban a 3996/1973-as számú földhivatali határozattal kisajátítás jogcímén lejegyezték a városi tulajdonokat befogadó 5004-es számú betétből, s azok a Honvédelmi Minisztérium birtokába kerülnek a szovjet katonaság távozása után. Kecskemét városa a kisajátítás kapcsán sem pénzbeli, sem egyéb természetű ellentételezést, mi több, még értesítést sem kapott. Ezen eljárás az engem, mint országgyűlési képviselőt felkereső polgár, valamint a magam véleménye szerint is méltánytalan és elfogadhatatlan. Városunk nem kíván lemondani az egykor saját erőből emelt épületegyüttesekés a hozzájuk tartozó területek visszaszerzéséről. A megyei városi tanács elnöke, dr. Adorján Mihály ennek kapcsán nyílt levélben fordult Németh Miklós miniszterelnök úrhoz, aki szakértői munkacsoport kiküldését helyezte kilátásba. A sajtóból úgy értesültem, hogy a Minisztertanács a szovjet csapatkivonás nyomán megüresedett laktanyákat értékesíteni kívánja, így azok közvetlenül honvédelmi célokra való hasznosításáról nincsen szó. Minthogy egyébként is napirenden van a hadikiadások csökkentése, méltánytalannak és elfogadhatatlannak tartom, hogy a város által épített laktanyaépületek eladásából származó bevétel a honvédelmi tárca, vagy akár az országos költségvetés részére folyjon be. Azt kérdezem miniszter úrtól, mi az álláspontja a szóbanforgó ügyben, s egyben arra kérem, segítse elő, hogy a város számára kedvező, tehát igazságos döntés szülessen, Kecskemét kapja vissza a jogos tulajdonát képező épületeket. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszol. KÁRPÁTI FERENC honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Az érintett két laktanya kérdésében mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy a honvédség, a Honvédelmi Minisztérium nem tart rá igényt, tehát nem kerül a hadsereg kezelésébe. A már előbbiekben említett munkabizottság — gondolom — ezt is, a Budai Nagy Antal laktanyát Szekszárdon és még jó néhányat rövid időn belül el fog bírálni, döntés akkor fog történni. Kérem tisztelettel képviselőtársam megértését, türelmét, amíg a döntés megszületik. ELNÖK: Megkérdezem Debreczeni József képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ? DEBRECZENI JÓZSEF: Pontosan ugyanabban a helyzetben vagyok, mint az előttem szóló Bozsó Jánosné képviselőasszony. Én sem kaptam konkrét választ kérdésemre, amely kifejezetten úgy szólt, hogy a miniszter úr álláspontjára lettem volna kíváncsi, a honvédelmi tárca álláspontjára, így konkrétumok híján — sajnos — nem megnyugtató a válasz számomra és nem tudom elfogadni. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszteri válasszal egyetért-e? Kérem, szavazzunk. Szavazás előtt Pál József képviselőtársunk szót kért. Kétperces hozzászólás vagy ügyrendi kérdés? — Kétperces hozzászólás? (Igen.) Megadom a szót. PÁL JÓZSEF: Elnézést kérek, hogy megvártam a miniszter elvtárs válaszadását — nem taktikai megfontoltságból, hanem úgy érzem, hogy a téma, amelyet két képviselőtársam felvetett, nemcsak őket érinti, hanem minden olyan megyét, amely ilyen létesítményekkel rendelkezik. Hónapokkal ezelőtt Győr város tanácsa is már komolyan és behatóan foglalkozott az ott megüresedett laktanyák kérdésével. Nem árulunk el titkot, hogy mi is oktatási intézmények céljaira szeretnénk ezeket fordítani és számomra — megmondom — mi az érthetetlen. Nem könnyű helyzetbe hozzuk a honvédelmi miniszter elvtársat, mert tulajdonképpen ebben a témában már nem őneki kellene válaszokat adni, mert tudjuk azt, hogy a Kormány meghozta azt a határozatát, hogy ezeket el akarja adni. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést és képviselőtársaimat, hogy tulajdonképpen minekünk ezt a kormányrendeletet kellene valahogyan módosíttatni, vagy tényleg magát a Kormányt, Németh Miklós miniszterelnök urat (Derültség.) abba a helyzetbe hozni, hogy ezt vonják vissza és valamilyen formában tényleg ennek az akaratnak megfelelően ezekre a célokra adják át, amelyekre tulajdonképpen ezek a megyék kérik. Megint mondom: megmozdultak Győrben olyan gyárak, vállalatok, amelyek már komoly milliókat tennének le egy egyetem kiépítésére. Hát arra azért már nem lesz pénz, hogy még meg is vegyük ezeket az épületeket, és én bízom abban, hogy nem lesznek vállalkozók, akik ezt megvegyék. Ha tudnám, fel is keresnék sok olyant, s lebeszélném, hogy ne vegyék meg, mert oh/an helyen vannak ezek az épületek, amelyekbe nem tudom elképzelni, hogy gyárakat, meg nem tudom miket lehetne beépíteni, de olyanokat kellene, amelyek annak a városrésznek emelik a rangját, színvonalát és